17. Izrael megtérése - Zak 12,1-14
Admin-2013 február 13 szerda - 10:37:50 | Hozzászólás kikapcsolva

Ma az egész 12. fejezetet olvassuk el. Hadd emlékeztesselek benneteket e könyv felosztására. Az első hat fejezet tartalmazza a látomásokat, amiket a próféta kapott. A hetedik és a nyolcadik fejezet foglalkozik a böjt kérdéseivel és hasonló kérdésekkel. A 9-14. fejezet írja le a két terhet, amit a próféta kapott. Mindegyik teher három fejezetet foglal magában. Most, amikor a 12. fejezethez érünk, a próféta által kapott második, illetve az utolsó „teherhez” jutunk. A fejezet azonnal a teher szóval kezdődik. Az első „teher” az ítélet volt, ami el fog jönni a nemzetekre, kapcsolatos Izrael jövőbeli megmentésével. Az utolsó „teher“ Izrael megmentése az utolsó napok ítéletének közepette. 
Az Úr igéjének terhe Izráel ellen. Így szól az ÚR, aki az eget kifeszítette, a földnek alapot vetett, aki lelket adott az emberbe. 2 Íme, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet a körülötte levő népek számára. Júdára is rákerül a sor, amikor ostromolják Jeruzsálemet. 3 Azon a napon (vegyük észre, hogy az ”azon a napon” kifejezés az utolsó három fejezetben mintegy tizenötször fordul elő. A prófétai nyelvezetben, különösen Zakariásnál, ez a második adventre vonatkozik, amikor Ő a Királyságát majd felállítja a Földön)… majd súlyos kővé teszem Jeruzsálemet minden nép számára: aki föl akarja emelni, mind megszakad bele, még ha összefog is ellene a föld minden népe. 4 Azon a napon - így szól az ÚR - azzal verem meg őket, hogy a lovak mind megvadulnak, és a lovasok elvesztik a fejüket. Júda házát éberen őrzöm, de a népek lovait vaksággal verem meg. 5 Júda törzsfői ezt mondják magukban: Jeruzsálem lakóinak ereje Istenükben, a Seregek URában van. 6 Azon a napon olyanokká teszem Júda törzsfőit, amilyen a tüzes serpenyő a fahasábok közt, és amilyen a fáklya a kévék közt: (Ez azt jelenti, hogy Júda és Jeruzsálem meg fogja semmisíteni az Úr ellenségeit azokban a napokban.) jobbra-balra égetik a körülöttük levő népeket, de Jeruzsálem továbbra is békében marad a maga helyén. 7 Először Júda sátrait szabadítja meg az ÚR, (talán mert ők voltak a legsebezhetőbbek) hogy ne dicsekedjék Dávid háza, és ne dicsekedjenek Jeruzsálem lakói Júdával szemben. 8 Azon a napon az ÚR oltalmazza Jeruzsálem lakóit, és olyan lesz közöttük még a botladozó is azon a napon, mint Dávid. Dávid háza pedig előttük jár, mint Isten, mint az ÚR angyala. (Ismételten szeretnék rámutatni arra, hogy az „Úr Angyala“ az Ószövetségben mindig az Úr Jézust ábrázolja a testet öltése előtti (preinkarnációs) formájában, amikor Izraelnek vagy az egyes embereknek szolgálva megjelenik. Az Úr Angyalának kellett előkészítenie Izraelt arra a napra, amikor a Messiás emberré lett Bethlehemben.) 9 Azon a napon meg fogok semmisíteni minden népet, amely Jeruzsálemre támad. 10 Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak. 11 Azon a napon olyan nagy gyász lesz Jeruzsálemben, amilyent Hadad-Rimmónért szoktak tartani a megiddói völgyben. 12 Gyászolni fog az ország, külön-külön minden nemzetség: külön Dávid házának a nemzetsége, asszonyaik is külön; külön Nátán házának a nemzetsége, asszonyaik is külön; 13 külön Lévi házának a nemzetsége, asszonyaik is külön; külön Simei nemzetsége, asszonyaik is külön. 14 A többi nemzetség is mind, külön minden nemzetség, asszonyaik is külön.


