(5) Apostolok Cselekedetei 2,14-21; Joel 2,18-32
Admin-2017 október 25 szerda - 19:11:05 | Hozzászólás kikapcsolva

Elérkeztünk a messiáshívő zsidók első prédikációjához, Péter pünkösdi beszédéhez. Mielőtt azonban belemerülnénk az Apostolok Cselekedeteibe, lapozzuk fel az Ószövetségben Joel könyvét. Remélem mindenki könnyen megtalálja a kispróféták között. Nézzük meg a 3,1-5-ig tartó részt (bizonyos fordításokban 2,28-32). Joel a kortársaihoz szól; milyen ítéletekre számítsanak, ha nem térnek meg és itt különösen kitér a sáskajárásra. Joel azt az üzenetet közvetíti az emberek felé, amivel Isten őt megbízta és láthatóan a nép megtért, ugyanis a 2,18-ban a következőt olvashatjuk: 

Szánalomra indult az Úr országa iránt, és könyörült népén.” 


Érdekes, hogy ez a mondat a héber eredetiben múlt időben szerepel, bizonyos fordítások pedig jövő időt használnak. A múlt idejű alak egy jel arra vonatkozóan, hogy Joel üzenetének a hatására a nép újra Istenhez fordult, Isten megígért áldásai pedig a jövőben beteljesednek.

Azután kitöltöm majd szellememet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Még a szolgákra és szolgálókra is kitöltöm szellememet abban az időben.Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat.A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja.De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék az Úr ígérete szerint, és azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr.” (Joel 3,1-5)

Ezzel az idézettel kezdi Péter a pünkösdi beszédét. Ezekben a versekben kapjuk meg Sion és Jeruzsálem szabadulására vonatkozó ígéreteket. Az ígéretek egy része pünkösdkor beteljesedett, amikor is 3000 ember a hitvallása alapján bemerítkezett. Olvassuk el a 3,5 verset:

De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, … és azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr.”

Emberi perspektívából látjuk a kegyelem két oldalát és a minden emberre kiható megmenekülés útját. Egyik oldalon Isten szuverenitása mutatkozik meg: akiket elhív az Úr, a másik oldalon pedig az emberi felelőséggel találkozunk: megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét.

Nézzük most meg az Apostolok Cselekedetei 2. részét. Tudjuk, hogy az apostolok pünkösdkor a Templomterületén gyülekeztek.

 Hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.Mindnyájan megteltek Szentszellemmel,és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Szellem adta nekik, hogy szóljanak.”

Megdöbbentek, és csodálkoztak.” Nem csoda!

Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni?Mások azonban gúnyolódva mondták:Édes bortól részegedtek meg."

Mindez Pétert arra indította, hogy mindenki elé kiálljon és magyarázatot adjon. Nem megdöbbentő, hogy az a Péter tette ezt, akit az evangéliumokból igencsak szeszélyesnek ismerünk, aki soha nem értette teljesen a mestere cselekedeteit? Most pünkösdkor azonban felállt és beszélt. Ne felejtsük el a feltámadás utáni 40 napot, amikor az Úr Jézus a tanítványait oktatta.

Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: Zsidóférfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. Hanem ez az, amiről Joel így prófétált:Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Szellememből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Szellememből, és ők is prófétálnak. És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget.A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja.”(ApCsel. 2,14-20)

Ez a nap tulajdonképpen az Úr második eljövetelére vonatkozik, ami azt a korszakot fogja lezárni, amiben most élünk. Végezetül így szól Péter a 21. versben:

Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”

