4. Példázatok a mennyek országáról Mt 13,31-35; 44-50
Admin-2010 november 04 csütörtök - 23:33:27 | Hozzászólás: 0

Ma az utolsó 5 példázatot fogjuk megvizsgálni. Legutóbb és az azelőtti alkalommal csak egy-egy példázatot néztünk meg. A terjedelmük miatt ma egyszerre ötöt veszünk szemügyre. Az egyik csak egy, a másik két vers hosszúságú. Olvassuk el először a Mt 13,31-35-öt: Más példázatot is mondott nekik: „Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe. 32 Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.” 33 Más példázatot is mondott nekik: „Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.”. 34 Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik, 35 hogy beteljesedjék, amit az ÚR mondott a próféta által: „Példázatokra nyitom meg számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki.”. Majd pedig olvassuk tovább a Mt 13,44-50-et: „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” „Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halfajtát összegyűjt. Amikor megtelik, kivonják a partra, és leülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és a tüzes kemencébe dobják őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” 51 „Megértettétek mindezt?” - kérdezte tőlük Jézus. Azok ezt felelték: „Igen.” 52 Ő pedig ezt mondta nekik: „Tehát minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából.”
Olvasáskor a 13,34-35-öt és az 51-52. verset is belevettem, de csak a példázatokról szeretnék beszélni.

E rövid sorozat végén tegyünk egy rövid visszatekintést arra, amit eddig láttunk. A 13,10-17-ben láthattuk, mik egyáltalán a példázatok. Az Úr világosan megmondta, hogy a példázatok megértése nem a hallgatóság képzettségének, iskolázottságának függvénye. Kegyelem, ha megértjük őket. Azt mondta: „Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg.“ Minden, amit ebben a fejezetben az Úr tanításaiból megértünk, kizárólag a kegyelem által történik. Nem könnyű a példázatokat értelmezni.

Jézus azt is mondta, hogy a példázatok nem csupán azt a célt szolgálják, hogy a tanítványok számára kinyilatkoztassák a mennyek országa titkának lényegét, hanem hogy egyidejűleg el is rejtsék ezt a szellemileg vakok elől.

Másodjára a magvető példázatát néztük meg. A példázat magyarázata meglepte Jézus kortársait. Ők várták a királynak és a mennyek országának eljövetelét, de azt gondolták, hogy a király fehér lovon fog majd bevonulni, és minden ellenségét uralma alá veti. Az Úr azt mondja, nem így fog történni. A mennyek országa olyan, mint egy magvető. Sőt, a talajnak csak egy része fog majd termést hozni.

A második példázat a búza és a konkoly példázata. Jézus kortársai úgy gondolták, hogy a mennyek országában egy szempillantás alatt bekövetkezik a jó és a rossz szétválasztása. Az Úr ezt tagadja példázatában. Azt mondja, a mennyek országa hasonló ahhoz az emberhez, aki búzát vetett, majd éjszaka jött a gonosz és konkolyt vetett közéje. A mostani korban a búza és a konkoly egyidejűleg növekszik, és majd csak e korszak végén, az aratáskor kerül sor a búza és a konkoly szétválasztására.

Most pedig térjünk rá az utolsó öt példázatra: Mit mondanak nekünk ezek, hogy jobban megérthessük a mennyek országának titkát. Az első a mustármag példázata a Mt 13,31-32-ben: „Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.” Érdekes, hogy minél rövidebb egy példázat, annál hosszabbak az emberi kommentárok. Az öt példázatnak (a mustármag, a kovász, az elrejtett kincs, a gyöngy és a háló) sokkal több eltérő kommentárja és magyarázata van, mint a magvető és a búza-konkoly példázatnak.

