14. Fil 3,4-11. Krisztus elég (1)
Admin-2010 november 04 csütörtök - 23:14:07 | Hozzászólás: 0

Ez Pál levelei között az egyik legizgalmasabb fejezet. Ennek oka: az apostol személyes önéletrajzi kommentárját tartalmazza. Kitárja benne a lelkét.
Fil 3,1-11 „Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban. Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít. 2 Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! 3 Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik Isten Szelleme szerint szolgálunk, és Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk. 4 Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben bizakodhat, én méginkább: 5 nyolcadik napon metéltek körül, Izrael népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus, 6 buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. 7 Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. 8 Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. 9 Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, 10 hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, 11 hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.“

Egy másik igehely: Luk 18,9-14 „Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: 10 „Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő.11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.12 Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. 13 A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. 14 Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Korunk a templomokban zajló teológiai analfabétizmus elnevezéssel jellemezhető. Ritkán lehet hallani a keresztyénség nagy tanításairól szóló prédikációt az evangéliumi gyülekezetek istentiszteletein. Ez nem túl divatos. Beszélgetnünk kell, kínálni kell valamit az embereknek, színházat nyújtani stb. Így lehet kiképezni a funkcionális teológiai analfabétákat. A tanítás takaréklángra van állítva. Sokan még a keresztyénség alapfogalmaival sincsenek tisztában. Sokan keresztyénnek vallják magukat, de a legegyszerűbb fogalmakat sem tudják megmagyarázni, mint pl. megváltás, megszentelődés, kiválasztás vagy megigazulás. A bibliai fogalmak és szavak idegenek lettek nyelvhasználatunkban. ( John Gerstner a megigazulásról beszélt a „A primer on Justification“ című keresztyén üzletembereknek szóló előadásában. Egy jelenlevő újságíró „Travel now and pay later” (Utazz ma, fizess később) cím alatt írt az előadásról. „Justification by faith” (megigazulás hit által) alatt valójában “just-a-vacation by faith” (vakáció hit által) értett.) Ez nem lenne tragikus, ha nem az örök élet múlna rajta. A “megigazulás” szó egy idegen szóvá vált a keresztyének számára. Luther M.: „A megigazulás az a tanítás, amelyen a gyülekezet áll vagy bukik”. Kálvin: „A megigazulás a reformáció sarokköve”. De ami még fontosabb: Ez az a szó, amin a te örök életed múlik!

A kizárólag hit által való megigazulás a témája a Fil 3,1-11-nek. A központi vers a 3,9. „Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. 9 Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján.” Ez a megigazulás tanának összegzése!

A 3,1-3-ban az apostol támadja az evangélium ellenségeit. Úgy beszél róluk, mint „kutyákról”, „gonosz munkásokról” és „megmetéltekről”, és használja a megcsonkítottak szót is azokra, akik úgy gondolják, hogy az ő külsőleg elvégzett rítusuk miatt állhatnak meg Isten előtt.

Sokakat zavar az a nyelvezet, amelyet az apostol használ. Sokan úgy gondolják, hogy Pál levelének ezt a részét egy későbbi időpontban írta, mert olyan erős szavakat használ. Az „öröm” után hangváltás következik. De éppen, mivel annyira szereti a gyülekezetet, azt akarja nekik mondani, hogy a kizárólag hit általi megigazulás a központi üzenet. A 3,4-11-ben megmagyarázza, miért olyan heves a judaistákkal szemben. Azt akarja, hogy a gyülekezet megértse, hogy mit jelent a szív körülmetélése. Lehetetlenség másban dicsekedni, mint csak Krisztusban. Ezért folytatja a 3,4-ben: „4 Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben bizakodhat, én méginkább.” Ő nem a saját testével dicsekszik. Pedig ha valaki dicsekedhetne, akkor az ő lenne, de nem teszi. Miért sorolja fel mindezt a 3,4-6-ban?

a.) Hogy megfeleljen az ellenségeinek, akik talán hibáztatni akarták, hogy mindent feláldozott Krisztusért. Azt mondhatták volna: „Nem is volt mit feláldoznia”. Lemond a kiváltságokról és a jó cselekedetekről – mondhatnák - mert semmije sincs. Neki nincsenek meg azok a kiváltságai, amik nekünk megvannak. Savanyú a szőlő – mondhatnák az ellenségei – Ezért mondja azt a 3,5-6-ban, hogy ha valaki dicsekedhetne, az leginkább én lehetnék.

b.) Vissza akarja utasítani a judaistáknak azt a követelményét, hogy a származás és a cselekedetek üdvözítenek. A figyelmet az életére és azokra a tényekre irányítja, amelyeket senki nem kérdőjelezhet meg. Bemutatja az emberi erőfeszítések semmisségét.

