Két példa és egy probléma 3János 1,1-15
Admin-2010 november 04 csütörtök - 23:27:13 | Hozzászólás: 0

Én, a presbiter, a szeretett Gájusznak, akit igazán szeretek (szeretek igazságban). 2 Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek. 3.Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek, és bizonyságot tettek a te igazságodról (benned lévő igazságról), minthogy te igazságban jársz. 4 Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak. 5 Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is, (még az idegen testvérekért is). 6 akik bizonyságot is tettek szeretetedről a gyülekezet előtt: jól teszed, ha ezeket az Istenhez méltóan engeded útnak, 7 mert azért a névért indultak el, és semmit sem fogadtak el a pogányoktól. (Az „elindultak” az Úr missziói parancsára utal, melyet tanítványainak adott. Az Úr üres pénztárcát követelt és megtiltotta, hogy pénzt kérjenek. A „névért” az Úr Jézus Krisztusra utal.) 8 Nekünk tehát fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársakká legyünk az igazságban. 9 Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki köztünk elsőségre vágyik, nem fogad el minket. 10 Ezért tehát, ha megérkezem, emlékeztetni fogom azokra a dolgokra, amelyeket művel, amikor gonosz szavakkal rágalmaz minket, de nem elégszik meg ezzel, hanem maga sem fogadja be a testvéreket, azokat pedig, akik akarnák, úgyszintén megakadályozza ebben, és kiveti a gyülekezetből. (Itt egy gyülekezeti pápa képét látjuk, van egy „boss” a gyülekezetben.) 11 Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent. 12 Demetriosz (Ez a név a Demeter névből származik, aki a termékenység istennője a görögöknél. A latin neve Ceresz volt. Valószínű, hogy Demetriosz beceneve Démás volt, akit a Szentírásból ismerünk.) mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is, de mi is bizonyságot teszünk, és tudod, hogy a mi bizonyságtételünk igaz. 13 Sok írnivalóm volna még számodra, de nem akarok neked tintával és tollal írni; 14 remélem azonban, hogy hamarosan meglátlak, és személyesen fogunk beszélni. 15 Békesség neked! Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is barátainkat név szerint.
Témánk a korai gyülekezeti élet; két példa és egy probléma. – Ez a harmadik levél János második levelének egy testvérlevele. A 2. levélben a hangsúly az igazságban való szereteten van (9. vers), ahol az apostol ezt írja: Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten. Hangsúlyozza, hogy a keresztyén szeretetet igazságban gyakorolják. Ha hiányzik az igazság, akkor a szeretet nem keresztyén szeretet. A szentimentális szeretet nem keresztyén szeretet.




Ebben a levélben a hangsúly azon van, hogy azok, akik ragaszkodnak az igazsághoz, szeretetben gyakorolják azt. Ez különösen szembetűnő, amikor Diotrefészről ír, akinek nagy befolyása volt abban a gyülekezetben, amelyhez az apostol írt. A 2. levél 9. verse és a 3. levél 9. verse rokonok. Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, azaz nem marad meg az igazságban. Aztán Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki köztünk elsőségre vágyik… Ez illusztrációja annak, hogy akik igazságot és magas tisztséget képviselnek a gyülekezetben, azok keresztyén szeretetben szolgáljanak.




A 2. levél az intellektuális arroganciát és eretnekséget ostorozza, a 3. levél pedig a személyes önhatalom ellen íródott, azon kísértés ellen, amelybe sokan elesnek, hogy befolyást gyakoroljanak másokra, hogy nagynak tűnjenek. – Érdekes a kontraszt a két levél között: az egyikben vissza kell utasítanunk a hamisat, a másikban be kell fogadnunk az igazat. – Az egyik levél valószínűleg egy úrnőhöz lett címezve (volt szó arról, hogy esetleg egy gyülekezethez lett intézve, amennyiben a János 2. levelében olvasott úrnőt egy gyülekezet szimbólumaként értelmezzük), a 3. levél címzettje egy férfi.




