Illés élete (4) Illés a Kármelen - 1Kir 18,17-46
Admin-2016 szeptember 03 szombat - 17:24:05 | Hozzászólás kikapcsolva

Olvassuk el az 1Kir 18,17-46-ot. Aháb király idején Illés próféta volt Izraelben, az északi királyságban. Illés így szólt a királyhoz: „Él az Úr, az Izráel Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.“ Aztán Isten a pusztába vezette, a Kérith patakjához, ahol hollók táplálták. Majd elküldte Isten a Sidonban lévő Sareptába, ahol egy özvegyasszonynál élt. Ennek az özvegynek a fia meghalt és Illés fel tudta támasztani a gyermeket Isten segítségével. 

A 18. fejezetben Illés azt a parancsot kapja Istentől, hogy mutassa meg magát Ahábnak, mivel az Úr hamarosan esőt bocsájt az országra. Ezt a találkozást a tizennyolcadik fejezet eleje írja le. Aháb király nagy bajban van az állatai miatt, amelyek éhen halnak. Elküldi Abdiást – aki a király szolgálatában álló, istenfélő ember volt –, (azért) hogy a források mellett valamennyi füvet találjon az állatok számára. Amikor Abdiás úton volt, találkozott Illéssel, aki Sidonból tért vissza Izraelbe, és nagyon megijedt. Leborul Illés előtt és megkérdezi: Te vagy az, uram, Illés? A válasz ez volt:Én vagyok. Eredj, mondd meg uradnak, hogy itt van Illés. 


Abdiás megrémült, mert Aháb az egész országot és a szomszédos országokat is átkutattatta azért, hogy Illést megtalálja, de sehol sem találták. Abdiás, aki annak ellenére, hogy maga is próféta volt, félt. Félt attól, hogyha Illés a királynál jelentkezik és Isten elragadná valahova Illést, akkor ez az ő halálos ítéletét jelentené. Illés meggyőzi Abdiást és elmegy Ahábhoz, és végül Aháb találkozik Illéssel. Itt kezdődik el mai történetünk Illés életéből.

Amikor Aháb meglátta Illést, ezt mondta neki Aháb: Te vagy az Izráel megrontója?! 18 Ő így felelt: Nem én döntöm romlásba Izráelt, hanem te és a te atyád háza, mert elhagytátok az Úr parancsolatait, és te a Baalokat követed. 19Most azért üzenj, gyűjtsd ide hozzám a Karmel-hegyre egész Izráelt meg Baal négyszázötven prófétáját Aséra négyszáz prófétájával együtt, akik Jezábel asztaláról élnek. Jezábel Aháb felesége volt, nem igazán nevezhetjük őt egy Barbie babának! Akkor elküldött Aháb Izráel fiaiért, és összegyűjtötte a prófétákat a Karmel-hegyre. 21Illés pedig odalépett az egész nép elé, és így szólt: Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baal, akkor őt kövessétek! De a nép nem felelt egy szót sem. 22Akkor Illés ezt mondta a népnek: Én maradtam az Úr egyetlen prófétája, Baal prófétái pedig négyszázötvenen vannak. 23Adjanak nekünk két bikát; ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, darabolják föl, és rakják a fahasábokra, de tüzet ne gyújtsanak! Én is elkészítem a másik bikát, rárakom a fahasábokra, de tüzet én sem gyújtok. 24 Ezután hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, és én is segítségül hívom az Úr nevét. Amelyik isten tűzzel felel, az az Isten. Erre az egész nép megszólalt, és ezt mondta: Jó lesz így! 25Illés ezután így szólt Baal prófétáihoz: Válasszátok ki az egyik bikát, és készítsétek el először ti, mert ti vagytok többen! És hívjátok segítségül istenetek nevét, de tüzet ne gyújtsatok! 26Ők fogták a nekik jutott bikát, elkészítették, és segítségül hívták Baal nevét, így szólongatva őt reggeltől egészen délig: Ó, Baal, felelj nekünk! De nem jött válasz, és nem felelt senki. Eközben ott sántikáltak az oltár körül, amelyet készítettek. 27Délben aztán Illés gúnyolni kezdte őket, és ezt mondta: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten ő! Talán elmélkedik, vagy a dolgát végzi, vagy úton van, vagy talán alszik, és majd fölébred. 28Erre elkezdtek hangosan kiáltozni, és szokásuk szerint összevagdosták magukat kardjukkal és dárdájukkal, míg el nem borította őket a vér. Komolyan vették Illést. Az ő helyzetükben minden tanács jó tanácsnak bizonyult. 29Dél elmúltával révületbe estek, egészen az áldozat idejéig, de nem jött válasz: nem felelt és nem figyelt rájuk senki.Más fordítások szerint őrjöngeni kezdtek vagy önkívületbe estek vagy prófétálni kezdtek. Talán mindez a nyelveken szólás előfutára volt. Akkor Illés ezt mondta az egész népnek: Gyertek ide hozzám! Erre odament hozzá az egész nép, ő pedig helyreállította az Úr lerombolt oltárát. 31Fogott Illés tizenkét követ a Jákób fiaitól származó törzsek száma szerint; Jákóbhoz szólt így az Úr szava: Izráel lesz a neved. 32A kövekből oltárt épített az Úr nevében, azután árkot húzott az oltár körül, amelybe két véka vetőmag is belefért volna. 