Leírja a megtérése előtti örökségét: felsorol 4 dolgot, ami a születésére és a neveltetésére vonatkozik. Aztán felsorol 3 dolgot, amelyek az ő személyes választásai voltak, amelyek a testére és az elért vívmányaira vonatkoztak.

3,5/a: „nyolcadik napon metéltek körül”. A judaisták egész életüket a körülmetélésükre, mint az Ábrahámmal kötött szövetség jelére bízták. Elfelejtették, hogy a körülmetélés csak a szimbóluma egy szellemi valóságnak. A körülmetélés csak puszta szimbóluma a szív körülmetélésének, vagyis az újjászületésnek. Ezért nevezi őket Pál „megcsonkítottaknak”. Pál emlékeztetni akarja őket arra, hogy ő is körül lett metélve. Büszkélkedni akar? Nem. Ha valaki büszkélkedni akarna, inkább én lehetnék az, mint ti.

3,5: „Izráel népéből való”. Nem vagyok kevésbé izraelita, mint ti! Ereimben Ábrahám, Izsák és Jákob vére folyik. „Nem olyan vagyok, mint Lydia, aki a pogányok közül tért meg Izraelhez. Ha már vérrokonságról akartok beszélni, az én vérem is van olyan jó, mint a tiétek.”

Benjámin törzséből származom” Színtiszta vére volt, ismerte elődeit. Névrokona Saul király is Benjámin törzséből származott. Benjámin törzse hű maradt Dávid királyhoz, amikor a birodalom ketté tört. Nem tudjuk, miért említi ezt Pál, de biztosan volt valami oka, amiért büszke lehetett erre.

3,5héber a héberek közül”, ez talán azt jelenti, hogy nem vegyes házasságból született, mint pl. Timótheus. Talán azért mondja ezt, mert judaista ellenségei görög kultúrában nőttek fel, ő ezzel szemben megőrizte kultúráját. Nem olvadt bele a pogány társadalomba.

3,5törvény szempontjából farizeus” Ami a törvényt illeti, én egy farizeus vagyok. Jézus és a keresztyének jogosan korholták a farizeusokat. A farizeus elnevezést először Krisztus előtt 150 évvel használták. A szó valószínűleg az arám „elkülönített”, „kiválasztott” kifejezésből származik. A törvényért való buzgóságukban távol tartották magukat minden tisztátalanságtól. Követték a törvényt és a szóbeli hagyományokat, tradíciókat. Éppen ezt a tradíciót ítélte el maga az Úr. – Én is farizeus vagyok, farizeus fia (ApCsel 23,6). Magától a vezető farizeus Gamálieltől kaptam nevelést (ApCsel 22,3). – A Gal 1,14-ben azt mondta: „És a zsidó hithűségben sok kortársamat felülmúltam népem körében, minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak.” Farizeusnak lenni megtérése előtt ez dicsőség volt számára. Nem minden farizeus volt álszent! Nikodémus is farizeus volt.

3,6/a „buzgóság szempontjából az egyház üldözője” Buzgósága nagyobb volt, mint az összes ellenségéé. „Nemcsak megtartottam a törvényeket, hanem a gyülekezetet is üldöztem”. Egy harcos voltam, egy üldöző. A keresztyének nem tekintették üdvösség kérdésének a mózesi törvények betartását, ezért üldözte őket. Saul számára a keresztyénség ellenség volt, mert ellentétben állt a mózesi törvényekkel. Az életvitele, a törvények betartása magával ragadó volt! Erről az ApCsel 22,1-5-ben ír. „Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most hozzátok intézek.” 2 Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban elcsendesedtek. Aztán így folytatta: 3„Én zsidó ember vagyok, a ciliciai Tarzuszban születtem, de ebben a városban növekedtem fel; Gamáliél lábainál kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, és én is így rajongtam Istenért, ahogyan ma ti mindnyájan. 4 E tanítás követőit (ezt az utat) halálra üldöztem, megkötöztem, és börtönbe juttattam férfiakat is, meg nőket is. 5 Tanúm erre a főpap és a vének egész tanácsa, akiktől levelet is kaptam a testvérekhez, és elmentem Damaszkuszba, hogy az odavalókat is megkötözve hozzam Jeruzsálembe, hogy megkapják büntetésüket.” Megtérése előtt Pál Istennel szembeni kötelességének tekintette a keresztyének üldözését. Buzgóságában még emberéletek kioltására is kész volt! 3,6/b. „a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam”. Hasonlítsuk össze ezt a saját törvénynek való engedelmességünkkel! – mondja Pál. A törvények külső megtartásában abszolút engedelmes volt. Jézus korában a farizeusok vallásossága az embereknek csak a külsőségét érintette meg, soha nem a szívét! Ez volt a Hegyi beszéd témája! (Házasságtörés, gyilkosság…) Pál azt mondja: Ami a mózesi törvényeknek külsőségeit illeti, feddhetetlen voltam. – Ismerjük a gazdag ifjút, akit 3 evangélium is említ? „Mit kell cselekednem, hogy elnyerjem az örök életet?” – Jézus ismerte szívének képmutató természetét, és rámutatott a törvényre. „Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva”. Igazat volt. Ez talán maga Saul volt? Nem tudjuk. De Saul is az a fajta ember volt, mint ez a gazdag ifjú.