A 3János az Újszövetség legrövidebb könyve. 219 görög szóból áll. Ebben a levélben három férfi szerepel: Gájusz, Diotrefész és Demetriosz. A presbiter, János apostol írja a levelet. Akkoriban, amikor ez a levél íródott, az volt a szokás, hogy a levélíró egy befolyásos személyre, mint a presbiterre hivatkozott. (Egyes teológusok hisznek abban, hogy volt egy másik presbiter, akit Jánosnak hívtak.) Szeretném itt megjegyezni, hogy az apostoli adomány – és szeretném aláhúzni, hogy az apostolság egy adomány volt – befolyással volt a presbiteri tisztségre. Ez világos, amikor az 1Pt 5,1-4-et olvassuk, ahol Péter azt írja: A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja… Az apostoli adomány és a presbiteri tisztség sok hasonlóságot mutatott. Mind a kettő adomány volt, a vezetés képességének és a szellemi tekintélynek adománya a helyi gyülekezetben.




Tehát a „presbiter” az első versben tulajdonképpen János volt, akinek apostoli adománya egy helyi gyülekezetben belefolyt a presbiteri tisztségbe. Ő nem mint öreg ember írt, hanem mint egy helyi gyülekezet aktív presbitere.




A levél az említett három személy Gájusz, Diotrefész és Demetriosz körül forog. Először kifejezi elégedettségét Gájusszal szemben. A Gájusz gyakori név. Legalább négy Gájuszról olvasunk az Újszövetségben. Az egyik Gájusz Pál apostol utazótársa volt. Egy másik a korinthusi gyülekezethez tartozott, akinek házában Pál a rómaiakhoz intézett levelét írta. A Róm 16 említi ezt a Gájuszt. Ebből következtethetünk arra, hogy a Gájusz gyakori név volt.




2 Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek. Ez egy csodálatos vers, melyet gyakran használnak hívők, amikor egymásnak írnak. Lehet-e jobbat kívánni egy barátnak? Mit is mond itt? Mi gyakran az ellenkezőjét kívánjuk barátainknak. Az apostol azt kívánja, hogy Gájusz olyan egészséges legyen testben, mint lélekben. Nekünk gyakran azt kell kívánnunk, hogy testvérünk olyan egészséges legyen lelkében, mint testében a sok jogging és testedzés után. Ha olyan egészségesek lennénk testünkben, mint lelkünkben, akkor egyesek olyan atléták lennének mint Amy Carmichel, aki egész életében betegeskedett, de Isten csodálatos, gyümölcsöt hozó szolgája volt. Vagy mint Kálvin János, aki egész életében betegeskedett, és ha olyan egészséges lett volna testében, mint lelkében, akkor egy Herkules lett volna. – Mások, akik testben ugyan egészségesek, de lelkük beteg, azok beteges törpék lennének. A társadalmunk tele van ilyenekkel. A mai ember rengeteg időt fordít teste egészségére, de alig törődik lelke állapotával. A szellem örök, a test nem. Jobb lenne több időt fordítani a Biblia olvasására, mint azzal törődni, hogy milyen diétán élj és milyen testgyakorlatokat folytass, hogy egészséges maradj. Fontosabb a lelkünk tornáztatása.




Amikor azt a kifejezést használja, hogy „jó dolgod legyen”, (a katolikus fordítás itt a „sikerüljön” szót használja), akkor az nem jelent mást, mint „jó utat kívánni”. Az élet a lélek utazása. Ha lelkemnek jó dolga van, akkor jó úton vagyok, hogy Isten előtt megálljak.




A 3. és 4. versben tanításbeli kérdésekről ír. 3 Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek, és bizonyságot tettek a te igazságodról, minthogy te igazságban jársz. Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak. Amikor a „te igazságodról” ír, abból arra lehet következtetni, hogy ez a levél testvérekhez íródott, akik között nehézségek lehettek valamilyen hamis tanítás miatt. Egy gyülekezetre utal, ahol problémák voltak.




Gyakran hamis elképzeléseink vannak a korai gyülekezetekről. Sokan sóhajtoznak és azt mondják: „bárcsak olyanok lehetnénk, mint a korai gyülekezetek”. Bizonyos értelemben ez valóban kívánatos lenne. A gyülekezet szerkezetének olyannak kellene lennie, hogy összhangban legyen Isten Igéjével. Ez persze nem garantálja a szolgálat minőségét, de lehetővé tudná tenni. Lehet a gyülekezetnek olyan a felépítése, hogy az megnehezíti a gyülekezet szolgálatát. A korai gyülekezetek ugyanolyanok voltak, mint a mai gyülekezetek, hiszen az emberek olyanok voltak, mint a mai ember. Ez bizonyítja, hogy még az apostoli gyülekezetekben is szüntelen problémák voltak. Sok évvel ezelőtt mondta egy testvér: „az ideális ősgyülekezet a hamisítatlan igazság és a szentség birtokában, ismeretlen a történész számára”. Az egész antik irodalomban nincs egyetlen utalás sem egy tökéletes gyülekezetre. Ilyen sohasem létezett.