A mustármagról szóló példázatnak sok magyarázata van, melyek közül kettő biztosan helytelen. Néhányan úgy vélik, hogy ez a példázat a gyülekezetről szóló jövendölés. A gyülekezet a jelen korszakban nagy intézménnyé növi ki magát. De amint már korábban mondtam, ez a mennyek országának és a gyülekezetnek az összetévesztése miatt történik. A mennyek országa nem a gyülekezet, és a gyülekezet sem egyenlő a mennyek országával.

Mások úgy vélik, ez a példázat arról tanít, hogy a mennyek országa kicsiben kezdődik, de később a gonosz és a sátáni erők áthatják és korrumpálják, széthullást és eretnekséget okozva. Néhányan úgy vélték, hogy ez a példázat előre megjövendöli, hogy olyan intézmények fognak létrejönni, mint az Egyházak Világtanácsa. Az Írásból tudjuk, hogy a végidőkben megnövekszik a romlás és a korrupció a gyülekezetben. Az 1Tim 4,1-ben azt mondja Pál: A Szellem pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak. A 2Tessz 2,3-ban pedig azt írja, hogy az Úr visszajövetelét a hittől való elszakadás, törvénytelenség fogja megelőzni. Néhányan úgy gondolják, hogy ez a példázat előrejelzi a hitvalló egyház bukását. Az a probléma ezzel az értelmezéssel, hogy a példázat egy részletébe többet magyaráznak bele, mint amennyit az Úr mondani szándékozott vele. Azt mondják, hogy a 13,32-ben szereplő madarak a hitvalló egyházban egyre nagyobb befolyást nyerő sátáni erőket jelképezik, mert a 13,4-ben és a 13,19-ben, a magvető példázatában a madarak a sátáni erőkre utalnak. Nem vagyok biztos, hogy ez helyes magyarázat. A példázatokban szereplő képek nem merevek. Az egyik példázatban előforduló képnek nem feltétlenül kell ugyanazt ábrázolni egy másik példázatban. A búza és a konkoly példázatában például a jó mag a „mennyek országának fiai“. A magvető példázatában a mag a hirdetett evangélium. Egy másik példa: A búza és a konkoly példázatában a „mennyek országának fiai“ a hívők. De ha a Mt 8,12-t olvassuk, ott a mennyek országának fiai hitetlenek. Ők azok a zsidók, akik jogot formálhattak volna a mennyek országára, de a Messiást elutasították. Ha egy példázatban a madarak a sátáni erőket jelképezik, attól még egy másikban nem kell okvetlenül ugyanazt jelenteniük. Jelenthetik, de nem feltétlenül. – Az Ószövetségben gyakran olvashatunk a mennyek országáról, amely olyan, mint egy fa, melynek lombjában madarak fészkelnek és találnak menedéket. Ott sehol sem találunk utalást sátáni erők működésére, ez egyszerűen egy kép, egy metafora. A fa a növény nagyságát fejezi ki. – Ha a madaraknak egyáltalán van valami jelentőségük ebben a példázatban, akkor ők a mennyek országához tartozó nemzeteket jelképezhetik. De nem hiszem, hogy az Úrnak ez állt szándékában. Ismétlem: Arra kell koncentrálnunk, hogy mi a központi üzenete a példázatnak, és ne hagyjuk, hogy valószínűleg jelentéktelen részletek eltereljék a figyelmünket. A fa és a madarak a mennyek országának nagyságára utalnak, ami kicsiben kezdődött. A madarak nem egy másik, a mustármagtól különálló kép, hanem az egész kép egy egység, amely Isten országának a nagyságát fejezi ki.

Mielőtt rátérnék a példázat – általam helyesnek vélt – értelmezésére, szeretnék az Úrnak arra az utalására kitérni, amikor a mustármagot a legkisebb magnak nevezi.