Mit mond most Pál? 3,7 „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Mi történne, ha az utcán megkérdeznénk embereket: Ön keresztyén embernek tartja magát? (1976-ban egy felmérésben az amerikaiak 46%-a tartotta magát újjászületett keresztyénnek. Ha ez igaz lenne, akkor nem lenne szabad olyan mértékű korrupciónak lennie, mint amilyen van.) Európában talán 50% mondana igent. A következő kérdésem az lenne: Az életében kárnak ítélt mindent Krisztusért? Szemétnek tekinti életének minden erőfeszítését, kiváltságát, értékét összehasonlítva Krisztus ismeretének mindent felülmúló gazdagságával? A hitvalló keresztyéneknek hány százaléka felelne ekkor igennel? Bizonyára nem sok. Pedig Pál itt valójában nem mond mást, mint, hogy mit jelent keresztyénnek lenni! Mármint újjászületett, hívő keresztyénnek lenni. Amikor Pál a 2Kor 5,17-ben azt mondja: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme új jött létre.”, akkor ez azt jelenti, hogy a régi csak kár és szemét.

Pál azt mondja, hogy „számot vetett”!, ez magában foglalja az értelmét és az akaratát is! Átgondoltam, és ez az eredmény. A Fil 1,28-29-ben azt mondja Pál, hogy a Jézus Krisztusban való hit Istentől van a Szentszellem által. Ez egy olyan hit, amiben gyakorolnunk kell magunkat. Pál következtetése az volt: Ha Isten igazságáról van szó, minden más hiábavalóság és csak Krisztusnak van jelentősége.

Milyen terminológiát, milyen képeket használ Pál a 3,8-9-ben? Úgy beszél, mint egy üzletember. Haszonról és veszteségről van szó, vagyonról és adósságról. Úgy viselkedik, mint aki mérleget készít a vagyonáról. Két oszlop szerepel a könyvelésben: Vagyon, Tartozás. Mérleget készít. Pál egy szellemi mérleget készít régi élete fényében. Vagyon: zsidó, farizeus, körülmetélt, benjáminita, Gamáliel tanítványa, törvény tekintetében feddhetetlen.

Adósság és veszteség: itt semmi sem áll. Az önigazult Saul megveregeti a saját vállát.

Mi történt Pállal megtérése után? Új fejezet kezdődött, életének a második fejezete. Ekkor felcserélődtek az oszlopok. Adóságok? Minden, ami eddig érték volt, most veszteség, tartozás. A „Vagyon” oszlopban most oldalról-oldalra semmi sem áll egészen az utolsó oldalig, és ott is csak egy szó olvasható: Krisztus. Ez az egyetlen haszon. Minden, ami önmagában véve jó dolog, Krisztus fényében szemlélve: tartozás. Nem rossz dolog zsidónak és körülmetéltnek lenni, de ha valaki ezekben bízik, mint a Krisztus általi megigazulás pótlékaiban, akkor ezek csak tartozások.

