Illés élete (6) - 1Kir 21,1- 20. Nábót szőlője
Admin-2016 november 28 hétfő - 17:22:18 | Hozzászólás kikapcsolva

Ez az utolsó előtti prédikáció az Illés életéről szóló sorozatban. Emlékszünk Illés nagy győzelmére a Kármelen és azt követő depressziójára a 19. fejezetben. Isten alig hallható hangon szól hozzá. Aztán egy ideig nem hallunk róla semmit, amíg át nem adja szolgálatát utódjának, Elizeusnak. Eltelik néhány év és ma a 21. fejezetben vesszük fel a fonalat. 

Ezek után a következő dolog történt: A jezréeli Nábótnak szőlője volt Jezréelben, Samária királyának, Ahábnak a palotája mellett. Csak néhány szó a történelmi háttérről. Valószínűnek tűnik, hogy Aháb és Jezabél nem ebben a palotában laktak, hanem Szamáriában, a palotájukban körülbelül 30 kilométerre innen. Egy nyári rezidenciájuk, egy vadászkastélyuk volt Jezréelben és itt erről a kastélyról van szó. Ez a királyhoz tartozott, de nem ebben lakott. 


Egyszer Aháb így szólította meg Nábótot: Add nekem a szőlődet, hadd legyen az veteményeskertem, mert közel van a házamhoz! Adok helyette jobb szőlőt, vagy ha jónak látod, pénzben adom meg az árát. 3 Nábót így felelt Ahábnak: Az Úr őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet!  4 Aháb elkeseredve és haragosan ment haza a válasz miatt, amelyet a jezréeliNábót adott neki, amikor ezt mondta: Nem adom neked atyai örökségemet. Lefeküdt az ágyára, a falnak fordult, és nem evett semmit. 5 A felesége, Jezábel azonban odament hozzá, és így szólt: Min keseredett el úgy a lelked, hogy semmit sem eszel? 6 Ő így válaszolt: Beszéltem a jezréeliNábóttal. Kértem, hogy adja el nekem a szőlőjét, vagy ha úgy tetszik neki, szőlőt is adhatok helyette. De ő azt mondta, hogy nem adja nekem a szőlőjét. 7 A felesége, Jezábel ezt mondta neki: Hát nem te uralkodsz most Izráelben? Kelj föl, egyél, ne búslakodj! Majd én megszerzem neked a jezréeli Nábót szőlőjét. Kedves teremtés volt! Ekkor leveleket írt Aháb nevében, lepecsételte annak gyűrűjével, és elküldte a leveleket azoknak a véneknek és nemeseknek, akik Nábóttal egy városban laktak. Ezek a város elöljárói voltak a polgármester és a tettestársai. 9 A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére! 10 Vele szembe pedig ültessetek két hitvány embert, akik így tanúskodjanak ellene: Átkoztad Istent és a királyt! Azután vigyétek ki, és kövezzétek agyon!  A város polgárai, a vének és a nemesek, akik abban a városban laktak, úgy is tettek, ahogyan Jezábel megüzente nekik, ahogyan a nekik küldött levelekben írta. 12 Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették. 13 Odajött a két hitvány ember is, leültek vele szemben, és ezek a hitvány emberek így tanúskodtak Nábót ellen a nép előtt: Átkozta Nábót Istent és a királyt! Ezért kivitték őt a városból, és halálra kövezték. 14 Azután megüzenték Jezábelnek: Halálra kövezték Nábótot. 15 Amikor Jezábel meghallotta, hogy halálra kövezték Nábótot, így szólt JezábelAhábhoz: Kelj föl, vedd birtokba a jezréeliNábót szőlőjét, amelyet nem akart eladni neked, mert nem él már Nábót, hanem meghalt. A birtoka most már a koronához tartozott. 16 Amikor Aháb meghallotta, hogy Nábót meghalt, fölkelt Aháb, lement a jezréeliNábót szőlőjébe, és birtokba vette azt. Ekkor így szólt az Úr igéje a tisbei Illéshez: 18 Eredj, menj el Aháb izráeli király elé, aki Samáriában lakik, de most éppen Nábót szőlőjében van, ahová azért ment, hogy birtokba vegye.  Így beszélj hozzá: Ezt mondja az Úr: Öltél, és még birtokot is szereztél? Azután így beszélj hozzá: Ezt mondja az Úr: Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is! 20 Aháb így felelt Illésnek: Rám találtál, ellenségem?! Ő ezt mondta: Rád találtam, mivel arra vetemedtél, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az Úr.