Az evangéliumi teológusok között létezik ma egy olyan irányzat, amely megpróbálja aláásni az írás abszolút tévedhetetlenségét., és különbséget tesz kinyilatkoztatott anyag és nem-kinyilatkoztatott anyag között. Mindannyiszor, amikor Mózes, Ézsaiás, Jézus vagy Pál hitbeli kérdésekről, tanításról vagy gyakorlatról beszél, akkor tévedhetetlen, de ha növénytani, földrajzi vagy időrendbeli megállapításokat tesznek, akkor tévedhettek. Azt mondják tehát ennek az irányzatnak a képviselői, hogy az Úr itt hibát vétett, hiszen tudvalevő, hogy a mustármag nem a legkisebb mag. Ezért aztán a Szentírás tartalmaz tévedéseket.

Hogyan találhatunk erre választ? Tudnunk kell, hogy az Úr itt nem botanikai előadást tartott. Nem a különböző magvak méreteiről beszélt. Egy bizonyos ország lakosaihoz szólt, és a mustármag az akkor ismert legkisebb (vető)mag volt. Az első század rabbinikus irodalmában a mustármag közmondásos volt, ha valaminek kicsiségét akarták kifejezni. Más magvakkal való összehasonlítása jelen esetben teljesen lényegtelen.

Mi az üzenet, mit akart az Úr ezen a példázaton keresztül elmondani? Ebben a példázatban a hangsúly a kicsi kezdet és Isten országának a végső beteljesedésekor elért nagysága közötti ellentéten van. Jézus kortársainak, és főleg a tanítványainak kérdése ez volt: Hogyan lehet jelen a mennyek országa egy ilyen kicsiny, jelentéktelennek látszó mozgalomban? És akkor jön Jézus, aki azt hirdeti, hogy közel van a mennyek országa az ő személyében és munkásságában, mégsem látunk semmit, sem jelentős politikai megmozdulásokat, sem a gazdaság forradalmi átalakulását, sem a társadalom felkelését. Látszólag semmi jelentős dolog nem történik. Nincs hatalmi kinyilatkoztatás, ahogyan azt a Messiástól elvárták volna. Hogyan lehet Isten országáról beszélni a hatalom és a dicsőség látható kinyilatkoztatásának hiányában? Mi dolga van a mennyek országának a tanítványok kicsiny csoportjával, amely megtért vámszedőkből, prostituáltakból, iszákosokból és tanulatlan halászokból állt? Ez csak nem lehet Isten országa! Mi az Úr válasza erre a kérdésre? A mennyek országa el fog jönni, de először a magnak kell eljönnie, aztán a nagy növénynek. A növény nagysága, a fa, a 2. adventnél lesz csak látható. Az Úr azt akarja elmondani, hogy a mennyek országa úgy jött el, ahogyan egy magot elültettünk. Az utolsó idők végére olyan lesz, mint egy nagy fa. A példázat üzenete a kontraszt a jelentéktelen kezdet (Krisztus személyében) és a beteljesedéskor látható nagyság és hatalom között. A zsidóknak a látszólag jelentéktelen kezdettel volt problémájuk.

A második példázat a kovászról szól. A mustármag és a kovász példázata tulajdonképpen egymás párja, azonos a mondanivalójuk. .” 33 Más példázatot is mondott nekik: „Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.” Csak egy versből áll, de ez a legvitatottabb példázat az egész fejezetben.

A posztmillenialisták a tanításbeli látásmódjuk bizonyítására használják ezt a példázatot. De azok kedvéért, akik nem tudják: Mi is az a posztmillenializmus? Az egyháztörténelem folyamán 2 formája volt. A 19. század végén és a 20. század elején a legtöbb liberális teológus posztmillenialista volt. Úgy tartották, hogy Isten országa lassú növekedés által ebben a világban fog teret nyerni. Hittek az emberi természet alapvető jóságában. Úgy gondolták, hogy a technológia, a nevelés és a testvéri szeretet által kiterjed a világban Isten országa, és így az egész világ keresztény lesz. A két világháború után, és a ma is tomboló háborúk közepette ez a tanítás eltűnt.

