(1) Apostolok Cselekedetei: bevezetés (Ap. Csel. 1, 1-5)
Admin-2017 augusztus 07 hétfő - 21:51:36 | Hozzászólás kikapcsolva


Az Újszövetség első könyvével indítunk. Az Evangéliumok tulajdonképpen az Ószövetséghez tartoznak, hiszen a bennük található összes történet Izráelben játszódik, csak Izráelről van szó. Az Apostolok Cselekedeteiben bontakozik ki az egész Európára kiterjedő örömüzenet. A bevezetőből megtudjuk, hogy Lukács a könyv szerzője. Csodálatos szellemi betekintést ad az Úr Jézus, az apostolok és az első gyülekezetek életébe. 


Az első könyvet arról írtam, Teofiloszom, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva, egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentszellem által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott.Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta nekik, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentszellemmel kereszteltettek meg.”

Az ApCsel tulajdonképpen Lukács Evangéliumának a második része, így a kettő szorosan összekapcsolódik.

Az első könyvet arról írtam, Teofiloszom, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva…”

Nyilvánvalóan az Úr az Evangélium történetének abefejezése után is tovább tanít. Korábban, amikor még nem volt TV, illetve rádió, az újságok bizonyos váratlan események alkalmával különkiadást nyomtattak. Ilyenkor a rikkancsok az utcákon a következőt kiabálták: Különkiadás! Különkiadás! Ha mindez Lukács idejében történt volna, akkor a rikkancsok ugyanígy reagáltak volna: Különkiadás! Új események a názáreti Jézus életében!

Ez az, amit az Apostolok Cselekedeteiben megtalálhatunk. Lukács nem adott nevet a könyvének. Az „Apostolok Cselekedetei” megnevezést csak a II.évszázadban tették hozzá. A cím nem valami jó, de ezen ma már nem lehet változtatni. Először csak négy apostol tettei kerülnek említésre. A címet később adták görögül, ami a következőképpen hangzik: Az apostolok tettei. Ha azonban az egész könyvet elolvassuk, azonnal észrevesszük, hogy a történetekben az aktivitás nem az apostolokra volt jellemző, hanem magára az Úr Jézusra. Lukács ebből a szemszögből tudósít. A bevezetésből, miszerint az első könyvet arról írtam, Teofiloszom, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva, világossá válik számunkra, hogy Lukács az írását miképpen értette. Az Evangéliuma Jézus életét és munkáját mutatja be egészen a mennybemenetelig. A Lukács 24-ben olvashatjuk, hogy az Úr megparancsolta a tanítványainak, maradjanak Jeruzsálemben, addig, amíg nem veszik a Szent Szellemet. Az Apostolok Cselekedeteiben Jézus munkájának a folytatásáról van szó. Feltűnő, hogy a könyv hirtelen fejeződik be, nincs lezárva. Az Úr ugyanis a történelem folyamán tovább munkálkodik. Valaki írt egy könyvet, „Az Apostolok Cselekedetei 29. fejezete” címmel.

A felső szobában a következőt mondta az Úr:

Jobb nektek, ha én elmegyek, mert, ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. … amikor azonban eljön ő, az igazság Szelleme, elvezet titeket a teljes igazságra..” (Jn. 16,7,13)

Tehát elment, leült az Atya jobbjára, vette a Szent Szellemet, amit kitöltött a tanítványokra. Milyen csodálatos kép ez a Gyülekezetről! Ezáltal lehetünk mi Vele és egymással kapcsolatban, hiszen a Szent Szellem mind a mai napig tevékenyen jelen van. A Szent Szellem állandóan bennünk van, figyelünk a vezetésére és ő tanít minket. Nem véletlenül beszélünk Krisztus testéről, hiszen Ő a fő, mi vagyunk a test és mi vagyunk a munkájához az eszközök. Megtanuljuk tőle a szeretetet, a kegyelmet, az igazságot, a szentséget és mindent, ami kifejezi Jézus jellemét. Megtanuljuk, hogyan legyünk szelídek, mint a galamb és bátrak, mint az oroszlán, hiszen Ő velünk van.

G. Campbell Morgan, aki Martyn Lloyd-Jones elődje volt a londoni Westminster-Chapelben, az apostolok cselekedeteiről szóló könyvében az Urunk csodálatos monológjáról ír néhány gondolatot:

Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire gyötrődöm, míg ez végbe nem megy!”(Lk.12,49)

Az Úr akadályoztatva volt, hogy tüzet bocsásson a földre, mindaddig, amíg meg nem kereszteltetik, amivel a halálára utalt. Két feladata volt: a keresztség és tüzet küldeni a földre. Most pedig, az erőszakos halála után elérkezett az idő, hogy eljöjjön a tűz a földre. A tűzre való utalása nem más, mint az ítélet, aminek a kibontakozását most még a Szent Szellem munkálkodása megakadályozza. A Szent Szellem embereket gyűjt Krisztus teste, azaz a Gyülekezet számára és a tűz akkor érkezik el a földre, mihelyst a gyülekezet evangelizációs szolgálata beteljesedik. A 2. versben a következőt olvashatjuk:

„…egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentszellem által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott.”