33Azután elrendezte a fahasábokat, földarabolta a bikát, és rárakta a fahasábokra. 

34Majd ezt mondta: Töltsetek meg négy vödröt vízzel, és öntsétek az áldozatra meg a fahasábokra! Azután ezt mondta: Ismételjétek meg! És megismételték. Újra mondta: Harmadszor is tegyétek meg! Megtették harmadszor is, 35úgyhogy a víz már folyt az oltár körül, és az árok is megtelt vízzel. Hogy mindaz, ami történni fog, félreérthetetlen legyen. 36Az áldozat bemutatása idején odalépett Illés próféta, és ezt mondta: Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene! Hadd tudják meg a mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, én pedig a te szolgád vagyok, és mindezt a te parancsodra tettem! 37Felelj nekem, Uram, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és fordítsd vissza a szívüket! Illés Izrael életének egy kritikus fázisában lépett fel. Izrael elpártolt az Úrtól, hátat fordított Istennek, és erre vonatkozik a prófétának ez a megjegyzése. Izrael legalább átmenetileg visszafordult az Úr felé.

Akkor lecsapott az Úr tüze, és fölemésztette az égőáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a port, az árokban levő vizet pedig felnyalta. 39Amikor látta ezt az egész nép, arcra borult, és ezt mondogatta: Az Úr az Isten, az Úr az Isten!  Illés pedig ezt mondta nekik: Ragadjátok meg Baal prófétáit, senki se menekülhessen el közülük! És megragadták őket. Illés levitette őket a Kísón-patak mellé, és ott lemészárolta őket. 

Ez brutális volt! Érdekes, hogy amikor az Úr Jézus színre lépett és megkérdezte a tanítványait, hogy kinek tartanak engem az emberek, akkor sokan azt mondták: „Ő Jeremiás“ vagy „egy a próféták közül“ vagy „hogy Ő Illés.“

41 Ezután Illés ezt mondta Ahábnak: Menj föl, egyél és igyál, mert eső zúgása hallatszik. 42 Aháb fölment, hogy egyék és igyék. Illés pedig fölment a Karmel tetejére, a földre kuporodott, és arcát a térdei közé rejtette. 43 Így szólt a szolgájához: Menj föl, és figyeld a tengert! Az fölment, figyelte egy darabig, majd ezt mondta: Nincs ott semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer!  Elia sagte im nicht „geh siebenmal hinauf“, sondern sagte ihm siebenmal „geh wieder hinauf“. Azért, amit lehet, lefodítsak?) Illés hétszer mondta, hogy menj vissza. Ez így jó lenne?

44Hetedszerre ezt mondta a szolga: Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből. Ő azt felelte: Eredj, és mondd meg Ahábnak: Fogass be és indulj, míg föl nem tartóztat az eső! 45Mindeközben viharfelhők sötétítették el az eget, és zuhogni kezdett az eső. Aháb ekkor harci kocsira szállt, és Jezréelbe ment. 

Jezréel Jezabél szülővárosa volt, ott állt a palota. Figyeljétek meg, mit mond a 46. vers: 46Az Úr keze pedig Illéssel volt, és ő, feltűrve övébe a ruhája alját, Aháb előtt futott a Jezréelbe vezető útig.




Illés életének tanulmányozásában a 4. részhez értünk. Egy bibliamagyarázó írja: „Illésnek olyan szíve volt, mint a forgószél.“ Azt is mondhatnánk, hogy Illés olyan volt, mint Urunk, Jézus Krisztus. Illés szemei olyanok voltak, mint a tűz lángjai, ahogy ez a Jelenések könyvében Jézus Krisztusról áll, és a szájából kétélű kard jött ki. - Így lépett fel Illés is Isten közvetítőjeként és bírájaként, amikor a Baál papokkal találkozott.