Ma három jellemmel fogunk foglalkozni, mindhárom gonosz, de különböző mértékben. - Aháb gonosz volt, és gyenge ember. Jezabél is gonosz volt, de erős asszony. Még ott voltak a város vénei, akik ugyancsak gonoszak voltak, és megalázkodóak.

  Illés egy nagy erővel bíró ember volt. Nem véletlen, hogy a Lukács 1,17 azt mondja Bemerítő Jánosról, hogy Illés erejével és szellemével fog működni.

  Illés tehát újra visszatért a “szellemi iskolában” vagy jobban szólva „kórházban” való hosszas tartózkodását követően. Elbukott, de utána sokat tanult. Először találkozik Isten alig hallható hangjával és megtanulja, hogy Isten nem a nagy természeti jelenségekben és csodákban munkálkodik, hanem a szívben lévő csendes isteni hangon keresztül.

  Ez a fejezet csodálatos illusztrációja annak a bibliai parancsnak, hogy az embernek nem szabad magát befogni egy hozzá nem illő igába. Aháb hatalmas hibát követett el, amikor Jezabélt feleségül vette. Jezabél Sidonból származott. Ő, apja és családja Baal imádók voltak. A házasság, amelybe Aháb ezzel az asszonnyal belement, törvényellenes volt Isten Igéje szerint és Aháb sohasem heverte ki ezt a házasságot. A 25. vers ezt megerősíti:Nem volt senki, aki annyira elvetemült lett volna, mint Aháb, aki folyton csak azt tegye, amit rossznak lát az Úr, mert félrevezette a felesége, Jezábel. Tökéletes illusztrációja ez annak, amit Pál mond a 2Kor 6,14-ben: Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? 15 Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között?  16 Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal?Aháb nem tartotta meg a törvényt és ezt az istentelen asszonyt vette feleségül. Vonzó nő lehetett, aki tudta, mit akart. Aháb gonosz szellemévé vált, egészen a haláláig.

Ha kinyitjuk a Bibliát a 21. fejezetnél, akkor csak Aháb bűntettéről olvassunk. Az ember azt gondolná, hogy ez valójában Jezabél bűntette volt. De Isten szemében ezért a tettért Aháb volt felelős. Később a 19. versben, amikor Aháb Illéssel találkozik, így szól hozzá:Öltél, és még birtokot is szereztél? Jezabél szervezte meg a bűncselekményt és valósította meg, mégis Aháb volt érte felelős, mert ő volt a király.

Ebben a 16 versben öt tragikus eseményt találunk. E versek leírják az istenfélő Nábót meggyilkolását, aki ellenszegülni merészelt az ország leghatalmasabb férfijának. Ez az ábrázolás tele van pátosszal és olyan képekkel, amiket csak egy művész tud lefesteni. Ez a művész a Szent Szellem.