A tanítványokat fizikailag elhagyta. Viszont adott egy parancsolatot az apostoloknak, ami bátorítólag hathat ránk. Az Úr nem hagyja abba a munkálkodását, amíg el nem készül a műve.

A 3-4. versszakban felkészíti a tanítványokat, hogy legyenek engedelmesek és kövessék a parancsolatát. Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta nekik, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. Nem merült még fel benned a kérdés, hogy az Úr Jézus a feltámadása után miért csak a hívőknek mutatta meg magát? Ez különös! Az ember rögtön elkezd agyalni. Ha a hitetlenek előtt is megjelent volna, akkor elvárható lett volna, hogy ezek az emberek nagyobb megértést tanúsítsanak a feltámadása iránt. Mivel azonban csak a hívőknek mutatkozott meg, az apostolok ezáltal defenzív, védekező helyzetbe kerültek. A hitetlenek mondhatták volna: Mivel hisztek Jézusban, ezért tudtok hinni a hihetetlen dolgokban is, márpedig csodák nincsenek, mint ahogy feltámadás sem.Ez logikus érv lenne.A következőképpen indokolhatjuk, miért csak a tanítványoknak jelent meg: A nem hívők szellemileg vakok, süketek és halottak voltak, éppen ezért rájuk nem lett volna hatással egy feltámadt ember. A szellemi dolgok megértéséhez hiányoznak az érzékszerveik. Egyszer egy kommentár érdekes kijelentést tett: A vallás igazságának a bizonyosságát a figyelmes arisztokrácia érzékeli. Másszavakkal: Azok az emberek tudják az igazságot elfogadni, észrevenni és megszólítani, akiket a Szent Szellem erre előkészít. A Biblia arról tanít, hogy mi mindannyian szellemi értelemben vakok és süketek vagyunk, mindaddig, amíg a Szent Szellem fogékonnyá nem tesz minket az igazságra. Ezért szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta nekik, hogy ő él. A tanítványok látták, hallották őt, meg tudták érinteni. Az Újszövetség leírja, hogy a feltámadása és a mennybemenetele közötti 40 nap alatt legalább tízszer jelent meg a tanítványoknak. A szemtanúk számát tekintve ez egy kimutatható állítás. Pál apostol, amikor a halottak feltámadásáról beszél a korinthusiaknak, a következőt mondja az 1.Kor.15,6-ban:

Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek,….”

Ez azt jelenti, hogy közülük legtöbben még életben voltak. 25 év távlatából is megvizsgálhatjátok, hiszen a szemtanúk még köztünk vannak. Ezért jogosan írja Lukács: Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta nekik, hogy ő él. 25 évvel később Jézus testi feltámadása volt a feltámadás egyetlen magyarázata. Minden más magyarázat kudarcot vallott. Talán hallucináltak a tanítványok? Ötszáz ember egyszerre? Negyven nap után miért szűntek meg ezek a látomások? Aki valóban utánajár ennek a kérdésnek, fel kell ismernie, hogy Jézus testben feltámadt. Leon Morris, angol jogász be akarta bizonyítani, hogy a feltámadás a tanítványok kitalációja volt. Kutatómunkája végeztével írt egy könyvet, ami németül is megjelent már néhány kiadásban a Fischer Kiadó gondozásában: Ki hengerítette el a követ? (Wer wälzte den Stein? Angolul: Who moved the Stone?) Amint a cím is már sugallja, jogiravaszsággal bizonygatja a könyvben, hogy minden más elmélet megdőlt Jézus testi feltámadásán kívül. Aki nem akar hinni és minden természetfeletti dolgot elutasít, azt az embert az érzései vezetik:Az érzéseim által is fel kell fognom az igazságot, azért, hogy azt igazságként el tudjam fogadni.

Így van ez az üdvbizonyossággal is. Sok embernek van ezzel problémája. Úgy gondolják ugyanis, hogy a bizonyossághoz, ami Isten Igéjét igazolja, valami élménymegtapasztalás szükségeltetik. Elmondhatjuk, hogy lelki-szellemi igazságot csak Isten szavában találhatunk. Felmerül azonban a kérdés: A gyenge hitemmel és a bűnös természetemmel hogyan lehetek abban bizonyos, hogy az Úr Jézus engem megmentett? A válasz: Nézz Jézusra és ne saját magadra! Más szavakkal: Az Úr Jézus a hitünk és üdvbizonyosságunk tárgya, hiszen meghalt értünk a kereszten. Ebben kell nyugalmat kapnunk.