De ma is léteznek olyan evangéliumi keresztények, akik posztmillenialisták. Úgy gondolják, hogy az Isten országa a második advent előtt fog lassan teret nyerni a világban, de szerintük nem az emberek jósága, hanem az evangélium hatalma miatt a Szent Szellem által. A posztmillenialisták úgy gondolják, hogy minden, amiről mi úgy gondoljuk, hogy majd csak Krisztus második eljövetelekor fog bekövetkezni, már a jelen korban beteljesedik.
A pre- és amillenialisták sok mindenben különböznek, de egy közös bennük: Mindkét irányzat úgy véli, hogy az Ó- és Újszövetség Isten földi uralmáról szóló próféciái Isten minden ellenségeinek alávetését tartalmazzák. A keresztények befolyása és uralma, a gyülekezet majd csak Krisztus visszajövetele után fog létrejönni. A posztmillenialisták azonban úgy gondolják, hogy a hívők uralma a földön csak a 2. advent után fog bekövetkezni. Ezt a példázatot úgy tekintik, mint ami alátámasztja a látásmódjukat. Ők azt jelzik előre, hogy a mennyek országa lassan átjárja a világot és behatol a világba. A mennyek országa áthatja az egész társadalmat, mint a kovász a tésztát. A világ lassú krisztianizálódás útján fog megváltozni.—Ebben a példázatban a hangsúly az áthatáson, behatoláson van, amely biztosan be fog következni Krisztus második eljövetelekor, de nem előbb. Minden más példázat azt tanítja nekünk, hogy a jó és a gonosz most még egymás mellet növekszik, és majd csak a világ végén következik be az elválasztás. Ugyanez vonatkozik a háló példázatára is.


A klasszikus diszpenzácionalisták az ellenkezőjét állítják: a gyülekezetben megnövekszik a korrupció, a gonosz. Miért? Mert a legtöbb igehelyen a kovász a gonoszság szimbóluma. A lisztben levő kovász tehát a gonosz szimbóluma, amely a mennyek országának bizonyságtételét áthatja. – Való igaz, hogy a legtöbb esetben a kovász a Bibliában a gonoszságot jelképezi. De nem mindenhol, például a 3Móz-ben található néhány ellenpélda. Ezenkívül az egyiptomi kivonuláskor a kenyeret nem azért kellett kovásztalanul elkészíteni, mert a kovász gonosz dolgot szimbolizált, hanem mert azt fejezte ki, hogy a kivonulásnak, a fogságból való szabadulásnak a lehető leggyorsabban kell megtörténni. Mint már említettem, a bibliai metaforáknak gyakran különböző jelentésük van. Az oroszlán gyakran a Sátánt jelenti, máshol pedig Jézust (Júda oroszlánja). Az alap az 1Kor3,11 szerint Jézus Krisztus („Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.”), máskor pedig az apostolok és próféták, mint az Ef 2,20-ban (mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus). A bibliai szimbólumok nem ugyanazt jelentik a Teremtés könyvétől a Jelenésekig. Mindig a saját szövegkörnyezetükben kell értelmezni őket. Ez az értelmezés azért is megkérdőjelezhető, mert nem illik bele a Mt 13 mondanivalójának összességébe. Ugyanis ezek a példázatok mind a mennyek országának eljövetelét mutatják be egy-egy nézőpontból, szembeállítva az Isten országának kiteljesedésével az Úr második eljövetelekor.

Mi tehát a kovászról szóló példázat üzenete? Szemben azzal, amit a korabeli zsidók vártak, azaz hogy az Isten országa megjelenik köztük dicsőségben és kinyilatkoztatja hatalmát, a mennyek országa ugyan tényleg eljött Jézus Krisztus személyében és munkásságában, de kezdetben mindez észrevétlen maradt. Az első advent nem hozott semmi olyan társadalmi változást, amit a zsidók vártak. Jézus a mennyek országának eljövetelét hirdette, de a világra ez látszólag semmilyen hatással nem volt. Ez olyan, mint amikor kovászt vagy élesztőt teszünk a tésztába. Az elején semmilyen hatást nem tapasztalunk. Sőt, úgy tűnik, mintha a tészta elnyelte volna a kovászt. De azután történik valami. A példázat nem a változás természetét írja le, éppolyan kevéssé, mint a mustármag esetében. A hangsúly itt is a kicsinységen van. Kicsiny kezdet, nagy és dicsőséges beteljesedés!

