1. A közömbös Isten. Habakuk 1,1-11
Admin-2015 február 19 csütörtök - 18:43:57 | Hozzászólás kikapcsolva

Meg szeretném nézni veletek Habakuk próféta könyvét a következő négy vasárnapon. A mai témánk „a közömbös Isten“.

Habakuk legfontosabb témája a történelem problémája. Körülbelül 1850 óta nagyon foglalkoztatja a keresztényeket a tudomány és a Biblia egymáshoz való viszonya. Ez még ma is így van, de ma ezt a történelem problémája háttérbe szorította. Sok olyan tudós van ma, akik formatervezésről, a „design-ról“ beszélnek, Valakiről, aki a teremtés mögött áll. Ahogy a Biblia, úgy a tudományok is hiten alapulnak. A II. világháború és azok a háborúk, amik azóta tombolnak, a kegyetlenségek és a „hadvezetés“ jellege jobban foglalkoztatja ma a keresztényeket, mint a tudomány viszonya a Bibliához.


A Bibliának van válasza a történelem problémájára. Tudnunk kell, hogy a Biblia nem az ember teremtésével keződik, hanem az ég és a föld teremtésével. A Biblia nemcsak egy könyv az egyén üdvösségéről, hanem a teremtés, az univerzum üdvösségéről is szól. A Biblia az univerzum történetével foglalkozik.

Angolul így fogalmazta meg valaki: History is His story, az ennyit jelent: a történelem az Ő története.

Habakuk próféta mindkét vonatkozásban nagyszerű: 1.) Minden egyes ember számára útmutatást ad az üdvösségre ezzel az Igével: de az igaz ember a hite által él (Hab 2,4). 2.) Másrészt segít nekünk a történelem problémájának megoldásában.

Tehát az, hogy az igaz hit által él, nem a reformáció találmánya, nem is Pál apostolé, hanem a Gen 15,6-ra vezethető vissza. Amikor Mózes Ábrahámról ír, Istent idézi: Ábrám hitt az ÚRnak, aki ezért igaznak fogadta el őt. Van egy Mózesünk és egy Habakukunk, akik e vers alapján érvelnek. Pál háromszor idézi ezt a mondatot, és Augusztinusz, Luther és Kálvin ezt kapták fel. E mondat azt bizonyítja, hogy egy ember csak úgy ismerheti fel Istent és válhat igazzá, ha Isten kinyilatkoztatása során a Messiás személyébe veti bizalmát.

Ezen kívül van még valami ebben a nagy könyvben: az, ahogy Isten a válaszott népével és a nem választottakkal bánik. Az első két fejezetben olvasunk Istennek a népéhez és a nemzetekhez fűzödő viszonyáról. Értesülünk benne arról, hogyan őrködik Isten az életünk és a történelem felett.

Habakuk éveiben sötét idők jártak, a mi időnk még sokkal sötétebb, és figyelnünk kell arra, hogyan oldja meg Isten a történelem talányát mivel mi magunk is részesei vagyunk ennek a történelemnek. Nem sokat tudunk azon kívül Habakukról, ami a könyvében áll. Neve „átölelést“ jelent. Talán azért kapta ezt a nevet, mert annyit vívódott Istennel. Néhányan úgy gondolják, levita volt, mert a 3. fejezetben sokat ír az istentiszteletről.

Jeremiás kortársa volt, könyvét Kr.e. 600 körül írta Jósiás király idejében, azelőtt, hogy Jeruzsálemet elpusztították a babiloniak és a népet fogságba vitték. Az első versben elmondja a próféta, hogy üzenete terhet jelentett számára. Isten üzenete mindig teher a követe számára.

Tulajdonképpen nemcsak egy igehirdetőnek kellene terhet hordoznia, hanem mindenkinek, aki tanul, felnőttnek vagy gyereknek. Biztosan teher az, amit az Úr rak ránk!