Illés napjai a tanácstalansággal, a megalkuvásokkal és a korrupcióval jellemezhetők. Ezek a napok olyanok voltak, mint a mi időnk. A fő kérdés az volt Illés idejében, hogy csak egy Isten van-e vagy több is? Pálnak ugyanez volt a problémája a görög-római kultúrában!

Napjainkban létezik egy „vallások háza“ nevű hely és a vallások közti párbeszéd fontosságát hangoztatják. Az emberek leülnek egy asztal körül, és minden érv egyenértékűnek számít. Az embernek meg kell értetnie magát, de nem szabad megkísérelni egymást meggyőzni.

A mi időnk a zavarodottság, a kompromisszumok és a tanácstalanság kora. Csinálhatnánk egy közvéleménykutatást az egyházak és a szabadegyházak (a) papjai, prédikátorai között a hitükről. Körülbelül 50 évvel ezelőtt Amerikában készült egy ilyen közvéleménykutatás. A különböző egyházaknál a következő kérdésekre 10-50 százalékban adtak pozitív választ: „hiszek Jézus testi feltámadásában olyan történelmi tényként, mint ahogy Lincoln halála egy objektív testi tény volt“ vagy „hiszek Krisztus szűztől születésében mint biológiai csodában“. Ezeket a kérdéseket papokhoz és prédikátorokhoz intézték, nem az egyház népéhez!

Az embernek bizonyítékai vannak arra, hogyan kötnek kompromisszumokat az egyházi tanításban például a szexuális etika vagy a homoszexualitás területén. Arra a kérdésre, hogy „hisz-e Ön a Biblia szó szerinti vagy majdnem szó szerinti értelmezésében“, mit válaszolna sok prédikátor? Emiatt a kérdés miatt már sok nagy egyház meghasonlott. Sokan aztán kompromisszumot kötnek, hogy ne következzen be egyházszakadás.

Ahogy mondtam, olyan időket élünk, mint amilyenek Illés napjai voltak. A Biblia fundamentális igazságait megkérdőjelezik, nemcsak a politikában, hanem sok egyházban is. Baal, Allah az Isten vagy Hashem (Jahve)?

Térjünk vissza Illés történetéhez! Aháb vérebei és titkos rendőrsége Illés nyomában volt. Nem tudták megtalálni, mert nem gondoltak arra, hogy Sidonban keressék. Aháb három éven keresztül meg volt tévesztve. Illés volt az a férfi, aki a szárazságért felelősséggel tartozott, mert Isten szavát közvetítette.

Most találkozik Illés és Aháb. A fény a sötétséggel, az igazság a hazugsággal. Ha két felhő egymásnak ütközik, akkor zivatar várható. Amikor Aháb megpillantja Illést, nekiszegezi a kérdést: Te vagy az Izráel megrontója?!

Miért nem volt Aháb a palotájában a felesége mellett? Nem azért, mert Izrael népéért aggódott. Azért volt úton, mert a lovai és az állatai miatt aggódott! Enni és inni kellett volna nekik, hogy el ne pusztuljanak. Nem tartott bűnbánatot, nem „tért meg“, és Isten most megengedte, hogy találkozzon Illéssel. Három éve lett volna arra, hogy hallja Isten hangját. Többet aggódott az állataiért, mint a népéért, a rábízott emberekért.

A két férfi ekkor egymással szemben áll és Aháb megkérdezi: Te vagy az Izráel megrontója?! Illés azonban így felelt neki: Nem én döntöm romlásba Izráelt, hanem te és a te atyád háza, mert elhagytátok az Úr parancsolatait, és te a Baalokat követed. 

Most Illés adja ki a parancsokat. Gyakran így van ez. Amikor Urunk Pilátus előtt állt, az ember azt gondolta volna, hogy Pilátus ad parancsokat az Úr Jézusnak. Amikor azonban a tárgyalás lezajlott, Pilátus került Isten ítélete alá. Most a próféta ad parancsot: Most azért üzenj, gyűjtsd ide hozzám a Karmel-hegyre egész Izráelt meg Baal négyszázötven prófétáját Aséra négyszáz prófétájával együtt, akik Jezábel asztaláról élnek.