Második fontos pont, hogy az embernek az Igére kell koncentrálnia, nem pedig a saját gondolataira. A gondolataink nincsenek hatással a tényekre. Ha az Úr Jézus helyettes áldozatként elszenvedte helyettünk a halált és az életünket rábíztuk, akkor az érzéseink nem befolyásolják Krisztus kereszthalálának a tényét.A Szent Szellem hangját kellene meghallanunk, nem pedig a kételkedésünkre figyelni. A Szent Szellem tud bizonyítékkal szolgálni, hogy Isten gyermekei vagyunk és megmentettek. A szellemi igazság nem függ az érzéseinktől; nem szabad, hogy a hitünk ezen alapuljon.

Sokan úgy gondolják, keresztények is, hogy azok a tények, amelyeken egy vallás, például kereszténység, iszlám vagy más vallás nyugszik, nem kell, hogy történelmi vizsgálódás függvénye legyen. Az a fontos, hogy az adott vallás boldoggá teszi az egyént és sok életviteli segítséget tud adni. Sok keresztény azt mondja, azért hisznek Jézus feltámadásában, mert volt vele kapcsolatban egy élményük. Vannak keresztény énekek is, amelyek ezt hangsúlyozzák. Tizenévesként az egyik angol ének szövegét és dallamát olyan szépnek és romantikusnak találtam, hogy lefordítottam magyarra. Az egyik sora így hangzik az eredeti nyelven: „He lives, He lives, salvation to impart. You ask me how I know He lives: He lives within my heart”. (Ő él, Ő él, örök üdvösséget adott nekem. Ha megkérdezel, honnan tudom, hogy Ő él: Ő a szívemben él.) Ez az ének megtalálható magyar énekeskönyvekben és egyszer egy prédikációm előtt pont ezt énekelték. Be kell vallanom, ma már nem fordítanám le ezt a szép éneket, mert szegényes bizonyságtételnek tartom. Ezzel az érvvel egyetlen hitetlen embert sem tudnék meggyőzni Krisztus valóságáról és erejéről. Isten elegendő okot ad a hithez, a Szent Szellem pedig bizonyosságra juttat. Ha a keresztyének a hitüket az érzéseikből próbálják levezetni, hasonlatossá válnak ahhoz az elmegyógyintézetben található beteghez, aki elveszett buggyantott tojásnak képzelte magát. Minden reggel pirítóst kért és miután ráült, boldogság töltötte el. Ha viszont megtagadták tőle a pirítóst, idegessé és ingerültté vált. Sok keresztény úgy gondolja, azért van a vallás, hogy jól érezzük magunkat.

Tudjuk, hogy az igazság eredetiségét végül a Szent Szellem igazolja és csak egyedül Isten tudja az igazságot megerősíteni. Ezért mondja Pál az 1.Kor.1,17-ben: Azért jöttem, hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét.Nem szabad, hogy a hitünk emberi bölcselkedésen vagy érzéseken nyugodjon.

Lukács az 1,3-ban a következőt írja:

Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta nekik, hogy ő él.”

Mi a különbség a jel és biztos bizonyíték között? Lukács nem azt mondta, hogy a hitetek tapasztalati úton szerzett bizonyítékokon alapszik. Mindezek ráadásként szerepeltek a Szent Szellem létezését igazolván. Lukács orvos volt, így orvosi fogalmakat használt. Amikor a János Evangéliumában az Úr csodáiról olvashatunk, a Biblia a semeion (többes számban: semaea) szót használja, aminek a jelentése: jel. Ebben az esetben viszont Lukács a tekmarion szót említi, ami biztos bizonyíték. Mi a különbség? A semeion orvosi megfigyelésből származik. Amikor elmegyek az orvoshoz, megvizsgál, meghallgatja a mellkasom és megállapítja, hogy valószínűleg tüdőgyulladásom van. Ez a betegség megfigyelés útján is megállapítható. Manapság viszont már léteznek tesztek, amelyek nem látható tényekre is rámutatnak. Korábban ilyen még nem volt. Manapság van labor, röntgen, MRI és még sorolhatnám, amelyek bizonyítékokat tudnak elénk tárni. Tekmarion tehát egy jobb, biztosabb, értékesebb módszer, amire inkább hagyatkozhat egy orvos, mint a saját szemére, fülére vagy tapintására. Így a tanítványok sok bizonyítékkal rendelkeztek, a legjobb bizonyítékokkal a feltámadást illetően. Lukács azt mondta, hogy az Úr nemcsak megmutatta, hanem negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.Tulajdonképpen az Apostolok Cselekedeteinek ez a központi témája. Felkészítette a tanítványokat a jelenkor királyságára, illetve tanította őket arról a királyságról, ami a jövőben valósul meg itt a földön. Elmagyarázta nekik a kereszt és a királyság közti összefüggést, amit a tanítványok nem értettek. Nem tudták követni a keresztrefeszítés előtt az Úr Jézus tanítását, a vizsgán megbuktak. Lukács ellenben megértette, mint ahogy kiderül az emmausi tanítványokról szóló tudósításából is. Jézus így szólt az emmausi tanítványokhoz a Luk.24,25-ben:

Akkor ő így szólt hozzájuk: Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?”

A tanítványok nem látták, mi az összefüggés Jézus királyi mivolta és a szenvedő Messiás között. Most Isten királyságáról kellett őket tanítani.

Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét…”

A Szent Szellem eljön és felhatalmazást ad nekik, hogy Isten akaratát elvégezzék. Ez egy fontos tanítás. Isten művét az Ő ereje által lehet végrehajtani. Bárcsak megértenék ezt a templomokban! Egyházi lapokban különféle ötleteket olvashatunk arról, hogyan lehetne az emberek számára érdekesebbé és vonzóbbá tenni a templomba járást. Számos programlehetőséget kínálnak. Nemrég olvastam, hogy Brémában az Evangélikus Egyháznak 1970-ben 500.000 tagja volt, míg 2016-ban már csak 200.000. Azok a templomok telnek meg, ahol Isten tévedhetetlen szavát prédikálják, a többi üresen tátong, esetleg áruházzá, múzeummá, színházzá alakítják át. Isten művét a Szent Szellem ereje által lehet csak végrehajtani. A legfontosabb azonban mind a gyülekezetek, a templomok, mind az egyéni keresztyének számára, hogy helyes hozzáállásuk legyen a Szent Szellemhez. Nem beszélhetünk Isten munkálkodásáról azokban az estekben, ahol keresztény tevékenységekhez emberektől koldulnak pénzt. Olvasunk a Bibliában az apostolokról hasonló dolgokat? Pál arra kéri a gyülekezeteket Jeruzsálemben, hogy segítsék a szegényeket, viszont ő maga nagyon óvatosan bánik a pénzzel. Azért, hogy ne érje őt kritika, voltak segítői, akik vele együtt Kis-Ázsiából Jeruzsálembe vitték a pénzt. Ha valakinek Isten a szívére helyez valamit, akkor az ehhez szükséges pénzt is kirendeli. Isten művét az Ő módszereivel kell véghez vinni.

Az 5. versben a megígért Szent Szellemről olvashatunk, illetve arról, hogy miért kell várni a tanítványoknak.

János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szent Szellemmel kereszteltettek meg.”

Türelmesen kell várniuk. A Szent Szellem lesz a Gyülekezet számára az összekötő kapocs, Ő lesz az, aki az általa kialakított emberek közötti kapcsolatokat az Úr Jézusban megszenteli és ezáltal képviseli majd a Gyülekezet az Urat ebben a világban.

Összefoglalva:

A királyságot hirdetni kell. Jézus szenvedései, feltámadása és megjelenése Isten műve, de a Szent Szellem az, aki az erőt és a hatalmat adja, hogy Krisztus tetteit véghez vigyük. Ügyeljünk viszont arra, hogy mindezt ne a saját erőnkből tegyük, ugyanis nem fogunk eredménnyel járni, ha nem a Szent Szellem erejét hívjuk segítségül. Soha nem rendelkezett az egyház ilyen sok kinyújtott, viszont erőtlen csáppal, mint manapság. Az egyház, akárcsak Sámson, úgy gondolkodik, hogy fontos szerepet játszik, viszont a Szellem elhagyta őt. Gyülekezetek számos programlehetőséget kínálnak, viszont semmilyen erő nem képes őket megóvni a világtól.

Lukács a bevezetőben elmondja, hogy a Gyülekezet munkálkodása a világban az Úr Jézus Szent Szellem ereje által történt tevékenységének a következménye. Ezt a küldetést soha ne tévesszük szem elől.

Krisztus Gyülekezetéhez tartozol? Jézus tanítványa vagy? Teljesen átadtad az életed Jézusnak? Megkaptad Jézus kiontott vére árán bűneid bocsánatát? Ha ez még nem történt meg veled, gyere a kereszt alá és köszönd meg neki, hogy meghalt érted.

Ámen.