A Luther és a Károli fordítás a „teher“ szót használja. Ez az a teher, amit Habakuk próféta látott (Luther). Ez egy látomás lehetett, ami teherré vált. Ezt fejezi ki azzal, hogy „látta“. Sok fordítás nem tud mit kezdeni a „teher“ szóval, és egyszerűen „üzenetről“ vagy „fenyegető jövendölésről“ beszél. A próféták voltak azok, akik eljuttatták Isten új üzenetét a népnek. A kánon le van zárva, ezért ma nincsenek próféták és apostolok. Ezért nem is tudhatom, hogy egy látomás vagy eksztatikus kinyilatkoztatás hogyan játszódott le. Az, amit Habakuk látott, teherré vált számára! Talán nekünk sem tudta volna elmagyarázni, hogyan került rá ez a „teher“. Ha valaki szerelmes lesz, nem tudja elmagyarázni, hogyan történt! Csak ha már átéli, akkor tudja, mi történt.

A próféta bepillantást kapott abba, ami történni fog. Mit tartalmaz ez a könyv?

Néhány beszélgetést Isten és a próféta között. Ez teszi a könyvet annyira érdekessé. Az első két fejezetben a próféta és az Isten közti beszélgetésről olvasunk és a harmadikban megjelenik Isten a prófétának. Ez olyan, mint egy teofánia, isteni megjelenés.

Úgy is fogalmazhatnánk: Az első két fejezet egy szellemi dialógus és a harmadik egy himnusz arról, hogy Isten beavatkozik a történelembe. Az első fejezetben Isten próbára teszi a hitet, a másodikban tanít róla, a harmadikban pedig győzni fog a hit.

Őt követi Náhum próféciája, aki ítéletet mond Asszíria felett. Asszíria után Babilon lép a világ színpadára Kr.e. 623-ban. Habakuk az egyik kiemelkedő kispróféta.

Olvassuk el a 1,2-4 szakaszt: 2 Meddig kell még kiáltanom, URam, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz! 3 Miért kell látnom a romlottságot, és néznem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad. 4 Azért nem érvényesül a törvény, nem hoznak soha igaz ítéletet, mert a bűnös kijátssza az igazat: ezért hoznak igazságtalan ítéletet.

Mondhatja valaki azt, hogy ez az Ige nem időszerű? Nem így kiáltunk fel mi is? Nem ez Izrael és a Gyülekezet kiáltása?

A kulcsszavak a „meddig még“ és a „miért“? Az ember felteheti a kérdést bibliaolvasás során: „miért?“! Így kerülünk a Szent Szellem vezetése alá a bibliatanulmányozás során.

Habakuk problémája ez volt: maga előtt látta Izraelt és azt, milyen magatartást tanúsít. Izrael a választott nép, a szövetség népe. Látta maga előtt az erőszakot, az igazságtalanságot, a gonoszságot, a törvénytelenséget, ahogy a törvényt hatályon kívül helyezték és kiforgatták. Az volt a problémája, hogy Isten látszólag nem törődött ezzel, közömbös maradt.

Ami Habakuknál annyira lenyűgöző, hogy a problémájával nem egy teológiai főiskolához fordul, és kérdezi meg őket, hogy mi az oka a gonoszságnak ezen a világon. – Közvetlenül Istenhez fordul, és Őt kérdezi: Meddig kell még kiáltanom, URam, miért nem hallgatsz meg? Minden kifejezés, amit használ, a gonoszság szinonimája. Nem alkalmazhatjuk ezt a mi ún. „keresztény“ világunkra, nem beszélve a muszlim államokról? A különbség az, hogy a nemzetek nem állnak szövetségben Istennel. De ha hozzávesszük azt, hogy Tel Avivot a világ pornófővárosának nevezik, és a homoszexuálisok felvonulása tekintetében semmiben sem marad el a világ más városai mögött, akkor mindez már elgondolkodtató! – A próféta felteszi a kérdést: meddig még?