Mai témánk Izrael megtérése. Minden idők legnagyobb történelmi csodája, hogy Izrael nemzetként majd megtér Messiásához, Jesuához. Talán az egész Bibliában Izrael népének megtérése érzelmileg a legmegindítóbb esemény, mely felülmúlhatatlan - ha majd egy hanggá összeforrva fordulnak Jesua felé, ahogy egykor Nátánel: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya!” (Jn 1,49)
Különösen érdekes a folyóiratokban vagy az irodalomban folyton ismétlődő kérdés, hogy Izrael kivégezte-e Istenét, ami azt jelenti, hogy Istengyilkosságot követett-e el. Tény az, hogy az embereket folyton foglalkoztatja a kérdés: ki a felelős Jézus haláláért? Ez egy mindig visszatérő kérdés. Érdekes, hogy a per, mely történelem és már 2000 éve zajlott, még ma is terheli az emberek lelkiismeretét és foglalkoztatja őket. Isten nem engedi, hogy feledésbe merüljön. A zsidók és a pogányok együtt feszítették meg az Urat! A kérdéssel való szembesülés azok számára különösen fontos lesz, akik nem követték Krisztus hívását, és egy életen át elutasították őt. Jézus halála az emberiség közös bűne.
Ma a második teher a témánk. Az első teher a világhatalmak megsemmisítése volt az utolsó napokban, mielőtt a Messiás visszatér a Földre.
A második teher Izrael nemzetének megszabadulására és átformálódására hívja fel a figyelmet. Azért, hogy megértsük a 12. fejezetet, különböző dolgokat kell ismernünk, melyek a 12. fejezet megértésének előfeltételei.
Egyik előfeltétel a zsidók összegyűjtése Izraelbe. Ma Izrael csak egy töredékét birtokolja a földnek, amit Isten megígért, és még mindig több zsidó van a diaszpórában, mint Izraelben. Nem tudom, hogyan fogja véghezvinni Isten az egybegyűjtést, de Ő már tudja anélkül is, hogy nekünk ezzel kapcsolatos találgatásokba kellene bocsátkoznunk.
A második előfeltétel, hogy egy hamis pásztor jön majd, aki szövetséget köt Izraellel. Ő az Antikrisztus lesz. A Templomot újjáépítik, és ismét Istennek szolgálnak majd. Az Antikrisztusra szabott idő közepén ő felbontja majd a szövetséget Izraellel és megpróbálja megsemmisíteni Izraelt. Azaz ez a fejezet kilátásba helyez egy háborút, amit a hamis pásztor folytat majd Izrael ellen.
Az utolsó feltétel ennek az ellenséges viszonynak a következménye. A nemzetek útra kelnek, Jeruzsálem és az ország lakói ellen vonulnak. Valami különösen értékesnek kell lennie az országban, ha a minden nemzetből álló szövetség rátámad Izraelre. Olaj vagy földgáz, amit nemrég hatalmas mennyiségben találtak Izraelben? Nem tudjuk. Zakariás feltételez valamit, aminek meg kell történnie.
Most a 12. fejezetet szeretnénk megnézni és először az első részével foglalkozni, ahol az a nagy átalakulás van leírva, amikor Izrael találkozik Jesuával a második eljövetelénél. – Az első három vers azon nemzetek közti konfliktust írja le, amelyek közvetlenül Krisztus visszajövetele előtt gyűlnek össze Jeruzsálem körül. Itt általános fogalmakat használ a próféta. A 14. fejezetben fog részletesebben beszélni erről. Az Úr igéjének terhe Izráel ellen. Így szól az ÚR, aki az eget kifeszítette, a földnek alapot vetett, aki lelket adott az emberbe.


Ez a vers tulajdonképpen azt tanúsítja, hogy Isten elég hatalmas ahhoz, hogy az ígéreteit beteljesítse. Fontos tudni, amiben kevés ember hisz ma, hogy Isten összegyűjti Izraelt földjén, és minden vele kapcsolatos ígéretét teljesíteni fogja. Ha az ember jövendőbeli bibliai ígéretekről beszélget másokkal, akkor mindjárt azzal bélyegzik meg, hogy fundamentalista, mert nem hihet mindabban, ami a Bibliában áll. Ezért olvassuk az Újszövetségben, 2Pét 3,3-4ben: Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.”

Ezért kell rámutatnunk Isten hatalmára Zakariás 12. fejezetének kezdetén, amely alapvető változásokat fog végbevinni a világtörténelemben. Istennek, aki az eget kifeszítette, a földnek alapot vetett, aki lelket adott az emberbe, bizonyára lehetséges lesz, hogy az utolsó napokban az ENSZ-et Jeruzsálem ellen vonultassa, és a Fiát, a mi Urunk Jézus Krisztust elküldje, hogy győztesként jöjjön ki az ütközetből.