A következő példázatokat a 13,44-46-ban találjuk: „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. 45 Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. 46 Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” A mustármag és a kovász példázatához hasonlóan ez a két példázat is egy párt képez. Az értelmezésük is azonos. Jézus kortársai számára nem volt idegen a kép. Az emberek a birtokukban lévő kincseket a rablók elleni védelemből elásták. Akkoriban nem voltak bankok és széfek. – Néhány kommentár jogi és erkölcsi problémákat lát ebben a példázatban. Térjünk ki ezekre a kérdésekre. Az első századi zsidó jog szerint ha valaki kincset talál, kiássa és eltávolítja onnan, akkor az a kincs abban a pillanatban átment annak a tulajdonába, akié a föld. Tehát ha valaki nekem napszámban dolgozna a földemen, munka közben pedig kincsre bukkanna, és kiemelné onnan, akkor ez a kincs abban a pillanatban az én tulajdonomba kerülne, és a napszámost törvény kötelezné, hogy odahozza nekem a kincset. – Úgy tűnik, a példázatban szereplő ember nem vette ki a földből a kincset, hanem visszatemette, elrejtette. Az egyetlen lehetőség, hogy a kincset megtarthassa magának, az Úr szerint az, amit tulajdonképpen tett: Elment, eladta mindenét, és megvette az egész parcellát! Így a kincs az ő tulajdona lett. Ez az ember jogilag helyesen járt el, de néhányan úgy vélik, erkölcsileg helytelenül cselekedett. Szerintük a törvény betűjét ugyan betartotta, de annak szellemét megsértette. Nem kellett volna értesítenie a tulajdonost, miután megtalálta a kincset? Hiszen őt illette! Talán így van. De vegyük figyelembe, hogy a példázatok nem mindig a szereplők erkölcsi magatartását akarják igazolni. A példázatok központi kijelentését gyakran olyan példán keresztül mutatja be az Írás, amely egy másik összefüggésben ellentétben áll Jézus erkölcsi tanításával. Maga az Úr egy olyan példázatot használ a Lk 16-ban a hamis sáfárról, amely Isten gyermekei számára az előrelátás és a tervezés fontosságát akarja megvilágítani. Gondoljunk csak a Krisztus eljöveteléről szóló példázatra a Mt 25-ben. Itt az Úr tolvajhoz hasonlítja magát, aki éjszaka betör, míg az emberek alszanak. Ezzel nem a betörés létjogosultságát akarja igazolni, csupán egy hasonlatot alkalmaz. Azt mondja, az Emberfia úgy fog eljönni, mint a tolvaj az éjszakában.

Egy másik példa arra, hogy nem szabad egy példázatot túlfeszegetni. Az elrejtett kincs példázatában az Úr valamit szeretne megvilágítani, amelyre rögtön rátérek.

Ha helyesen akarjuk értelmezni, akkor azt kell megtalálnunk, mi a közös ebben a két példázatban. Néhány kommentár szerint a szántóföldben elrejtett kincs a gyülekezetet jelképezi, a nagy értékű gyöngy pedig Izraelt. Ezek a magyarázatok a két példázatban néhány részletnek különleges jelentőséget tulajdonítottak. Például azt mondták, hogy az ott szereplő ember Jézus Krisztus, a kincs, amit talált, pedig a gyülekezet, és amikor elmegy és mindenét eladja, az Krisztus kereszthalálára utal. A szántóföld maga a világ, és ebből vonták le az általános üdvösség tanát, azaz hogy Jézus az egész földért (világért) és a benne levő kincsért is meghalt.