A 4. versben ír a törvényről, amit hatályon kívül helyeztek. Azért nem érvényesül a törvény, nem hoznak soha igaz ítéletet. A törvényről, a jogról beszél. A Tóra volt az a törvény, ami az élet minden területét, a szocális szférát és a bíráskodást szabályozta a nép számára. Mert a bűnös kijátssza az igazat: ezért hoznak igazságtalan ítéletet. Kiforgatták, megkerülték az igazságot. Ma azt mondanánk, hogy a gonosztevőből áldozat lett a bíróság előtt.

Nézzük meg Isten válaszát! Ez lényegében az isteni cselekedetek kinyilatkoztatása. 1,5 Nézzétek a népeket és lássátok, ámulva csodálkozzatok. A nyelvezet nagyon élénk képeket használ, „ámulva lássatok“, mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, amit nem is hinnétek, ha elbeszélnék! „De ti ostobák vagytok, ha Egyiptomba mentek segítséget kérni, ha életetek problémáival emberekhez fordultok“. Én vagyok a helyzet ura, - mondja Isten - mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, amit nem is hinnétek, ha elbeszélnék!

Észrevettétek, hogy 2. versben elhangzó kérdésre: Meddig kell még kiáltanom, URam?, most érkezik Isten válasza: mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban. „Habakuk, várj egy pillanatot, tenni fogok valamit közvetlenül a jelenben“.

Aztán leírja Isten, mit fog tenni. Olvassuk végig a 5-11 verseket, és némi magyarázatot fűzök hozzájuk. Végül meg fogjuk nézni az első versek mondanivalóját. Mit tesz Isten a 6-11 versekben? 6 Mert most útnak indítom a káldeusokat. Habakuk kíválóan ábrázolja ezt a népet. A történelemből sokat tudunk a káldeusokról! Ismerjük ezt a kegyetlen és szilaj népet. Bejárja ez a széles földet, birtokába vesz hajlékokat, amelyek nem az övéi. A „szilaj“ szót a különböző fordítások így adják vissza: „féktelen“ „örjöngő“, „támadó“ vagy „heves“. Valaki megjegyezte, hogy ez valamennyire Péter „megtérése előtti“ természetére emlékeztet.

A prófécia azt mondja, hogy valami rettenetes vár Izraelre! A káldeusok és a babiloniak ritkán vívtak lövészárkokból háborút, vagy folytattak állóháborút. Lerohanták a többi népet és mindent birtokukba vettek, amit láttak. Rettegtek tőlük. Megvoltak a saját törvényeik, és nem voltak tekintettel sem Istenre, sem más emberekre. Önállóak voltak, és megvoltak a saját isteneik! 7 Rettenetes, félelmetes ez a nép, önmaga szabja meg törvényét és méltóságát. 8 Lovai gyorsabbak a párducoknál, és vadabbak a pusztai farkasoknál, vágtatnak lovasai. Noha messziről jönnek lovasai, repülnek, mint a zsákmányra lecsapó sasok. Aztán folytatódik a leírás!

9 Mind erőszakos szándékkal jön, arcuk csak előre néz, annyi foglyot ejtenek, mint a föveny. 10 Csúfot űz a királyokból, kineveti a hatalmasokat. Nevet az erődítményeken, sáncot emel a földből, és elfoglalja őket. Ismeretes, hogy ezek a nemzetek nem döntötték le a városfalakat, hanem földsáncot építettek, amely magasabb volt, mint a falak, és így tudták bevenni a várost. A rómaiak ugyanezt tették Masszadánál. Rámpát építettek azért, hogy az erődöt bevegyék. A történelem megismétli önmagát. Ahogy az oroszok az európaiakon nevetnek vagy az Iszlám Állam az egész világon gúnyolódik!