Azután az apostol Gájusz gyakorlatias oldalát dicséri. 5 Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is, (még az idegen testvérekért is). 6 akik bizonyságot is tettek szeretetedről a gyülekezet előtt: jól teszed, ha ezeket az Istenhez méltóan engeded útnak, 7 mert azért a névért indultak el, és semmit sem fogadtak el a pogányoktól 8 Nekünk tehát fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársakká legyünk az igazságban. Szokás volt az antik világban - ahogyan az Úr is elküldte tanítványait az útra - hogy a hívőket mint misszionáriusokat útra bocsássák. Mk 6,7-8: Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, 8 és meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen vándorboton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben; Ők egyedül az Úrra hagyatkoztak. Nem volt szabad koldulniuk vagy bármit is elfogadniuk a pogányoktól. Minden nélkül mentek el az evangéliumot hirdetni.




Ez nem egy keresztyén gyülekezeti szokás volt. Ez az antik idők szokása volt. A pogány isteneket és istennőket képviselők közül sokan járták a világot hasonló módon, kivéve, hogy nekik pénztárca volt a zsebükben. Abban az időben az emberek adakoztak olyanoknak, akik hamis isteneket képviseltek. Egy ilyen vándor egy pénztárcával indult és hetven pénztárcával, zsákkal érkezett haza. Koldusok voltak. Olyanok voltak, mint valamikor a kolduló barátok a katolikus egyházban. Ha egy igehirdető vagy valamilyen tanítás hirdetője adakozásra szólít, akkor az emberek természetszerűen adakozni fognak, függetlenül attól, amit hirdetnek. Ez jellemző az emberek hiszékenységére.




János azonban olyanokról beszél, akik semmit nem fogadtak el a pogányoktól. Nem fogadtak el semmit olyanoktól, akik nem tartoztak Jézus Krisztus gyülekezetéhez.




5 (Gájusz), szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is, (még az idegen testvérekért is). 6 akik bizonyságot is tettek szeretetedről a gyülekezet előtt: jól teszed, ha ezeket az Istenhez méltóan engeded útnak. Fogadd be őket, szolgálj nekik szükségeikben, bátorítsd őket az evangélium hirdetésében és segítsd őket mindenben, hogy az Úr nevét ismertté tegyék. Ők nem fogadnak el semmit a pogányoktól, ezért nekünk kell őket támogatnunk, nekünk kell velük törődnünk.