  Az első jelenet az a sikertelen tárgyalás, amelyik Aháb és Nábót között zajlott. Jezréel szép vidék volt és itt állt Aháb vadászkastélya. Innen az ember az egész környező vidéken végig tudott tekinteni. Csak egy valami nem stimmelt Ahábnak, hogy a palotája mellett közvetlenül volt egy szőlőhegy, amit szívesen birtokba vett volna azért, hogy ott veteményes kertet csináljon. A szőlőhegy Náboté volt. És mi történt? Aháb meglátta, megtetszett neki, és vágyódott a földterület után. Megkereste Nábotot és találkoztak. A szőlőhegy Náboté és családjáé volt már nemzedékek óta. Ekkor kezdett el Aháb alkudozni: “Nábót, szeretnék a te földterületeden veteményes kertet csinálni. Adok neked máshol egy parcellát, vagy ha ezt nem akarod, megfizettem a megfelelő árat érte.”    

  Nos, ez valóban józanul hangzik. Ha meg szeretném szerezni a szomszédomtól a birtokát, én is így tárgyalnék. De Izraelben más volt a helyzet. Izraelben a föld nem az embereké volt, hanem Istené. Ez az Ószövetségben le van fektetve. Birtokolták a földet, de tilos volt eladni. Sohasem lehetett eladni, kivéve, ha valaki annyira eladósodott, hogy az adósságait nem tudta megfizetni. Akkor is az elengedés évében, ami azt jelenti, hogy minden 50. évben, a vevőnek vissza kellett adni a földet a korábbi birtokosának. Az tehát Isten akaratával szemben állt, hogy Nábót szőlőhegyét eladja a királynak.

  Az egész tárgyalás a szőlőhegyről törvényellenes volt. Az egyszerű polgár földhöz való jogát sértette. A földdarab Istené volt és Aháb elfelejtette, hogy ki volt az ország valódi tulajdonosa.

  Itt meg szeretnék állni és mondani valamit Izrael királyáról. Izrael királyt akart és ez tragikus hiba volt. Izrael teokrácia volt, Isten volt a királyuk és Isten szándéka örökre ez volt. Sámuel idején az izraeliták hozzá mentek és így szóltak:Te már megöregedtél, … Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás! Ez nem tetszett Sámuelnek, de Isten ezt mondta neki: Az Úr pedig ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindabban, amit mondanak! Mert nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne én legyek a királyuk. A nép azonban királyt akart. Akkor megkapták Sault, később egy Ahábot is.

A nép akarata nem mindig Isten akarata. Azt mondjuk, hogy demokráciában élünk, ami jelenleg a legjobb államforma, de a nép akarata nagyon gyakran Isten akaratával szembe megy! „Mi olyanok akarunk lenni, mint a többi nép”, mondták a zsidók. Ha Isten gyermeke olyan akar lenni, mint a világ, akkor ez romlásba dönti.

Isten azt mondta a népnek: ha királyt akartok, akkor sok olyan dolgot fog tenni, ami nem fog tetszeni nektek. Itt csak egy verset emelnék ki, az 1Sám 8,14-et: Legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajligeteiteket elveszi, és udvari embereinek adja. Sámuel azt mondta, hogy a király a szőlőhegyeteket „államosítani” fogja. Aháb Nábót szőlőhegyét akarta.

E tárgyalás után olvassunk a második jelenetről, amely a palota étkező termében játszódik. Miután Nábót nemet mondott Ahábnak, a király hintójába ül és visszamegy Szamáriába. Nagyon zaklatott volt és haragos. Amikor megérkezett, királyhoz nagyon nem méltó módon könnyeket hullatott palotája étkezőjében. - Ha akkor Ahábhoz mentél volna és megkérdezted volna: „Aháb, mi történt, meghalt valaki? Megszökött a feleséged? Meghalt édesanyád? Elvesztettél egy ütközetet? Vagy földrengés volt vagy más természeti katasztrófa?” - A válasza ez lett volna: „nem lehet enyém a veteményes kertem.” Ez volt Izrael királya.