11 Azután mást gondol, és tovább megy. Vétkes ő, mert a saját erejét isteníti. Itt Nebukadnezarról beszél, ő jön majd, és elpusztítja a várost, mert a saját erejét isteníti. Ha Dániel könyvéhez lapozunk, a negyedik fejezetben találjuk meg, milyen magatartást tanúsított Nebukadnezar: Ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére! (4,27). Mintha Habakuk előre tudta volna, hogyan lép majd fel Nebukadnezar. Nietzsche Übermensche hasonló talajon nőtt fel.




Most azzal szeretnék foglalkozni, mit tanít az első három vers. Rengeteg tanítás van ebben az első három versben. Így kezdődik: 2 Meddig kell még kiáltanom, URam, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz! Az „erőszak“ vagy „igazságtalanság“ Izrael népére vonatkozik. De van ebben egy nagy igazság, ami ránk, hívőkre is érvényes. Miért engedi Isten, hogy lássuk az igazságtalanságot? Gyakran azért, hogy meglássuk nagyságát. Mindannyian farizeusok vagyunk, önteltek születésünktől fogva. Aztán megtértünk vagy csak félig tértünk meg, és ezért szükségünk van a megszentelődésről szóló tanításra. A megtérés után még mindig megvan a régi természetünk és azt gondoljuk, az Úr megmentett minket, de most erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy megmentettek maradjunk. Isten teljesítette az Ő részét, mi a miénket. Döntéseket hozunk. Ezt senki se vonja kétségbe. A kérdés csak az, hogy milyen hatalom áll a motivációink mögött? Mi húzódunk meg mögötte vagy Isten? Ha valaki valóban megtért, tudni fogja, hogy Isten.

Ha valaki nemrég jutott hitre, akkor számára kezdetben sok fogalom nem tiszta, homályos. Gyakran azon a véleményen van a hívő, hogy tudna valamit tenni Istenért. Istennek aztán el kell magyaráznia nekünk, milyen viszonyban áll ez a mi akaratunkkal. Naponta döntéseket kell hoznunk. A saját akaratom nem mindig azt teszi, ahogy tulajdonképpen akarom. Azt mondom az akaratomnak, hogy Isten Igéjére szeretnék hallgatni, de az akaratom nem azt teszi. Az akaratunk megromlott, önfejű, és mindig azt teszi, amit én akarok és nem azt, amit Isten. – Az Úrnak meg kell mutatnia nekünk, kik vagyunk. A próféta és a zsoltáros azt mondja: menj be a szentségbe.

Kevesen mennek be a szentségbe. Legtöbbünket Istennek kell kényszerítenie arra, hogy bemenjünk. Csak ott tud Isten megtanítani minket arra, hogy a szabad akaratot tulajdonképpen szabad kegyelemnek kellene hívni. Ha szabad akaratunkat Isten nem kontrollálja, akkor semmi sem kontrollálhatja. De Isten megteszi ezt. Pál tanítja nekünk: félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. (Fil 2,12-13). Figyeljük meg a jelen idejű formát! Isten munkálja az akaratunk átalakulását azért, hogy a mi akarásunk az Ő akaratának megfeleljen.

Kit illet ezért dicsőség? 50% Istené, 50% az enyém? Nem, egyedül Istent illeti meg ezért a „teljes“ dicsőség! Amikor Habakuk így szól: 3 Miért kell látnom a romlottságot, és néznem a nyomorúságot?, akkor az egész nemzetet behálózó igazságtalanságról beszél. Amit a személyes megmentésünkről, megszentelődésünkről tudunk, az nemzeti szinten is érvényes. Ez egy egyetemes alapelv! Habakuknak a népe, Isten népének igazságtalanságát kellett látnia azért, hogy rájöjjön, hogy Isten áldása és népe sikere egyedül a szuverén Isten kegyelmén és hatalmán múlik.

Volt egy közmondás a puritánok között: Isten azért teremtette fekete lábúnak a pávát, hogy ne legyen büszke a tollaira. A páva a tollaira tekint, aztán a lábaira. Azt gondolom, hogy ezt teszi velünk is Isten. Hatalmasan munkálkodik köztünk kegyelme által, de újra és újra emlékeztet minket, hogy csak hús és vér vagyunk.