Az Újszövetségben újra és újra olvasunk az áldásról, amely elképzelhetetlennek, nehezen hihetőnek tűnik számunkra. Így pl. az Efezusiakhoz írt levélben Pál apostol egy különös és jelentőségteljes imát mond. Ef 3,16-19: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Szelleme által; 17 hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva 18 képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; 19 és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, mindezzel nem éri be, hanem még így szól, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig. El tudod képzelni ezt? Érvényes ez rád is, és rám is? Lehetséges ez? Talán vannak keresztyének, akikre ez illik. De rám?
Az apostol biztosan olvashatott a gondolatainkban, amikor ilyen ígéretekről beszél, mert így folytatja: 20 Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: 21 azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.(Ef 3,16-21). Más szavakkal, a mindentudó, mindenhol jelenlevő és mindenható Isten az, aki az ígéretei teljesülését garantálja. Ezért olyan fontos, hogy ismerjük és tanulmányozzuk Isten tulajdonságait. Ez nem a mi kegyes erőfeszítéseink és fogadalmaink által történik. A mindenható isten az, aki végbeviszi. Aki minden ígéretét bevégzi.
Ezért hangsúlyozza Zakariás próféta, hogy Isten az, aki az eget kifeszítette, a földnek alapot vetett, aki lelket adott az emberbe. Hasonlóképpen szól az apostol is: Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint. Ez Isten ereje. A 2Kor 3,18-ban ezt mondja az apostol: Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre. Ez a megszentelődés titka. Az Úr dicsőségének szemlélése alakítja át a hívőt, nem az erőfeszítései. Hogyan vagy hol látja az ember Isten dicsőségét? Az Igéjében, ha a szépségét szemléljük! Az imádatában és a dicséretben. Talán az átalakulást mi észre sem fogjuk venni, de mások igen!


Most elkezd a próféta arról beszélni, mit fog jelenteni Izrael a jövőben a nemzetek számára. 2 Íme, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet a körülötte levő népek számára. Júdára is rákerül a sor, amikor ostromolják Jeruzsálemet. Valami meg fogja indítani a nemzeteket, hogy Izraelt körbezárják. A Holt tengerben található kemikáliák billiós értékűek. Az olaj- és gázlelőhelyek is, amelyeket nemrég találtak, biztosan csalikká válhatnak. De kétségtelenül nem ez minden, amiért a népek Izrael köré gyűlnek. Ha összegyűlnek, Isten részegítő pohárrá fogja tenni számukra Jeruzsálemet. Meg fogják inni és lenyelni, és olyan lesz ez, mint amikor valaki „Bloddy Mary“-t iszik. Ez az ital ártalmatlannak néz ki. Hisz csak paradicsomlé, de egy nagy adag vodka is van benne. Ha az ember megissza, utána tántorogni kezd, úgy viselkedik, mint egy részeg.


Ilyen lesz ezekben a napokban Izrael. A nemzetek jönni fognak és azt mondják: „Hadd élvezzük ezt a szőlőlét.“ De az erős ital lesz, és mint a részegek, szédelegni fognak. Pontosan ez az, amit Isten Szava mond. A népek élvezni szeretnének valamit, de összezavarodnak. Tántorogni fognak, mint egy alkoholista.
3 Azon a napon majd súlyos kővé teszem Jeruzsálemet minden nép számára: aki föl akarja emelni, mind megszakad bele. Korábban az emberek köveket emelgettek, még nem voltak sportszerek a súlyemelésre. A népek Jeruzsálem ellen vonulnak és azt mondják: „Súlyt szeretnénk emelni, fel akarjuk emelni Júdát és Jeruzsálemet.“ Azonban észreveszik majd, mi történik, ha az ember kezet emel Isten városára és népére.


A 4-9. versekben jelentik meg számunkra, hogy Izrael Isten hatalma által szabadul meg, ha a nemzetek körbezárják. Isten tántorgást hoz Isten ellenségeire. Azon a napon - így szól az ÚR - azzal verem meg őket, hogy a lovak mind megvadulnak, és a lovasok elvesztik a fejüket. Júda házát éberen őrzöm, de a népek lovait vaksággal verem meg. Gondolom, hogy így fog történni, még ha lovak helyett a motorizált „lovak“ riadnak majd meg.