Ezután a másik személlyel foglalkozik János. A Diotrefész egy érdekes név. Neve a „Jupiter” és a „táplál” szóból tevődik össze. Azt jelenti: „Zeus táplált”. – Az első keresztyéneknek, ha pogány nevük volt, akkor elvetették régi nevüket és új nevet vettek fel. Ez Indiában és Pakisztánban ma is így van; ha valaki keresztyén lesz, megváltoztatja nevét. – Diotrefész nem változtatta meg nevét, mert ő nemesi származású volt. Nem tudunk meg sokat ebből a levélből erről a testvérről, de János azt mondja: Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki köztünk elsőségre vágyik, nem fogad el minket. Ez remek jellemzése annak az embernek, aki nagyra tartja magát, aki elsőségre vágyik. Diotréfesz tanítása valószínűleg tiszta volt. János nem a tanítás miatt kritizálja őt. János az életvitelét kritizálja. A probléma nem eretnekség, hanem az, hogy olyan pozíciót foglal el a gyülekezetben, amelyhez nincs joga. Olyan befolyással bír, mellyel nem volna szabad bírnia. Ez nem ritkaság a keresztyén gyülekezetekben. Sok gyülekezet, látszólag normális gyülekezetek, ahol presbiterek és diakónusok vannak, idővel egy személy befolyása alá kerülnek. Lehetséges, hogy nem a férfi testvér befolyása a mérvadó, hanem a feleségének a befolyása. Manapság is vannak Diotrefészek testvérgyülekezetekben és más gyülekezetekben, rendszerint középszerű testvérek, akik nagy és romboló befolyással rendelkeznek. Lehetnek szellemi adományaik, melyeket Isten megáldhat, de ha egy olyan pozícióba emelik őket, amelyhez nincs adományuk és bölcsességük, ha nincs meg a vezetés adománya, akkor tönkretehetik a gyülekezetet. Sőt saját magunkat és egészségüket is kockáztathatják! Diotrefész,… elsőségre vágyik. Micsoda kifejező jellemzése ez valakinek, aki helytelenül forgolódik a gyülekezetben. Az újszövetségi gyülekezetben Pál szerint az elsőbbség az Úr Jézus Krisztusé. A Kol 1,18-ban Pál azt írja: Ő a feje a testnek, a gyülekezetnek is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. Jézus Krisztus gyülekezetében nem szabad, hogy Diotrefészek legyenek! Diotrefésznek sok fia volt az egyháztörténelem folyamán. Kihasználták, hogy az emberek jellemzően igényt tartanak a tekintélyre, valakire aki értük gondolkozik, irányít, döntéseket hoz, leveszi vállukról a felelőséget. Ha nem a Szentszellem vezetése alatt vagyunk, akkor érdemes elolvasnunk, amit Péter apostol a presbitereknek mond (1Pt 5,1-3): A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: 2 legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; 3 ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. Sokat beszélnek és írnak manapság a vezetői, a „menedzseri” képességről. Tanfolyamokat szerveznek a vezetői képesség elsajátítására. Jobb lenne, ha nem a vezetést keresnék azok a testvérek, akik az Igével szolgálnak és akiknek táplálniuk kell a gyülekezetet szellemiekben, hanem a követést tanulmányoznák. Ez nagy fontossággal bír. Meg kell tanulni a követés művészetét. Gyakran teszik fel a kérdést fiatal testvérek: „mit kell tennem, hogy presbiter lehessek?” Először is meg kell tanulnunk, hogy a presbitereket Isten választja ki a Szentszellem vezetése által. Senki ne vállaljon el presbiteri tisztséget, ha nem az Úr rendelte ki őt. Lehetséges, hogy valaki minden tulajdonsággal rendelkezik, ami emberileg kvalifikálná, de ha nem az Úr hívja el őt, akkor ne legyen presbiter. Olyanok lehetnek jelöltek egy presbiteri tisztségre, akik feltűnnek pásztori szolgálatukban. A Szentszellem általában nem hív el olyasvalakit presbiternek, aki soha nem szolgált mint pásztora a hívőknek, akinek a testvérek szellemi állapota közömbös, aki nem kész munkálkodni mint pásztor. Végső fokon, miért akar valaki külsőleg egy tisztséget vállalni, ha Isten amúgy is arra hív el, hogy mások felé szolgáljunk? Jézus Krisztus gyülekezetében nincs szükség Diotrefészekre.




Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki köztünk elsőségre vágyik, nem fogad el minket. János nyílván írt egy levelet a gyülekezetnek, melyet nem ismerünk. Diotrefész megkapta a levelet, de valószínűleg nem válaszolta meg és ezért János azt írja: 10 Ezért tehát, ha megérkezem, emlékeztetni fogom azokra a dolgokra, amelyeket művel, amikor gonosz szavakkal rágalmaz minket. Mit is mond Salamon a példabeszédekben? (Péld 10,8) A bölcs szívű megfogadja a parancsokat, a bolond beszédű pedig elbukik. (Péld 10,10) Aki kacsingat, fájdalmat okoz, a bolond beszédű pedig elbukik.




János, ha meglátogatja a gyülekezetet, nyilvánosan meg fogja fegyelmezni Diotrefészt. …de nem elégszik meg ezzel, hanem maga sem fogadja be a testvéreket, azokat pedig, akik akarnák, úgyszintén megakadályozza ebben, és kiveti a gyülekezetből. Itt áll előttünk egy igazi gyülekezeti „boss”, aki nem pásztorol, hanem uralkodik a nyáj felett. Akik nincsenek összhangban vele és nem engedelmeskednek, azoknak nincs helye az ő gyülekezetében.