Péter beszéde rendkívül fontos, talán nem is tudom befejezni most ennek a tanulmányozását. Ami viszont feltűnt, hogy nagyon egyszerűvolt a prédikációja. Az egyetlen dolog, ami szükségeltetik a megértéséhez, az Írás jó ismerete, amivel Péter hallgatói minden bizonnyal rendelkeztek. Az emberek számára érthető volt, hiszen az Ige és a prédikáció megmagyarázta a történteket, a tüzet és a tanítványok által nem beszélt és soha nem tanult nyelveket. Az események magyarázatra szorultak, az embereknek kérdéseik voltak, Péter prédikációja pedig megadta a választ. A beszéd személyes volt, a végén egyenesen a hallgatókhoz intézte a szavait, akiket a Szent Szellem megérintett és sokan megtértek. Péternek csak kevés negatív észrevétele volt a történtekkel kapcsolatban; a pünkösdi események magyarázata igen pozitív kicsengésű. Ne csodálkozzunk azon, hogy Péter teológiai magyarázatba bocsátkozott, hiszen az embereknek tudniuk kellett, hogyha a tanítás elkezd kicsírázni és gyümölcsöt teremni, akkor ott történik valami az egyéni életekben. Egyszer egy hegyi vezető a következőt mondta: Senki sem tudósíthat olyan dologról, amit nem ismer és nem térhet vissza arról a helyről, ahol még nem járt.

Ha az Írás magyarázatáról van szó, akkor egy számunkra ismert dologról beszélünk, hiszen az Isten kinyilatkoztatott igazsága. Úgy gondolom, hogy a prédikáció és az Írásmagyarázat hallatlan fontos, különösen napjainkban. Péter beszéde azért is volt pozitív, mivel soha nem használt olyan formulákat, mint „ha jól tudom”, „úgy tűnik”, „úgy gondolom”, „azt hiszem”. Alkalomadtán használhatunk ilyen mondatokat, viszont, ha a prédikációnkat ez határozza meg, akkor a szavunk nincs összhangban a Bibliával, azzal a Bibliával, ami teljesen egyértelmű. Egyik apostol sem mondta soha, hogy a Tánách (Ószövetség) mai értelmezése szerint ez ezt és ezt jelentheti. Az apostolok és azok, akik az Újszövetséget írták, a Szent Szellem vezetése által pozitívan és határozottan szóltak és meggyőzőek akartak lenni. Péter üzenete egyértelmű és a célja a meggyőzés volt. Ő, mint a primus inter pares, mint a 11 apostol szócsöve kiállt a nyilvánosság elé. Nem volt nagyobb a többieknél, viszont ő volt a szószóló. Nem meglepő, hogy azok az emberek, akik ezen a napon a Templomban összejöttek, igencsak elcsodálkoztak az eseményen. Ilyen még soha nem történt! Átélték azt, hogy néhány barátjuk, ismerősük felett hirtelen tüzes lángnyelvek jelentek meg, majd olyan nyelven beszéltek, amit addig soha nem tanultak. Megdöbbentő lehetett! Például, ha a gyülekezetben most valaki elkezdenearabul beszélni, és egy szír vendég vagy menekült felkiáltana: Ez az én nyelvem! Ez nem lenne csoda?

Nem eksztatikus nyelvről van szó, nem estek transzba; egyszerűen egy nyelvi csodát éltek át. Nem az történt, hogy arámul beszéltek és más országból származó emberek megértették a saját nyelvükön. Ha jobban tanulmányozzuk a szöveget, észrevehetjük, hogy nyelvi csodáról van szó, nem pedig egy hallószervi csodáról. Péter, Máté, András, Jakab és a többiek különféle nyelveken beszéltek és a perzsák, az elamiták, Mezopotámiából, Kappadókiából, Pontoszból származó emberek azt vették észre, hogy az ő nyelvükön szólnak. Arra a kérdésre, hogy mindez egy nyelvtanfolyam eredménye, nemleges választ adtak volna; ez Isten ajándéka. Istennek ez az új mozgalma egy jel volt és az apostolok, az Úr Jézus küldöttei már abban az időszakban éltek, miután Jézus fizikailag elhagyta őket. Az embereknek kérdéseik voltak és nem értették, hogy mi zajlik körülöttük. Egyesek gúnyolódtak és azt mondták, hogy megrészegedtek. Olvassuk el a 2,14-et:

Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk.”

A „szólt” jelentése ebben az esetben nem egy olyan szó, ahogy azt a hétköznapi nyelvben használjuk, hanem beszéd, a görög-római világra jellemző szónoklat, inspirált nyelv. Próféták, jövendőmondók, akiknek a beszéde szellemi sugallatra történt. Elmondhatjuk, hogy Pétert a Szent Szellem mozgatta a szavaiban. Egy inspirált szónoklat volt. Péter a negatív érvekre túlnyomórészt pozitívan reagált. A 2,15-ben azt mondta:

Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van.”