Bömbölt, mint egy elkényeztetett gyerek. Akkor jött a felesége, és megkérdezte: „mi történt veled?” „Nábót nem akarja nekem adni a szőlőhegyét.” „Ki a király Izraelben?” - kérdezi Jezabél. Hát nem te uralkodsz most Izráelben? Kelj föl, egyél, ne búslakodj! Majd én megszerzem neked a jezréeliNábót szőlőjét. Ahogy Lady Macbeth: „add nekem a tőrt, és én neked fogom adni.”

A harmadik jelenet a palota dolgozószobájában játszódik le. Jezabél szorgalmasan ír. Levelet diktál, az íródeák és a futár készen állnak. Aztán veszi a férje pecsétjét, amit már valószínűleg korábban ellopott, és lepecsételi a levelet. A futár útnak indul.

A levél megérkezik Jezréel véneihez, abba a városba, ahol Nábót élt. Bűnt bűnre halmoz! Aháb megszegte a ’ne kívánd’ tilalmát. Jezabél tilalmak egész sorát szegi meg: ’ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot, és ne kívánd’. Ami a legrosszabb volt mindebben, hogy ehhez Isten Igéjét használta.

Béliál leánya volt. Nem hitt Jahvéban, nem hitt Illésnek, nem hitt az Írásnak. Ravasz volt és okos. Tudta, hogy a város elöljárói hisznek az Igében, és a kérését nem fogják visszautasítani. Egy olyan igére épített, amiben maga sem hitt, azért, hogy a hívőket becsapja. El tudom képzelni, hogy Nábot egy volt a hétezer közül, akik nem hajtottak térdet a Baál előtt.

A levélben az állt, hogy böjtöt kell hirdetniük. Tudjátok, miért kellene böjtölnie az embernek? A nép hanyatlása miatt. A nép Izrael Istenének hátat fordított? Nem, mert Nábót, a jezréeli káromolta Istent és a királyt. Micsoda szentségtörés! Minden gonoszságnak törvényes formát kellett adni. - Két férfit kellett keresni akkor, Béliál fiait, ami azt jelenti, hogy Jezabélpártiakat, és nekik kellett bizonyságot tenni, hogy Nábót Istent és a királyt káromolta. Lefolytattak egy pert!

Az áll a törvényben, hogy ha valaki Istent és a királyt káromolja, annak meg kell halnia és a birtoka koronára száll. Az emberek a törvény szerint cselekedtek.

A negyedik jelenet a falu vagy a város tanácsában játszódik. A nép, a vének, és Nábót vannak jelen. Nem tudom, milyen gondolatai lehettek Nábotnak. „Mi történt? Mindig Istenben bíztam és most elhagyott.” „Megéri tisztességes életet élni?”

Ez arra a sok 20., 21. századi politikai perre emlékeztetett, amelyek a náci uralom alatt és a kommunista országokban zajlottak. Azokra a perekre is, amelyeket az egyház folytatott Husz János, Luther vagy Mortimer ellen. Vagy a szabadegyházakra, amelyek a harmincas években Németországban kizárták a messiási zsidókat közösségeikből.

A nagytanács előtt zajló eljárásban Urunk, Jézus ellen felhozott vád nem “szentségtörés” volt? Az “Én vagyokja” és a hamis tanúk, akiket megfizettek azért, hogy ellene valljanak. Nábót esete “klasszikus eset”.

  A két tanú feláll azért, hogy vádolják Isten emberét. Talán tiltakozott, de mindez hiába volt. Kivezették a városból, megkövezték és meghalt.

  Ha Illés találkozott volna utána ezzel a két emberrel, megkérdezte volna, miért tettétek ezt? Azt válaszolták volna: „csak parancsot teljesítettünk. Jezabél szigorúan elrendelte és mi csak parancsot teljesítettünk.” Nem ezt hallottuk sok perben a náci bűnösöktől?

  Itt elhangzik egy fontos tanítás: ha egy ember felhagy azzal, hogy istenfélő legyen, akkor elkezd félni az emberektől. Ha egy ember megtapasztalja, kicsoda Isten és Istent féli, akkor nem fog emberektől félni, egy olyan asszonytól sem, mint Jezabél. Ezeknek a férfiaknak tudniuk kellett, hogy az idők végén a nagy törvényszék elé kell állni.