Más kommentárok pedig pontosan az ellenkezőjét mondják: A kincs Izrael, a gyöngy pedig a gyülekezet. Az én véleményem szerint ezek közül egyik értelmezés sem helyes. Először is jegyezzük meg, hogy a mennyek országa egy kereskedőhöz hasonló. Illetve hasonló a mennyek országa egy emberhez, aki a szántóföldben elrejtett kincset talált. Az Írás itt a mennyek országáról beszél, nem a gyülekezetről! Emlékeztetnem kell arra, hogy az Isten országa és a gyülekezet nem ugyanaz, és a kettőt nem szabad összekeverni.

Ezek a magyarázatok nem járulnak hozzá annak megértéséhez sem, amit az Úr a példázatok összességében az Isten országának titkáról mondani akart.

Egyébként pedig, ha túlságosan bele akarunk merülni a részletekbe, megtehetjük, de a túlfeszegetés problémákhoz vezet: Ha a kincs a Gyülekezetet jelenti, akkor miért van elrejtve? A gyülekezet kezdettől fogva Isten terve és szuverén szándéka volt. Az Úr maga is azt mondja, hogy a gyülekezetet a sziklára fogja építeni. – Ha a kincs a gyülekezet, hogyan kell értenünk, hogy az ember, miután megtalálta a kincset, újra elrejti? Ha nagyon beleveszünk a részletekbe, egy csomó nehézségbe fogunk ütközni. - Az ember nem Jézus Krisztus szimbóluma, hanem rád és rám is utal, és a tanítványokra! Erre még visszatérek.

Vagy talán azt akarják kifejezni ezek a példázatok, hogy keresnünk kellene a mennyek országát? A kereskedő valóban kereste a szép gyöngyöket. De az ember a kincset nem kereste, hanem véletlenül talált rá. Nem ásott kincsek után! Vagy a mennyek országának elrejtettségét akarja ez a példázat ábrázolni? A kincs el volt rejtve a szántóföldben. A probléma az, hogy a gyöngy viszont nem volt elrejtve. A kereskedő elment a piacra, gyöngyöket keresett, és tudta, hogy hol kell keresnie.

Vagy a megtalálás örömét akarja a példázat hangsúlyozni? Ez illik a kincsre, de a kereskedőre nem. Mi kapcsolja össze mindkét példázatot? Mi ezeknek a jelentése?

Az Isten országának olyan leírhatatlan, felbecsülhetetlen értéke van, hogy teljes és feltétlen önfeláldozást követel. Mindkét példázat egy nagyon értékes tárgyra irányítja a figyelmet. Mindkettőben mindent eladott az ember, amije csak volt, ez áll a középpontban. Az Úr az Isten országának felbecsülhetetlen értékét akarja hangsúlyozni, és azt, hogy az ember készen áll mindent feladni, hogy ennek a birtokába kerüljön. Pontosan úgy, ahogyan az Úr a Mt 10,37-ben ezt mondja: Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám. A felém irányuló szeretetnek minden más szeretetet felül kell múlnia. … és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. Ugyanazt mondja, amit a bibliatanulmányozásunkon a Fil 3,7-9-ről megállapítottunk, ahol Pál így ír: Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. 8 Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Mindent fel kell adnunk, ha ezt a gyöngyöt, a mennyek országát meg akarjuk szerezni.

Hogyan egyeztethető össze mindez a többi példázattal, melyek szerint a mennyek országa már a kiteljesedése előtt jelen van Jézus Krisztus személyében és munkásságában? Igen, ez ugyanazt tanítja.