Az időpont, a napszak teljesen ellentmond az iszákos állapotnak. Péter nem sokat foglalkozik ezzel a váddal. Azonban sejtetni engedi, mit jelent az, hogy „töltekezzetek be Szellemmel”. Valószínűleg jó kedvük volt és boldogok voltak. Látszólag van valami hasonlóság a spiccesség és a Szellemmel betöltekezett állapot között. Egy kis alkoholt fogyasztott emberek másképp viselkednek, mint egyébként: hirtelen beszédesekké válnak, boldogság, „happy” érzés tölti el őket. Szemmel láthatóan a tanítványok olyanokká váltak, mint a whisky-t ivott emberek. Ezért is írja Pál apostol az Ef.5,18-ban:

Ne részegeskedjetek, mert a borral kicsapongás jár együtt, hanem teljetek meg Szellemmel.”

Ahogy az alkohol, úgy Isten Szelleme is megváltoztatja a viselkedésünket. Az ivó emberek az alkohol ellenőrzése alá kerülnek, a tanítványokat pedig a Szent Szellem kontrollálta. Ezután Péter pozitív magyarázatra vált. A 16. versben megemlíti, hogy ez az, amiről Joel így prófétálttöbb száz évvel ezelőtt. Ha valaki tanulmányozta volna akkor a Bibliát, számíthatott volna arra, hogy mindez megtörténik. Izráel naptárjában hét ünnep szerepelt, amiről évente megemlékeztek. Az első ünnep a mi naptárunk szerint április környékén volt, a páska. A bárány megölése Isten bárányának a jelképeként jelenik meg, aki meghalt a bűneinkért a Golgotán. Ezt követte a kovásztalan kenyerek ünnepe, ami hét napig tartott. Ebben az időszakban nem volt kovász a zsidók otthonában. A harmadik napon tartották az első termés ünnepét, ami az Úr Jézus feltámadásának a kiábrázolása. Ő volt az első a feltámadottak között és mi is ezekhez a zsengékhez tartozunk. Majd a harmadik ünnepetkövetően, 50 nappal az első termés ünnepe után következett a sávuot, azaz a Hetek ünnepe, amit mi pünkösdnek hívunk.Izráel gyermekei ezen a napon két kenyeret ajánlottak az Úrnak, amelyek kovásszal készültek. A kovász a gonoszt jelképezi. Ez az ünnep szemben áll a hétnapos kovásztalan kenyerek ünnepével. Mindez a pünkösdöt ábrázolja, amikor zsidók és pogányok – mindketten bűnösök Isten előtt – egyesülnek Krisztus testében, a Gyülekezetben. Ezt egy hosszú szünet követi, egészen az év hetedik hónapjáig, ekkor három ünnep jön egymás után. A roshásáná az újév, a kürtzengés ünnepe, majd a jom kippur, az engesztelés napja, végezetül a szukkot, a sátrak ünnepe. Ez a három ünnep a tekintetünket a jövőbe helyezi. Az előttük található hosszú szünet jelképezi, hogy Izráel csak egy idő elteltével tér vissza Isten áldásaihoz. Az ember ezen ünnepek ismerete birtokában kiszámolhatta volna, hogy a feltámadás után 50 nappal, sávuotkor, azaz pünkösdkor valaminek történnie kell. Olvassuk el a Luk. 24,49-et:

És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel."

Amit az ApCsel. 1,4 megismétel:

Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem,hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentszellemmel kereszteltettek meg."

Mindezek ismeretében a tanítványoknak tudniuk kellett volna, hogy sávoutkor, pünkösdkor érkezik el a megfelelő pillanat, amikor is mennyei erővel ruháztatnak fel. A Fiú veszi az Atyától a Szent Szellemet és kitölti azt a Gyülekezetére. Ez a Szent Szellem ajándéka a Gyülekezetnek: keresztség, szentség, megpecsételődés, vezetés. Mindegyik ugyanabból a forrásból fakad.