Pál azt mondja, hogy ha valaki másba veti a bizalmát, mint Krisztusba, nem lehet üdvbizonyossága. Ha valaki abban bízik, amit elért, vagy tett, és ezért Istentől elismerést vár, az nem tudja, mi a Krisztusban való üdvösség. Ha a mérlegedben a „Vagyon” oszlopban Krisztus nevén kívül más bejegyzés is szerepel, akkor vesztettél! Csak az mondhatja magát keresztyénnek, akinek a „Vagyon” oszlopban csak egyetlen bejegyzés szerepel: Krisztus és az Ő váltságműve. Spurgeon mondta egyszer: „Ha csak egyetlen szálat is beleszősz a te mennyei ruhádba, akkor vesztettél.” Talán nem mindenki tud olyan sok mindent felmutatni, mint Pál (származás, neveltetés …). Talán azt gondolod, hogy jobb képzettséged van, vagy jobban nézel ki, mint mások, vagy összehasonlítod magad valakivel, aki a te szemedben rosszabb ember, mint te. Írhatsz egy bejegyzést a „Vagyon” oszlopba Krisztuson és az Ő váltságművén kívül. Mindaz, hogy már 10 vagy 20 éve jársz istentiszteletre, vagy jó lelkiismerettel veszed az úrvacsorát semmit sem számít. Ha csak egyetlen bejegyzés szerepel a „Vagyon” oszlopban Krisztuson kívül, vesztettél.

A 3,8 megerősíti a 7. verset. 3,7 „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. (múlt idő) 8 Sőt most (továbbra) is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” A 3,8-ban jelen időt használ. „Folytatom a kárnak ítélést”. Naponta megerősíti azt a döntést, amelyet a damaszkuszi úton hozott meg!

Túlhalad a 3,5-6 verseken és azt mondja „mindent”, kivétel nélkül a kiváltságokra, családra, nemzetségfára, pozícióra, gazdagságra, sikerekre, magabiztosságra, erkölcsi magatartásra vagy bármi másra nézve. Ez nem jelenti azt, hogy mindent elhárít, vagy megveti mindazt, amit Isten neki adott. Hálát adhatunk Istennek mindazért, amit adott nekünk. Ezek áldások. De szemétté válhatnak, ha beléjük vetjük a bizalmunkat, és mindezek a dolgok versenyeznek Krisztus személyével és váltságművével.

Pál meg is indokolja a döntését: „Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” Krisztus megismerése számít igazán. Mi történt Pállal a damaszkuszi út és ezeknek a leveleknek a megírása közötti időben? Jézus Krisztus átvette az uralmat az élete felett, és feje tetejére állította az értékrendjét. A mérleg oszlopai felcserélődtek. Krisztus megváltoztatta a szemeit, a látásmódját. Nem azt látta, amit eddig látott. Megvakult és új szemeket kapott. Most már csak egy valami számít: Krisztust megismerni. Hogy is mondja ezt? „Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” Pál levelei között ez az egyetlen hely, ahol ez a kifejezés előfordul. Hogy áll ez a 2,8-11-ben? „megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9 Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; 11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Ez a megdicsőült megváltó az ÉN Uram. Ő (Pál) nem vallást, rendszert, világnézetet vagy barátokat változtatott. Mindent egyetlen személyre cserélt fel.

Ezeket nem csak veszteségeknek tekinti, hanem most ténylegesen is kárt vall. Nem birtokolja tovább a farizeusnak járó tiszteletet, vert és üldözött ember lett.

Hogy tekint most régebbi értékeire? Egy közönséges szót használ. „Szemét”. Ez a közönséges szó csak egyszer fordul elő a Bibliában. Különböző fordítások különböző szavakat használnak. A „Kot” szó Luthernél mindazt a dolgot jelenti, aminek kellemetlen szaga van. Ha mindent összehasonlítok Krisztussal, ezek a dolgok visszataszítóak, undorítóak lesznek. A görög „szkübalon” szó emberi ürüléket, romlott ételt, koszt, szemetet jelent, olyasmit, amit az ember nagy ívben elkerül. Használják ezt a szót állatok félig elfogyasztott döghúsára is. Ilyen minden világi törekvés összehasonlítva Krisztus ismeretével. Ezek büdösek, nagy ívben kikerülöm őket, egyáltalán nem akarok rájuk gondolni.—Önmagukban véve nagy áldások lehetnek, amikért hálásak lehetünk. Ez egy paradoxon (ellentmondás). De meg kell találnunk a helyes arányt. Helyesen kell bánnunk Isten kegyelmi ajándékaival. De nem szabad ezeket összehasonlítani Krisztus ismeretével. Ha az életedben még valamit érdemként Krisztus mellé helyezel, elvesztél.

A 3,8/b-11-ig tartó versekben Pál leírja az indítékát: Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. 9 És találtassam Ő benne.” Nem „valamiért” teszi mindezt, hanem „őérte”. Krisztusért.