11 Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, (ez egy utalás Diotrefészre) hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent.










Végül a levelében említett harmadik férfit méltatja. Valószínűleg Demetriusz volt a levél kézbesítője. 12 Demetriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is, de mi is bizonyságot teszünk, és tudod, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.




A levél vivőjét három dolog jellemezte: 1. Mindenki jó véleménnyel van róla. 2. maga az igazság is – János evangéliumában és leveleiben az Úr Jézusra utal mint „az igazságra”. „Én vagyok az út, az igazság és az élet…” „maga az igazság” alatt az Úr Jézus Krisztust kell értenünk. 3. „mi is bizonyságot teszünk”. Egy testvért mutat be János, aki mellett bizonyságot tesz az Ige, az élő Ige és a hívők is. Demetrioszt követni, Diotrefészt pedig kerülni kell.




Összefoglalásképpen a levél tartalma a következő.




Szükség van az igazságra. Kétségtelen, hogy ha meg akarjuk érteni a keresztyén hitet, akkor becsülnünk kell az igazságot. A 2János ezt világosan megfogalmazza: (2Ján 1,9) Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; A keresztyén egyházak és gyülekezetek legnagyobb hibája és a mi gyülekezetünk hibája is, hogy elhanyagoljuk Isten Igéjének olvasását. Akik a Bibliát olvassák, azok tudni fogják, hogy fontosabb a Bibliát olvasni, mint engem vagy írásaimat hallgatni ill. olvasni. Isten Igéje nevel és érettséget ad. Sokan adnak különböző tanácsokat, mi az, ami hasznos, ami gyümölcsöt terem életünkben. Végső soron azonban maga Isten Igéje az, melyet ha kitartóan és szüntelenül olvasunk, életünket megváltoztathatja. Ez többet jelent, mint minden pszichológia, pszichológiai tanács vagy kezelés. A te és az én életem legnagyobb hibája az, hogy nem olvassuk Isten Igéjét eléggé.




H. E. Ironside-ot, a nagy testvérgyülekezeti tanítót élete végén, amikor már majdnem vak volt, egy testvér kísérte, aki az igehirdetés elején felolvasta számára az Igét, amit aztán ő fejtegetett és magyarázott. Egyszer egy gyülekezetben felemelte a Bibliáját és azt mondta: „Egy dolgot bántam meg, hogy ezen a könyvön kívül más könyvet is olvastam életemben.” Ironside éveken keresztül legalább egyszer elolvasta az egész Bibliát egy évben. Amikor valaki megkérdezte Ironside-ot – akkor már 70 éves volt –, hogy mi a „sikeres” igehirdetésének a titka, a következő választ adta:




Először, amikor fiatal ember voltam és az üdvhadsereghez tartoztam, arra vágytam, hogy szerezzek egy könyvsorozatot, mely az egész Bibliát megmagyarázza. Szerettem volna J.N. Darby „Synopsis of the Bible” c. könyveit megvenni. Ez egy hatkötetes mű volt, ami annak idején 5 dollárba került. Amikor egyszer egy bibliamagyarázatot tartottam, egy barátom adott 5 dollárt, hogy vegyek magamnak könyveket. Ebből megvehettem Darby Bibliai szinopszisát. Átolvastam a hat könyvet, minden oldalát elolvastam, de akármilyen figyelmet is fordítottam rá a bibliaolvasás mellett, azóta nem vettem többé a kezembe ezeket a köteteket. Persze még ma is tudnék oldalakat kívülről idézni, olyan nagy hatással voltak rám. Barátom, én minden héten legalább 14 alkalommal hirdetem az Igét. Nekem nincs időm hetente 14 igehirdetésre felkészülni. Kitűztem azonban magamnak, hogy a Biblia minden fejezetét és azok fő mondanivalóját ismerni akarom. Amikor aztán a gyülekezetben vagyok, leülök és az ének alatt megkérdezem az Urat, melyik részről beszéljek ebben az órában. Ennek alapján magyarázom az Igét. Az Ige állandó olvasása és tanulmányozása a szolgálatom fundamentuma.




Ez a levél a legfőbb hangsúlyt az igazságra helyezi, melynek szeretetben kell megnyilvánulnia.