Aháb kiküldi a követeket azért, hogy a népet és a Baál prófétákat gyűjtsék össze. Csak egy szó a Kármel hegyről: A Kármel egy hegység Haifa fölött. 23 km hosszú, 8-10 kilométer széles és 546 méter magasságig emelkedik a Földközi-tenger partja mentén. Tulajdonképpen nem hegy, hanem egy hegygerinc. Ha az ember fent áll rajta, látja kelet felé Jezréelt, ahol Aháb palotája állt és nyugat felé a Földközi-tengert. Tökéletes hely volt mindarra, aminek meg kellett történnie. A magasban lévő sziklák olyanok voltak, mint egy színpad, és a nép a völgyben mindent láthatott.

Tudni kell azt, hogy e „színjáték“ résztvevői három csoportból álltak. Ott voltak a föníciai papok a pompás köntöseikben. Aztán ott állt Illés. Nem tudjuk, hogy Abdiás ott volt-e. Bár ő is egy próféta volt, de Illés úgy érezte, hogy magára maradt. Én maradtam az Úr egyetlen prófétájamondta. Később megtudjuk, hogy másik 7000 is volt, aki nem hajtottak térdet a Baál előtt. De most Illés egyedül áll a Kármel hegyen.

Az emberek harmadik csoportját azok alkotják, akik kétfelé sántikálnak, akik különböző véleményeken vannak. Ez azért olyan fontos, mert ma ezek az emberek köztünk élnek. A hitetlenek, a Baál imádók és azok, akik azt mondják: „mindegy, miben hisz az ember“. Minden vallás egyenértékű, csak az fontos, hogyan hisz az ember. Ha komolyan és őszintén gondolja, akkor mindegyik ugyanazt képviseli.

Ott vannak a Baál-követők, akik azt mondják: „a vallás csak ürügy. Hasznos az üzletben vagy a politikában, de csak egy ürügy.“

Aztán ott van a néptömeg, akik bizonytalanok, akik minden nap más véleményen vannak. Azt mondják: „hiszek Jézus Krisztusban, szeretném átadni neki az életemet, de még nem most”. „Ő csodálatos Szabadító, Ő az én Megváltóm, de az életemet csak később adom neki, most nagyon lefoglal az üzletem, a hobbim, az élvezetem, a családom. Talán később.“ Ezek a bizonytalanok.

Ott vannak a keresztények, akiknek elég tudásuk van az üdvösségről, de nem boldogok. Ilyenek vannak mindenütt az egyházakban és a szabad egyházakban. Hisznek Jézus Krisztusban, de boldogtalanok, mert hiányzik belőlük az odaadás. Nem bűntelen emberekről van szó. Sosem leszünk büntelenek! De odaadás nélkül nincs öröm.

Hol vannak azok a keresztények, akik átadott életet élnek? Még mindig van „maradék“. Sokan megtérnek az evangélizációkon, van hitük, de csak fél szívvel hisznek. Az emberek olyanok, mint Izrael népe Illés idején. Kétfelé sántikálnak.

Ha Illés mai prédikátor lenne, akkor egy kongresszust vagy egy nemzetközi konferenciát hívna össze párbeszéd folytatására. Különböző vallási vezetőket hívna meg. Akkor néhány Baál pap vezetné az összejövetelen az imádságot, és Jezabél szólót énekelne. A párbeszédben egy ökumenikus megállapodást fektetnének le, amely minden vallásos ember javát szolgálná az országban.

Illés nem ilyen ember volt. Ő odaállt a nép elé és így szólt: Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baal, akkor őt kövessétek! De a nép nem felelt egy szót sem. Halálos csend lett.

Aztán érkezik a kihívás: vegyünk két tulkot. Az egyiket áldozzátok meg ti, a másikat megáldozom én. Tegyük az állatokat az oltárra és az az isten az igazi, aki tüzet küld az égből. A nép elfogadta a javaslatot és így cselekedtek.

Tudnunk kell, hogy Baál a termékenység istene volt. Az aratásért volt felelős. Illés kihívása a tanítás tekintetében jelentett kihívást. Nem Baál felelős a napsütésért, az esőért és az aratásért. Hanem Izrael Istene!

A versenyt a 25-35. versek írják le. Úgy gondolom, hogy nincs még egy olyan izgalmas történet a Bibliában, mint ez. Izrael népe elfordult Istentől, és Illés felszólítja őket, hogy engesztelődjenek ki Istennel. Előbbséget enged a Baál papoknak. Ők 850-en voltak és Illés azt mondja, hogy először nekik kell a tulkot elkészíteni. Arra gondolt, ha ti olyan sokan vagytok, akkor kezdjétek ti. Abban is biztos volt, hogy az igazság fog győzni. A Baál papok tévedése nyilvánvalóvá válik, ezért nyugodtan lehet nagyvonalú. Illés előbbséget biztosított nekik.