Szeretnék egy történetet mesélni nektek, amit olvastam, és ami ragyogóan illusztrálja a hit bizonyos elveit:


Egy zsidó egy keresztyén pásztorral beszélgetett. Ez a lelkész nem hitt az Ószövetség próféciáinak beteljesedésében. A behelyettesítési teológia tipikus képviselője volt, és úgy gondolta, a próféciák a Gyülekezetben teljesedtek be. Ezt az áldásra nézve gondolta és nem az átokra nézve. Jézus Krisztusról aszerint beszélt, mint aminek ő tartotta. A zsidó feltett neki egy kérdést:
Lelkész úr, hisz Ön abban, ami a Lk 1,31-ben áll: „Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak?”
Természetesen hiszek a szűztől születésben” – válaszolta a lelkész.
Hisz a 32. és 33. versekben is – kérdezte a zsidó – ahol ez áll: Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége? Hisz ebben?
Így hangzott a lelkész válasza: „Nem, ebben nem hiszek“. A zsidó: – Akkor hogy érti ezt? A lelkész: Úgy értem, hogy Krisztusnak egy szellemi királysága lesz a Gyülekezetben. A zsidó: Ez meglep. Ön szó szerint hisz a 31. versben, a szűztől születésben, ami sokkal nagyobb csoda, mint a második. Nem hisz azonban a másodikban. Hogy kellene ezt értenem? - A lelkész: Hiszek a szűztől születésben, ami egy megtörtént dolog, egy tény. – A zsidó a megvetés és a diadal hangján: „Értem. Ön azért hisz az Írásnak, mert egy megtörtént dolog. Én azért hiszek benne, mert Isten Szava.“
A zsidó azért fogadta el az Írás tanítását, mert Isten Igéje volt. Ő nem annak alapján vizsgálta az Írást, hogy miről gondolja azt megtörtént dolog, hanem azért vizsgálta, mert hitte, hogy Isten képes véghezvinni, amit az Írásban állított.
Említettem már korábban Robert Lewis Stevensont egy prédikációban. Egy író volt, aki „Strange Case of Dr Jekyll and Mr Hyde“ c. könyvet is írta. Nem volt keresztény és az életének utolsó részét Samoa szigeteken töltötte el. 44 évesen halt meg. Volt Samoa szigeteken egy misszionárius, akivel gyakran beszélgetett.
Stevenson mondta: „A keresztény egyház elhanyagolta az Ószövetség nagy ígéreteit. Az Ószövetségnek és az Újszövetségnek csodálatos ígéretei vannak a jövőre nézve, ha az ember úgy olvassa ezeket, ahogy ott állnak. Ezek a hívők számára nagy vigasztalást és erősítést nyújtanak. Ha azonban az ember a Gyülekezetre alkalmazza őket, abszurddá válnak. Ha az ember nem szó szerint veszi őket, ahogy ott állnak, és alkalmazza valamire, amire nem illenek, akkor nevetségessé válik az egész. Az Ószövetség komédiává válik.“ Azonban az Ószövetség volt az ősgyülekezet Bibliája. Nekik nem volt Újszövetségük, és az Ószövetség Igéjét úgy hirdették, ahogy az ott állt. A keresztyén tanítást az Ószövetségből igazolták, bizonyították. A próféták által tett ígéretek fényében néztek a jövőbe azzal a kiegészítéssel, amit az Úr tanított nekik. Ő maga is mindig az Ószövetségre hivatkozott, az Ő Bibliájára.
A 12. fejezet elején látjuk, ahogy a nemzetek felvonulnak Izrael ellen. De mi van magával Izraellel? Így érünk a tízedik vershez, Izrael megtéréséhez. Noha az izraeliták vallásosak, tradíciójuk szerint ortodoxok vagy agnosztikusok vagy ateisták, meddő, érzések nélküli kőszívük van. Miért kellene akkor Istennek ellenségeiket megsemmisíteni, és megszabadítani őket? A kérdés jogos. Izrael máig ellenségesen vagy közömbösen viszonyul a Messiásukhoz.
Hogyan magyarázhatjuk el, hogy Isten mégis törődik ezzel a néppel? Csak úgy érthetjük meg, ha előfeltételezzük Isten döntő kezdeményezését. Zakariás mondja a 12,10-ben: Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés szellemét. Rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.