  Az ötödik jelenet ismét a palotában játszódik. Megérkezik a hír, Jezabél boldogan megy Ahábhoz: “Aháb a szőlőhegy a tiéd! Nábót halott.” Aháb felkel és siet, hogy birtokba vegye a szőlőhegyet.

  Ha az ember áttekinti ezt az öt jelenetet, akkor nem csodálkozhat, hogy az Újszövetségben Jezabél neve a bűnbánat nélküli, bálványimádó csábítás jelképévé vált. Az Úr Jézus kemény szavakkal szól róla a Jelenések könyvében a thiatirai gyülekezethez írt levélben (Jel 2,20):De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és bálványáldozati húst egyenek.Pedig adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. 

  Aháb boldogsága nem ismer határokat, beszáll a hintójába és siet a jezréeli veteményes kertjébe. „Ez a nap jól kezdődött”, mosollyal az arcán gondol a különböző növényekre, amelyeket vetni fog. „Egyébként Illés is eltűnt, gyáva volt, és most remeteként a sivatagban él.” Sok fájdalmat okozott neki, gyakran az útjába állt, de most eltűnt.

  De a lelkiismerete megszólal. Nem tudjuk, milyen mélyen érintette meg a dolog, de Aháb olyan ember volt, akinek érzékeny a lelkiismerete. Kívülről boldognak tűnt, de a bensőjében nem volt valódi békesség. - Ha valakinek nincs közössége Istennel, akkor mindent, ami zavarja, racionalizálással eltüntethet. Elfojtja a bűneit, megpróbálja elfelejteni őket. Más dolgokra gondol.

Aháb úton van Hakeldama – a vérmező – felé, hogy birtokba vegye. Amikor odaér a földhöz, látja Illést. Egy szakállas férfit lát szőrös kabáttal a vállán, aki közeledik hozzá. A répákról és a káposztáról szőtt álmai szertefoszlanak a valóságtól.

Isten szólt Illéshez. Isten parancsolta neki, hogy menjen Jezréelbe Nábót szőlőhegyéhez. Isten mondta neki, ha Aháb jönni fog, így kell szólnod hozzá: Öltél, és még birtokot is szereztél? Azután így beszélj hozzá: Ezt mondja az Úr: Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is! Még valamit mondanom kell Jezabéllel kapcsolatban.

Illés ismét szolgálatba állt. Jól ismeritek Sámson történetét. Sámson engedetlen volt, Delila ölébe hajtotta a fejét és elárulta neki a titkát. Akkor királyi borbélyok jöttek, megborotválták a fejét és gyengévé vált.

A gonoszok nagyon intelligensek, de gyakran nagyon buták is. Ha én filiszteus lettem volna, megparancsoltam volna Sámsonnak, hogy fejét minden nap borotválja meg. Ezt azonban ők elfelejtették és Sámsonnak kinőtt a haja, rájött arra, ami az elhívása volt. Ezért került be a neve a Zsid 11-ben a hithősök listájára. Összedöntötte Dágon templomát azzal az erővel, amit Isten ajándékozott neki.

Isten alig hallható hangján szólt Illéshez, és hirtelen megszűnt az Ahábtól és Jezabéltől való félelme. Találkozik Ahábbal és átadja az üzenetet.

Mi volt Aháb válasza az üzenetre?Rám találtál, ellenségem?! Itt egy fontos tanítás van: a lelkiismeret furdalások kioltják a bűn élvezetét és ez a belső békébe kerül. A nagy király most reszket a szőrös próféta előtt.