Joel Isten prófétája volt, aki mindent előre megjövendölt. Beszélt az Úr napjáról, nemcsak mint helyi ítéletről, hanem a jövőbe tekintve a második adventről, amikor az ítélet az egész Földre kiterjed majd. Mindezeket azért tette, hogy Izráel bűnbánatra jusson és megtérjen. Amennyiben a nép nem így cselekszik, jön az ítélet. Péter hasonlóképpen szól: figyelmezteti Izráelt és megtérésre ösztönzi az embereket, azért, hogy ne essenek ítélet alá és áldást nyerjenek. Joel sokat beszél a megtérésről, de mindenek előtt a Szent Szellem kitöltésének az ígéretéről. Elérkeztünk a 16. vershez, ahol Péter a következőt mondja: Hanem ez az. Emiatt a három kis szó miatt sokat vitatkoztak. Mit jelentsen a „hanem ez az”? Ha ezt a két igehelyet elolvassuk az Ószövetségből és az Újszövetségből, észrevehetünk egy apró különbséget. Joel azt mondta:Azután kitöltöm majd szellememet. Péter kijelentése: Az utolsó napokban, így szól az Isten… Péter az „azután” szócskát „az utolsó napokban” kifejezésként értelmezi. Mi az utolsó napokban élünk. Az utolsó napok viszont az első és a második advent közötti több évszázadot foglalják magukba. Azt gondolom, az utolsó napok végefelé járunk. Az üdvterv kibontakozóban van: a halál, a feltámadás és a mennybemenetel megtörtént, most pedig a Szent Szellem kitöltetett. Ami még hátravan: az ítéleta második adventkor. Akkor jön vissza az Úr és megalapítja az országát. A kérdésre azonban még mindig nem válaszoltunk. Mit jelent a „hanem ez az”? Megdöbbentő, hogy egyes kommentárok, főleg az amillenista teológia bibliamagyarázatai azt állítják, hogy Joel próféciája pünkösdkor beteljesedett. Tudnunk kell, hogy a próféta beszéde képletesen értendő, különösen a 3-4. versnél:

Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat.A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja.”

Az ApCsel-ben nincs arra utalás, hogy ezek a jelek megtörténtek. Amennyiben képletesen szemléljük, van egy kis probléma. Péter a 2.Pt.3-ban ugyanezeket az eseményeket leírja és a jövőbe helyezi, Krisztus visszajövetelének az idejére. A Jel.6,12-ben hasonló szavakat olvashatunk, amelyek a második adventtel vannak összefüggésben. Ismereteim és a Biblia értelmezésem alapján nem teljesedett be minden pünkösdkor, ami Joel próféciájában olvasható. Néhány teológus és itt főleg adiszpenzacionalista szemlélet képviselőire gondolok, azt állítja, hogy Joel jövendölése egyáltalán nem teljesedett be.Azt mondják, hogy Péter a „hanem ez az” szavakat használta, nem pedig azt, hogy „meg van írva”. Ez az érv engem nem győz meg. Úgy gondolom, Péter nem tudott volna a „hanem ez az” kifejezésnél erősebb szavakat használni.Véleményem szerint ez a kifejezés jóval erősebb, mint a „meg van írva” vagy „azért, hogy beteljesedjék”. Nem vagyok apostol és csak azt tudom mondani, hogy hitem szerint itt a prófécia részleges beteljesedéséről van szó. Meg vagyok arról győződve, hogy Joel jövendölése csak részben teljesedett be pünkösdkor, a prófécia többi része a jövőben válik valóra. Joelnek az a próféciája a jövőt úgy láttatja, ahol az események bizonyos időintervallumokban fognak megtörténni. Lehet egy próféciára úgy tekinteni, ami részint különböző korokban játszódik, mindaddig, amíg a jövőben teljességre nem jut. Mondok egy példát. A Zak.12,10-ben a következő próféciát olvashatjuk:

Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés szellemét.”

Nem megdöbbentő, hogy Izráel felismeri azt, akit ők keresztre feszítettek és rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.