A Baál papok vették a bikát és elkészítették az oltáron áldozatul. Egész nap kiáltoztak: Baal hallgass meg minket! Ha’Ba’al anah nu! Ha’Ba’al anah nu!  Képzeljük el ezeket a férfiakat pompás ruhákban, ahogy táncolnak és kiáltoznak. A pogány istentiszteletek orgiája ez. Némi fantáziával összehasonlíthatjuk egy rockkoncerttel.

Illés nézi egy ideig, de aztán elege lesz belőle, és elkezdi gúnyolni a Baál papokat. Szabad ilyet tennie Isten emberének, egy prófétának? Később tesz még olyat is, amiről mi úgy tartjuk, hogy egy jámbor emberhez méltatlan. Azonban módosítanunk kell az Isten emberéről alkotott elképzeléseinket! Illés nagyon ironikusan mondja: „kiáltsatok azért hangosabban, hogy meghalljon titeket.“ Kiáltoznak és táncolnak már legalább négy órája. Az ő helyzetükben minden tanács jó tanácsnak bizonyult, ahogy már elhangzott. Tehát még hangosabban kiáltottak. Nagyon szarkasztikusan mondja aztán Illés: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten ő! Talán elmélkedik, vagy a dolgát végzi, vagy úton van, vagy talán alszik, és majd fölébred.  Elfogadják Illés tanácsát és még nagyobb hangon kiáltanak. 28 Erre elkezdtek hangosan kiáltozni, és szokásuk szerint összevagdosták magukat kardjukkal és dárdájukkal, míg el nem borította őket a vér.  Nem tudjuk, miért vagdossák össze magukat. Talán ezzel akarták bizonyítani, hogy a szándékaik komolyak, vagy azt remélték, hogy az istenük emiatt együttérzést tanúsít, vagy az odaadásukat akarták bizonyítani. Mindenesetre ez elhibázott eljárás volt arra, hogy tüzet hozzanak le az égből. Nem jött válasz.

Amikor Illés türelme a végét járta, és a nap is hanyatlott már, odahívta magához a népet. Mit tett először? Oltárt épített az Úrnak. Ez fontos! Illés tudta, hogy az áldás csak az áldozat figyelembevételével várható.

Talán ezt mondták egymásnak a Baál papok: „Ez egy próféta? Ez épít oltárt magának? Még egy tisztességes ruha sincs rajta, csak egy övet visel és egy bolyhos köpenyt. Nekünk gazdagon díszített ruháink vannak, az emberek úgy tekintenek ránk, hogy mi papok vagyunk. - A gyülekezetben legtöbbször én is csak egy inget vagy egy pulóvert viselek, nyakkendőt már egyáltalán nem, kivéve, ha más gyülekezetbe látogatok, ahol vendég vagyok.

Illés felállítja az oltárt. Volt már egy oltár a korábbi időkből, amelyet most helyre kellett állítani. Tizenkét követ vett Izrael 12 törzse szerint, akit Isten ígéreteit hordozták. Isten nem akart törést a két júdeai és a tíz északi királysághoz tartozó törzs között, ezért vett Illés tizenkét követ az oltárt megépítéséhez.

Aztán fát helyezett az oltárra, feldarabolta az a fiatal bikát és feltette a fára. Majd megparancsolta a férfiaknak, hogy hozzanak vizet, négy teli vödröt és hogy öntsék a vizet az áldozatra. Ez négyszer ismétlődött meg, amíg a víz az oltár árkát meg nem töltötte.

Az áldozat bemutatása idején odalépett Illés próféta- olvassuk a 36. versben. Ez a kilencedik órában volt. Nagy csend volt, ez az áldozat és az imádság ideje. Ugyanebben az órában történt, hogy Urunk a kereszten így kiáltott: Istenem, Istenem miért hagytál el engem? Az Úr három órától 9 óráig volt a kereszten és aztán kiáltott így: Istenem…

Tehát nem volt véletlen, hogy Isten Bárányát ebben az órában áldozták fel. Illés tehát az oltárhoz lépett és imádkozni kezdett. Rövid imádsága mintát ad számunkra! Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene! Hadd tudják meg a mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, én pedig a te szolgád vagyok, és mindezt a te parancsodra tettem! Számára az első helyen az Istennek adott tisztelet állt. A második helyen bizonyította, hogy neki volt igaza. Felelj nekem, Uram, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és fordítsd vissza a szívüket! Ez egy olyan imádság, ami az áldozatok Istenéhez szól, aki a véren keresztül bocsájt meg. Ez az Isten Jézus Krisztus vérét fogadja el.)