Az Úr nekünk és a tanítványainak azt akarja szemléltetni, hogy a mennyek országának minden kicsisége és látszólagos jelentéktelensége ellenére felülmúlhatatlan értéke van. Minden olyan ember számára, aki csak a fizikai értelemben lát és hall, az Isten országa csak egy „nyeretlen lottószelvény”. Semmit sem adott, amit az emberek vártak volna, vagy amiben reménykedtek. Az Úr alapjában véve azt mondja: A mennyek országa bár látszólag kicsi és jelentéktelen, felmérhetetlen értéke van, nem szabad felületesen értékelni. A mennyek országa felbecsülhetetlen értékű és minden áldozatot megér. Ez a két példázat teljes összhangban van Isten országának lényegével, ahogyan ebben a korban a világ vége előtt megjelenik.

Az utolsó példázat a Mt 13,47-48-beli példázat a hálóról: „Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halfajtát összegyűjt. 48 Amikor megtelik, kivonják a partra, és leülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. Úgy gondolom, ebben a példázatban a mennyek országa nemcsak a háló maga, hanem az egész halfogás, a teljes folyamat. Úgy lehet két csónak közti hálóval halat fogni, hogy a partra vontatják. Ha az Úr a halak válogatásáról, kiválasztásról beszél, akkor a szertartás szerint tisztátalan és tiszta halakról szól. Párhuzam húzható a búza és a konkoly példázatával. Ebben azon van a hangsúly, hogy a mennyek országa elkezdődött Jézus Krisztus személyében és munkásságában, de az összes áldás, a bűnök bocsánata, az üdvösség egyúttal a beteljesedést és a jó és gonosz szétválasztását is jelenti. Ezt majd az aratómunkások fogják végezni, de ebben a korban még együtt él egymás mellett a jó és a gonosz. A hálóról szóló példázatban vegyesen vannak a halak a hálóban, jók és hitványak egyaránt, de eljön majd az ítélet napja, ahogyan a 13,49-ben olvashatjuk: Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és a tüzes kemencébe dobják őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.

Mi a Mt 13-ban szereplő példázatok üzenete? Egyszerű: A világ végét megelőzően, a hatalom és dicsőség apokaliptikus megnyilvánulása előtt, amikor Jézus visszajön és minden az ő hatalma alá vettetik, a mennyek országa már most behatolt ebbe a világba. Hit által már Isten országának polgárai vagyunk. A mennyek országa ebben a korban olyan, mint a magvető. A magoknak csak egy része terem gyümölcsöt. A jó és a gonosz szétválasztása, ami után annyira vágyakozunk, most még nem teljesedik be. Napjainkban a gonosz együtt növekszik a jóval, míg majd eljönnek az angyalok, összekötözik a konkolyt, és a tűzbe dobják. A mennyek országa olyan, mint a mustármag, kezdetben kicsi, de aztán hatalmas fa lesz belőle. Olyan, mint a kovász, láthatatlanul elkeveredve a liszttel, de a végén mindent átjár. Olyan, mint egy kincs, egy gyöngy. Bár nem látható, és mi a kicsi maradékhoz tartozunk, elnyomva a hitetlen világban, a mennyek országa mégis a létező legértékesebb dolog a világon. Ezért késznek kell lennünk mindent feláldozni érte. Olyan, mint a háló, amiben mindenféle hal megtalálható, de csak az utolsó napon kerül sor a szétválogatásra.

Szeretném egy felhívással befejezni. Vizsgáld meg a szívedet, és kérdezd meg magadtól, hol leszel, amikor Jézus visszajön és az aratás elkezdődik? A búza vagy a konkoly között? Amikor a jó halakat a rosszaktól elkülönítik? Amikor a magvető elszórja a magot, milyen a szíved talaja? Tövis és bogáncs burjánzik rajta? Elfojtották az igét az evilági gondok és problémák? Napjainkban a történelem halad a maga útján, kisebb-nagyobb katasztrófák utalnak egy közelgő végre, amelyet azonban talán figyelmen kívül hagyunk. Végül azonban eljön az a nap, amikor Jézus újra megjelenik és vele együtt az aratómunkások. Akkor a jók bemehetnek az örök dicsőségbe, a megváltatlanok pedig az örök tűzbe vettetnek.