A Szent Szellem az, aki a felismerést adja, hogy kit feszítettek keresztre. Joel próféciájára az Újszövetségben három különböző helyen találunk utalást. A Jn.19,37-ben olvashatjuk, hogy a római katonák átszúrták az oldalát és itt jut eszébe Jánosnak a prófécia: Viszont az Írásnak egy másik helye így szól: Néznek majd arra, akit átszúrtak.

Zakariás itt az első adventről beszél. Az Úr a hegyi beszédben, ami a Mt.24-ben található, a második eljöveteléről szól:

És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.”

Zakariás próféciájának ez a része a második adventkor bekövetkezendő sírásra és jajgatásra vonatkozik. Aki már olvasta a Jelenések könyvét, az tudni fogja, mi áll a Jel.1,7-ben:

Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége.”

János evangéliumában az „átszúrtak” szó a hangsúlyos, Máté evangéliumában a második adventkor bekövetkezendő sírás és jajgatás, a Jelenések könyvében pedig az egész prófécia összefoglaltatik. Más szavakkal kifejezve: Zakariás jövendölése fokozatosan beteljesedik. Ezért gondolom, hogy Joel próféciája két szakaszban fog megvalósulni. Az első rész pünkösdkor volt, amikor a Szent Szellem kitöltetett. Az Úr meghalt, feltámadott és vette az Atyától,mintegy jutalmul, a Szent Szellemet, amit kitöltött a Gyülekezetre. A prófécia második része Jézus második eljövetelekor fog valóra válni. Megkérdezhetnénk, hogy miért nem került sor már az apostoli időkben az egész prófécia beteljesedésére? Azért, mert Izráel még nem volt kész a bűnbánatra. Az Úr a Mt.21,43-ban a következőket mondta:

Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.”

A híres olajfapéldázatában Pál apostol beszél a kitöretett szelíd olajágakról és a beoltott vad olajfaágakról; amikor a természetes ágak újra beoltatnak a saját olajfájukba és Ábrahám ígéretei a zsidókra és a pogányokra nézve betöltetnek. Az ajtó Izráel számára nyitva áll. Ezért mondja Péter a beszéde végén a 2,39-ben:

Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”

Majd a második beszédében, ami az Ap.Csel.3,19-21-ig terjedő szakaszban található, ekképpen szól:

Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek.Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik. Erről az Isten öröktől fogva szólt szent prófétái szája által.”

Tehát Izráel számára az ajtó nyitva áll és szemtanúi vagyunk annak, hogy egyre többen mennek be ezen az ajtón. Nem egyszerű és világos mindez? Ennek ellenére sok teológus csak a problémát látja. Itt egy probléma, ott egy másik. Úgy viselkednek, mintha a Biblia egy zsák problémával lenne tele. A baj nem a Bibliában van, hanem a fejekben és a szívekben. Ha az ember olvassa a Szentírást, alárendeli magát annak és vár Isten kijelentésére, akkor a problémák is megoldódnak.

A prófécia három részre tagolódik. A Szent Szellem kitöltéséről beszélPéter. A jövendölés másik része ebben a pillanatban nem volt számára fontos. Ha ma Péter mellettem állna és megkérdezném, hogy jól értelmeztem-e a szöveget, igenlő választ kapnék, majd hozzátenné: Nem értem, hogy nem látják az emberek. Nem azt mondtam, hogy a többi dolog is beteljesedett. Majd arra bátorítana mindenkit, hogy vegye elő a Bibliát és olvassa el a 12. verset. A kérdés: Mi akar ez lenni? Az emberek nem értették, hogy a tanítványok betöltekeztek Szent Szellemmel és más nyelveken beszéltek. A kérdésükre a válaszom: Ez az! Továbbolvasván a 33. versben ezt találjuk megírva:

Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentszellemet, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is.”

Péter tehát a kitöltetett Szent Szellemről beszél. Ez volt számára fontos, nem pedig az utána következő, jövőre vonatkozó részletek, amelyekről a második levelében ír. A prófécia részben beteljesedett, a Szent Szellem kitöltetett. Beszél a második adventkor bekövetkezendő különös jelekről. Spurgeon egyszer a következőket mondta a diákjainak: Ha a mennyről beszéltek, sugározzon az arcotok és a szemetek tükrözze vissza a menny ragyogását.Ha a pokolról beszéltek, elegendő a jelenlegi arckifejezésetek.