Amint befejezte az imádságot, akkor lecsapott az Úr tüze, és fölemésztette az égőáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a port, az árokban levő vizet pedig felnyalta. 39 Amikor látta ezt az egész nép, arcra borult, és ezt mondogatta: Az Úr az Isten, az Úr az Isten! 

Akkor Illés tett valami olyat, ami sokkol minket. Megparancsolta, hogy minden Baál papot vigyenek le a Kison patakjához és ott vágják le őket. Szükség volt erre? Szükség volt arra, hogy egy felekezet minden papját megöljék? Mi a humanizmus talaján állunk és a 21. században ilyen kijelentést nem lehet tenni, mert akkor gyűlölet prédikátornak bélyegzik az embert. Csak annyit akarok mondani, hogy ez megfelelt Isten akaratának.

Ahogy már mondtam, itt nem a fizikai létről volt szó, hanem a szellemi igazságról. Nem az időleges, hanem az örök dolgokról és egy lélek örök élete Isten szemében nagy jelentőséggel bír és Isten gyűlöli a gonoszt. Isten gyűlöli a tévtanítást és a hamisságot. Ha az ember kígyókat akar megölni, akkor nem a módszer fontos, ahogy megöli őket. Ezeket a hamis prófétákat meg kellett ölni, mivel Izrael lelkeit pusztították.

Soha nem kellene kompromisszumat kötni a gonosszal, a hamis tanításokkal. Emberi lelkekről van szó, ezért olyan fontos az igazság. Az emberek iránti valódi szeretet megmutatkozik a tévtanításokkal szembeni gyűlöletben. A tévtanitásokkal való megalkuvás bizonyítja az emberek iránti közömbösséget. Ezért ölték meg a Baál papokat.

Menj föl, egyél és igyál! Élvezd az útra csomagolt ebédet. Mert eső zúgása hallatszik. Leült, a térdei közé hajtotta fejét és imádkozott. Annak idején a prófétáknak voltak segítőtársaik. Mivel ma nincsenek próféták, nincsenek segítőtársaik sem, Illésnek azonban volt egy.

Illés nem tudta, mikor jön az eső, csak azt tudta, hogy jönni fog. Így van ez a mi teológusainkkal is, akik az eszkatológiára specializálódtak és úgy gondolják, mindig mindent tudnak. Tehát Illés imádkozik, és megköszöni Istennek azt, ami a Kármel hegyen történt, és elküldi szolgáját hétszer a dombra, hogy nézze meg, jön-e az eső. Észre akarta venni az előjeleit.

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének- áll a Jakab levelében (5,16). Illés imádsága buzgó volt, ő maga igaz és alázatos volt, mivel Isten előtt élt. - A buzgóság önmagában nem elegendő, a Baál papok is buzgók voltak, de hamis istenhez imádkoztak. A hamis istenek sohasem válaszolnak. Csak az az imádság hallgattattik meg, amely Urunk, Jézus Krisztus Atyjához szól.

A történet egyszerűen végződik. Miután hetedszer lejön a szolga, arról tájékoztat, hogy egy egészen kis felhőt lát. Ez volt a jel! Illés tudatja Ahábbal, hogy ha Jezabéljét át akarja ölelni, sietnie kell, különben el fog akadni a sárban. - Aháb útnak indul és az Úr keze Illésen van. Nem tudom, hogyan hagyta futva maga mögött ezt a körülbelül 50 kilométert, ez egy csodának tűnik, de Aháb előtt a városban volt.

A történetből származó tanulság egyszerű: Azoknak a hívőknek, akik csak fél szívvel keresztények, olyanokká kell válniuk, mint Illés. Illés ma nem népszerű. A hozzá hasonló emberek kisebbségben vannak, de egyszer többségben lesznek. Isten, aki Illés napjaiban tűzzel válaszolt, ma is tűz által szól. Mert a mi Istenünk emésztő tűz áll a Zsid 12,29-ben. Ha valaki bizalmát nem a megfeszített Isten Fiába helyezi, az Isten által elfogadott egyedüli áldozatba, az elveszik. Minden más áldozat elégett, de Isten Báránya feltámadt és él.

Ha még nem helyezted az életed Jézus kezébe, tedd meg most, és akkor örök életed van. Ámen