Hogy is van a bűnökkel? Úgy, ahogy a paradicsomban történt. Az ember szépnek találta, átgondolta, aztán véghezvitte, és mihelyt megtörtént a dolog, a csábító szépség hirtelen kellemetlenné vált. Úgy, ahogy a dorbézolásnál az ember teljesen elengedi magát és a következő reggel másnaposan ébred.

Ahábnak fel kellett fedeznie, hogy Illés mindenütt jelen van. Illés jeleníti meg a lelkiismeretünket, amelyet Isten a szívünkbe palántált. Biztos lehetsz abban, ha egy olyannyira csábító bűn egyszer meghozta gyümölcsét, ha Isten ellen bűnöket követtél el, akkor egy Illés mindig a kertkapuban fog állni és meg fog szólítani.

Rám találtál, ellenségem?! Az ember rá fog jönni, hogy a bűn nemcsak szörnyű, hanem egy hiba, egy ostobaság is. Az ember előre tudja, mi fog történni és ennek ellenére megteszi. Mert annyira csábító. Utána Illés, a lelkiismeret ott áll a kapuban. Ez tehát nemcsak bűn, hanem butaság is. - Hasonlít ez a váláshoz. Nemcsak ellentétes az Írással, de ostobaság is. Az ember aztán két asszonyt, illetve családot tart fenn. Ez bűn, ugyanakkor ostoba hiba is. Egy szeretet nélküli együttélés nem vigasztalás egy asszony számára, egy válás mégis bűn lenne és ostobaság is.




Rám találtál, ellenségem?! Aháb egyetlen barátja Illés volt. Mindenki mindig csak igent, igent és igent mondott neki. Az egyedüli nemet Nábót mondta, de ő már halott volt. Azonban most Illés mondott nemet. Jezabél Aháb ellensége volt, lelkének ellensége.

Egy ember a bűnbe süllyedve ránéz a barátjára és ellenségének nevezi. Így teszünk mi is. A mi egyetlen barátunk Isten Igéje, az Úr Jézus Krisztus, a menny és a föld Istene. De az ember ellene fordul. Az édeset keserűnek és keserűt édesnek nevezzük. A bűn vakká tesz.

Sokan sötétnek találják az evangéliumokat. Az evangélium üzenete komor. A bűn, ítélet, lelkiismeret, vétek, pokol, kárhozat sötét fogalmak. Mi szeretjük a könnyű, szeretetteljes, együttérző szavakat. Ez azonban nem az, amire az embernek szüksége van. Az embernek Isten Igéjére van szüksége, és ha ez pörölyként hat, akkor ez az, amire szükséged van. Ő a te barátod. Szerető Atyád tudja, mi szolgál legjobban javadra.

Aztán így szólt Illés:Rád találtam, mivel arra vetemedtél, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az Úr. A fejezet további része írja le az ítéletet, amit Isten Aháb felett kimondott. Ahábot meggyilkolják.

Egy ütközetben egy harcos vaktában meghúzta nyilát és eltalálta Izrael királyát a páncélöv és a vért között (1Kir 22,34). Véletlen volt? Elhiszed? Azt gondolom,ez Isten rendelése volt.

Illésnek Jezabél számára is volt üzenete. Így szólt: Jezábelről pedig így szól az Úr: A kutyák eszik meg Jezábelt Jezréel falánál!

Később olvassuk a 2Kir 9-ben, hogy Jéhu emlékszik Illés szavaira:Az Úr igéje ez, amelyet kijelentett szolgája, a tisbei Illés által: „A kutyák eszik meg Jezábel testét a jezréeli birtokon. 37 És olyan lesz Jezábel holtteste a jezréeli birtokon, mint a trágya a mezőn; nem mondják meg róla, hogy ez volt Jezábel.”

Szeretnék röviden néhány olyan fontos tanítást tovább adni, amelyek ebből a történetből levezetőek.