Más szavakkal, Izrael megtéréséért az isteni kezdeményezés a felelős. Ő választotta ki Izraelt és Ő fogja neki ajándékozni a hitet. Miért? Mert szereti, egyszerűen szereti. Egyszerűen annyira szeret engem is és téged is. Erre nincs magyarázat, nem lehet lábjegyzeteket fűzni hozzá. Az Írás ezt állítja, és ez az igazság egyszerűen csodálatos! Nekünk csak Isten e nagy szeretetére kell választ adnunk. Mindenki, aki hisz Jesuában/Jézusban, meg fogja tapasztalni ezt a szeretetet.
Eljön tehát a nap, amelyen Izrael nemzetként fogja megtapasztalni, hogy szíve átalakul. A nép, mely évszázadok óta ellenállt Istennek, találkozni fog Istenével. Hiszem, hogy nincs olyan esemény a történelemben, mely jobban megérinti a szívet, mint az a pillanat, amikor Izrael a Messiását felismeri. Egy nép, mely öklét az ég ellen emeli és Az ellen, Aki Isten jobbján ül, könnyek között fog megtérni.
Csak elém jött egy szemléletes példa az Ószövetségből, ami hasonló volt e pillanathoz. Az a pillanat, amikor József felfedi magát a testvérei előtt. Ezek a testvérek, akik meg akarták gyilkolni, rabszolgának adták el. Ez példázza azt, amit Izrael tett a Messiásával. József Egyiptomba ment és az állam második embere lett és a fáraó mellett ült a trónon, úgy ahogy ma az Úr Jézus az Atyja mellett ül a trónon. Ma nem tudjuk megbeszélni József egész történetét, de tudjátok, hogy néhányat testvérei közül fogágban tartott, és hogy mennyire akarta látni az apját és a legfiatalabb testvérét, hogy hogyan bírta rá őket, hogy Egyiptomba jöjjenek. A testvérek megzavarodtak, nem tudták, mi történik velük, mit akar tőlük ez a különös uralkodó, aki a saját testvérük volt, és akit nem ismertek fel. Szörnyű félelem fogta el őket.
Jákob kétségbe volt esve. Elvesztette a kedvenc fiát és most még Benjámint is el kell vesztenie? Minden ellenem van, mondta Jákob. Amikor végül József előtt volt minden egyes testvére, azt olvassuk a Gen 45-ben, hogy nem tudott többé uralkodni magán. Kiküldte az egész udvartartását, és testvérei előtt elkezdett hangosan sírni, zokogni.
Mindez jól példázza ma Jézust és az Izraelhez fűződő kapcsolatát. Annyira sírt, hogy az ajtó előtt is lehetett hallani. Hiszem, hogy Izrael jajgatását Jesua sírása előzi meg: Rámtekintenek, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.
Meg vagyok győződve arról, hogy Krisztus újbóli eljövetelénél ugyanez a jelenet fog lejátszódni, ami Józsefnél a testvéreivel, nemzeti méreteket öltve.
Ha valaki bizonyságot tesz és elmeséli, hogyan vált Isten gyűlölőjéből, egy lázadóból olyan emberré, aki szereti Jézust, akkor is könnyek szöknek a szemünkbe az örömtől. Átéltük már ezt valaha? Ez áll itt: Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés szellemét. Nincs egy jó gondolat, amire eljutna egy újjá nem született ember szabad akaratából. Nincs egy cselekedet, ami Istennek megadná a tiszteletet, amely az újjá nem született ember szabad akaratából származna. Minden, ami Istennek tetsző, Belőle ered. Ez jelenti itt azt: Kiárasztom. A próféták figyelmeztethetnek és könyöröghetnek, de végül Isten az, aki megérinti az emberek szíveit. Azt olvassuk: „Kiárasztom… Rám tekintenek…“ Isten minden cselekedetében Isten a kezdeményező.
Rám tekintenek. A hit pillantása lesz ez vagy valódi látás, ha Jesua újra jön? Mire gondolt itt a próféta? Azt hiszem mindkettőre. A messiási zsidók, akik közül én is egy vagyok, a “hitbéli szemeikkel” látták Őt. De ha a lábát ismét a földre teszi, Izrael látni fogja Őt és egyúttal hinni fog Benne. Ő látható lesz! Rám tekintenek, akit átdöftek. Sokan újra és újra megpróbálnak a Zakariás 12,10-nek más értelmet tulajdonítani, de akkor lesz Izrael bűne nyilvánvaló, ha Ő láthatóan megjelenik majd.