Péter tehát a Szent Szellem ajándékáról beszél és azokról a különleges jelekről, amelyek az ítéletet hirdetik. Ezt vegyük komolyan. Végezetül a 21. versben arról szól, hogyan menekülnek meg a hívők az ítélettől azon a napon, amikor Jézus visszajön.

De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét.”

Akik hisznek és segítségül hívják az Úr nevét, megmenekülnek a jelenkori és a jövőbeli ítélettől. Ez a Biblia egyik legnagyobb ígérete. Amit Péter állít, az elsősorban egy bizonyosság arra vonatkozóan, hogy lesz majd egy ítélet; ezért is szólítja fel az embereket, hogy higgyenek Jézusban. Megdöbbentőek Joel szavai az Ószövetségben:Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül.

Joel erről a próféciáról beszél, illetve a rákövetkező versekben az ítéletről. Ez a mondat a Szent Szellem kitöltéséről és ami arra szólít fel, hogy Jézus által van a megmenekülés, úgy fénylik, mint gyémánt a fekete bársonyon. Sok teológus óva int a pokolról és az ítéletről szóló prédikációktól. Ha rájuk hallgatunk, a Szentírás egy részét elhallgatjuk. A Biblia igenis felszólít minket arra, hogy beszéljünk az ítéletről és az embereket figyelmeztessük erre. A felebaráti szeretethez hozzátartozik, hogy felhívjuk az emberek figyelmét az utolsó ítéletre. Ha ezt nem tesszük meg, az a szeretetlenség jele. Aki nem bízik teljesen Jézusban és nem hívja őt segítségül, az örökre elveszett. Szeretném elmondani neked, hogyha az Úr nevét eddig még nem hívtad segítségül, tedd meg most. Amennyiben nem így cselekszel, ítéletre jutsz és örökre elvesztél. Adjon számunkra vigaszt, hogy mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül. Vegyük észre: Mindenki! Spurgeon mondta, hogy ez a legrövidebb út a mennybe. Amit Joel kijelentett, azt Péter megismételte és Páltól is ezeket halljuk a Róm.10-ben. Nem szükségeltetik hozzá egyetemi végzettség, nem kell semmilyen mozgalomhoz vagy párthoz csatlakozni. Mindenki, feltétel nélkül!

Kinek szól az ember, ha problémája van vagy szorult helyzetbe került? A gyerek az anyukáját hívja, a diák esetleg a tanárjához fordul, az üzleti életben a feletteshez megyünk, a bárány pedig béget. Ha valaki felismeri, hogy bűnös és elveszett, akkor az Úr nevét hívja segítségül, hogy megmeneküljön.

A MINDENKI te vagy! A megmenekülés nincs feltételekhez kötve. Az egyetlen kitétel: Hívd segítségül! .... Megmenekül! Nem talán vagy esetleg. Ha Isten nem tartaná meg a szavát és az ígéretét, akkor elveszítené a tisztességét, megszűnne Isten lenni. Ha Istenhez fordulsz - aki elküldte a Fiát, hogy a bűneidet magára vegye és meghaljon - akkor megmenekülsz. Ez csodálatos hír!

Végezetül egy kis történettel zárnám, ami az első világháborúban játszódik. Angol katonák épp a behajózásra vártak, hiszen pár napon belül Franciaországban kell majd harcolniuk a lövészárkokban. Utolsó nap egy zenekar szórakoztatta őket. A végén felállt a katonatiszt és megköszönte a zenészeknek a koncertet. A legénységnek is nagyon tetszett a zene. A tiszt ekkor azt mondta: Nemsokára a harci övezetben leszünk és szembe kell néznünk a halállal. Van valaki itt, aki meg tudná mondani, hogyan haljunk meg? A teremben halotti csönd uralkodott, mire felállt az egyik zenész és Mendelssohn oratóriumából elkezdte énekelni az angyal áriáját:

Hagyd rá az utaidat és reménykedj benne. Állj el a haragodtól és hagyd el dühödet. Légy csendben és várd az Urat! Légy csendben és hívd az Urat!

Ámen.