Az igazi áldás nem a „birtoklásban” rejlik, hanem a „létezésben”. - Aháb király volt, minden az övé volt, valamennyi birtok, az összes pénz, befolyás és hatalom, mégis egy kis darab föld miatt volt boldogtalan, hogy nem volt az övé, amin veteményeskertet akart csinálni. Ha valaki elkezd valamit kívánni, és kívánja, és kívánja, akkor ez betegséghez vezet! Ha valaki mindig magasabb életszínvonalat akar, és csak ez lebeg a szemei előtt, akkor ez kiégéshez vezet és súlyos szellemi összeomláshoz! Az ember szerencséje nem attól függ,  mije és mennyije van, hanem attól, hogy Istennel békességben él-e.

Sok keresztény sok minden után fut: egy szép ház vagy otthon után, esetleg úszómedence után a kertben, egy vidéki ház után a hegyekben, vagy a Riviérán, vagy egy második vagy harmadik autó után. Mindez szép és nem megvetendő, de az ember aztán mindig még többet akar. A valódi boldogság nem a tulajdonban van, hanem a létezésben.

Az üldözöttek áldottak. Nábót elvesztette az életét, de neve áldott.

A gonosz, Írással szembenálló szövetségek - akár szociális, gazdasági, egyházi területen vagy a házasság területén - minden szövetség hamis, ami akadályozza Istent abban, hogy az első helyre kerüljön az életünkben.







Azok az emberek, akik ismerik az igazságot, veszélyesebbek a hívők számára, mint azok, akik nem ismerik. Jezabél veszélyes volt, mert kiismerte magát az Írásban. Ezért tudta végrehajtatni a gyilkosságot.  

  A bűn nagyon sokba kerül.  Rád találtam, mivel arra vetemedtél, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az Úr. Jezabél csak a büntetés első következménye volt,amit több követ.

Ha az ember alkoholista lesz, nemcsak a pénzt veszíti el, ha megkíván valamit, nemcsak az önbecsülését veszíti el, hanem ha ezen az úton marad, elveszti a lelkét. Aháb eladta a lelkét!A bűn nagyon sokba kerül és az ítélet biztos.Nábótnak meg kellett halnia, de Isten nem hal meg!

Aháb  többszörösen vétkezett. Megosztotta Izraelt a Baál miatt, elvett egy gonosz asszonyt feleségül, bálványimádóvá vált, üldözte Isten prófétáit és gyilkos volt. Mindezt annak tudatában tette,hogy mi a következménye Isten törvénye megszegésének.

Ha elutasítod Isten szavát, „ó, ez nem az örömhír számomra”, ha a lelkiismereted szól hozzád,„bűnös vagyok, sok rossz dolgot csináltam”, és bár nyugalmad van, de a szívedben nincs béke, akkor meg kell tenned egy nagyon fontos lépést. El tudod tüntetni a bűnt azzal, hogy mindent megmagyarázol, elfojtasz, de tudnod kell, hogy egyszer Isten elé kell állnod.El tudod fojtani az Istennel kapcsolatos gondolataidat is, de aztán hirtelen eléd áll Illés, mint Aháb elé. Akkor nem lesz már több idő kifogásokat találni.

Vigasztaló az, hogy ez a fejezet a kegyelem üzenetével végződik. Amikor Aháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, zsákruhát vett magára, böjtölt, zsákruhában is hált, és csöndesen járt-kelt.  A bűnbánata nem volt teljes. A következő fejezetben olvassuk, hogy gyűlölte azokat a prófétákat, akik nem az ő szájíze szerint prófétáltak.Isten azonban letekintett a bűnbánatára és azt mondta, hogy az ítélet csak az utódait fogja érni, őt magát nem.

Az evangélium a jó hír. Jézusba vetheted bizalmadat.Ő minden bűnödért meghalt és meg akar bocsátani neked.

Felix reszketett, de nem eléggé, Agrippa majdnem meggyőződésre jutott, de mégsem teljesen.Legyen a te Jézushoz fordulásod tökéletes. Ámen