A zsidó rabbik megpróbálták a Zak 12,10-et így magyarázni: „A nemzetek fognak rám nézni, akit átdöftek.” Ez természetesen nonszensz. Az áll itt:
Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés szellemét. A nemzetekről a 12,9-ben beszél. A 12,10 versben Izraelről van szó, és nem a nemzetekről. Ők (Jeruzsálem lakói) fognak rámtekinteni, nem a nemzetek.
Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés szellemét. Rámtekintenek, akit ők, Jeruzsálem lakói átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.
Tudjuk azt, mi a valódi megbánás vagy bűnbánat Isten szemében? Egy beismerő vallomás, hogy nem állhatunk meg Előtte. A gondolkodás megváltozása minden tekintetben, szembefordulás azzal, amit korábban, Jézus megismerése előtt, helyesnek tartottunk. Van egy Isten által munkált megbánás, ami az üdvösségre visz. Ez a bűnbánat nem kapcsolatos azzal a bűnnel, amik a saját életünkre van kihatással. Ézsau megbánta, amit tett, de ez Isten nélküli bűnbánat volt. Bánkódott, mert megette a lencséből készült ételt, és az elsőszülöttségi jogát elvesztette. Nem azért tartott bűnbánatot, mert Isten ellen vétkezett. Júdás is megbánta, amit tett, azonban nem ment Jézushoz és nem kért Tőle bocsánatot. De a megbánás önmagában nem elég, az embernek bűnbánatot kell tartania.
Azt mondja az Írás, hogy a valódi bűnbánat annak a ténynek az elismerése, hogy elsőként Isten ellen vétkeztünk. Dávid bűnbánatot tartott, miután elkövette a házasságtörést és a gyilkosságot. Így szólt: Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Valódi bűnbánatot tartott a tékozló fiú is, amikor visszament atyja házába és megvallotta, hogy atyja ellen vétkezett. A bűneink elsősorban mindig az ég ellen vannak. Ha az ember ezt felismeri, utána ez a felismerés és ennek a gyakorlatba való átvitele megváltoztatja az életünket. Ez lépés lesz az üdvünk elérésének folyamatában, befolyással lesz a környezetünkre. Milyen csodálatos nap lesz az: Rámtekintenek, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.


Micsoda változás fog lezajlani a zsidók szívében, ha lerogynak Jesua Ha’Massiah elé, az egész nemzet, és megvallják: Megfeszítettük a Királyunkat és a Messiásunkat. Zakariás leírja a jajveszékelést. Aki élt valaha Keleten és megfigyelhetett ott egy halálesetet egy családban, az tudja, mit jelent a jajveszékelés!
Ésaiás az 53. fejezetben voltaképpen leírta a szavakat, amiket a nép akkor mondani fog: 1 Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma? 2 Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. 3 Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. 4 Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. 5 Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Miért tettük ezt? Kérdezik majd maguktól. A könnyek, amelyek azon a napon folynak, a bánat és az öröm keveréke lesznek.
A fejezet fennmaradó részében a próféta leírja e nemzeti jajveszékelést, ami azonban egyéni gyász is lesz. Azért kellene imádkoznunk, hogy olyan szívünk legyen, amilyen Izraelnek lesz azon a napon, ha felismerik Őt, akit átdöftek. Mindnyájunknak át kellett élni ezt a pillanatot, azt a percet, amikor felismerjük, hogy mi voltunk azok, akik Krisztust megfeszítették. Ő a te bűneidért és az én bűneimért halt meg. Amikor Isten kiönti ránk a Szellemét, a könyörület és a könyörgés szellemét, akkor megváltozik az életünk, értékrendünk, és új emberré válunk.
Hogyan történhet meg ez? Mint mindig, itt is Istennél van a kezdeményezés. Csak Isten tudja a kőszívet hússzívre változtatni. Akkor szükség lesz arra, hogy egy hitbeli pillantást vessenek Jézus keresztjére. Ha Izrael csak az átdöfött Istenfiát fogja látni, akkor meg fog változni az élete. Mialatt én a megfeszítettre tekintek, kiárad rám a könyörület szelleme. Bizonyítékul lesznek erre a bűneim felett ontott könnyeim.
Valaki mondta: szemeink vannak, hogy lássunk, és szemeink, hogy sírjunk. Ránéztél már a keresztre és ugyanazokkal a szemekkel sírtál a bűneid felett és folytak a könnyeid az örömtől, hogy meg vagy mentve? Isten szeret téged. Józsefnek folytak a könnyei, amikor a testvéreinek felfedte magát. Az öröm könnyei voltak és a mennyben öröm van, ha egy ember a keresztre pillant és Jézusra bízza az életét. Ámen