Mi mindent tanultunk ma? Szeretném röviden felsorolni. 1.) Az első, amit már említettem: ha van egy problémád, vidd Isten elé. Habakuk nem rázta az öklét az ég ellen, hanem hívta Istent. Személyes életünkben, a gyülekezetben vagy a társadalmi bajok esetében nem embereknél kellene panaszkodnunk, hanem Istennél. Amit Habakuk tesz, az csodálatos. Nem futkos az egyik prófétától a másikig, vagy nem keres fel szomszédos gyülekezeteket és kér tanácsot más igehirdetőktől. Legeslegelőször Istenhez fordul.

A másik lecke, amit magtanultunk, hogy Isten útjai gyakran titokzatosak. Gyakran rejtélyesek. Felvetődik a kérdés, miért használ olyan eszközöket, mint például a káldeusok! John Newton, aki annyi szép éneket írt, egyre közelebbről akarta megtapasztalni, átélni Isten jelenlétét és ekkor olyan mélyen depresszióssá vált, hogy azt gondolta, a Sátán uralma alá került. E megtapasztalás által értette meg aztán az Urat.

Isten útjai velünk gyakran rejtélyesek. Pál antióchiai beszédében azt idézi fel, amit Isten a káldeusok által cselekedett (Csel 13,14-től). Mindig az volt a baj, hogy a nép nem hallgatott a prófétákra. Ahogy ma sem hallgatnak az emberek arra, amit a Biblia mond. Pál figyelmezteti Antióchia népét, hogy ha nem hallgatnak Isten Igéjére, úgy járhatnak, mint Izrael és a káldeusok. Ahogy Kr.e. 605-ben a káldeusok jöttek, ahogy aztán a rómaiak jöttek Kr.u. 70-ben, és elpusztították Jeruzsálemet és a Templomot, és minden égtáj felé szétszórodott a nép. Isten újtai gyakran rejtélyesek.

Van, hogy félreértelmezik, helytelenül magyarázzák az Írást és a történelmet is. A káldeusok eszközök voltak Isten kezében, de ezt nem értették meg. Rárontottak Izraelre, a várost és az országot feldúlták Isten akarata szerint, de mit mondtak aztán? Az Úr használt minket? Nem, azt mondták: „A mi istenünk erős, ki építette fel ezt a palotát?“ Nem értették meg szerepüket az üdvtörténetben, nem értették Isten útjait. Sem a világ, sem a vallásos emberek nem fogják fel, mit tesz velük Isten. Ezért kiált itt így Habakuk próféta: 2 Meddig kell még kiáltanom, URam, miért nem hallgatsz meg? Isten újtai gyakran azért nem érthetőek, mert az ember nem hittel fordul Isten Igéje felé. Ez az oka annak, miért nem értünk meg sok mindent. Ez így volt az özönvíz idején, Szodomában és Gomorában, egészen máig így van.

Még valami. A történelem eseményei Isten kezében vannak. 5 Nézzétek a népeket és lássátok, ámulva csodálkozzatok, mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, amit nem is hinnétek, ha elbeszélnék! – áll a Hab 1,5-ben.

Ha kegyetlenségekről olvasunk, ha embereket tömegesen ölnek meg és ennek semmi okát nem látjuk, akkor ezen fennakadunk. Ha az életünket csak a születéstől a halálunkig nézzük, és az örökkévalóságot kihagyjuk a számításból, akkor sohasem fogjuk megérteni a történelmet. A bibliai történelem, Isten üdvtörténete az egész örökkévalóságot magában foglalja.

A történelem Isten terve, menetrendje szerint zajlik. A történelem nem véletlenek sorozatából áll! Az Úr szuverén. Valaki azt mondta: írd a terveidet ceruzával a noteszedbe azért, hogy Isten ki tudja radírozni. Adjon nekünk az Úr helyes látást és megértést az életünkre! Ámen.