14. Nemzetközi leszerelés és a világbéke. - Zak 9,10-17.
Admin-2013 február 13 szerda - 10:33:12 | Hozzászólás kikapcsolva

A próféta Nagy Sándor hadjáratával kapcsolatban adott nekünk próféciát. Ez a prófécia is a távoli jövőbe mutatott, és egy csodálatos igerésszel zárult, amely Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról szól. Emlékeztek, Máté azt mondja, Jézus jeruzsálemi bevonulásakor a Zakariás 9,9-beli prófécia teljesedett be: „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján.” (Mt 21,5) Más szavakkal: Jézus eljövetele olyan jel volt, amelyet nem lehetett nem észrevenni azoknak az embereknek, akik az Írást komolyan veszik. A 10. verstől még mindig Nagy Sándor és az utána következő világhatalmak állnak a háttérben, de a próféta újra a távoli jövőbe tekint, Izrael végső helyreállítására és megáldására, amely a 2. adventkor fog megtörténni. 
10 Kiirtja a harci kocsit Efraimból és a lovat Jeruzsálemből. Kivész a harci íj is (ez azt jelenti, hogy már nincs háború), mert békét hirdet a népeknek. Uralma tengertől tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig. 11 A veled (ez Izraelre vonatkozik) kötött szövetség véréért szabadon bocsátom foglyaidat a kútból, amelyben nincs víz. 12 Térjetek vissza a fellegvárba, reménykedő foglyok! Még ma kijelentem: Kétszeres kárpótlást adok neked! (Állítólag ez az egyetlen igehely az Ószövetségben, ahol a „remény“ szónak névelője van. Ez a messiási reményre vonatkozik, a messiási ígéretek felőli reménységre, és azok beteljesedésére.) 13 Mert kifeszítem Júdát, mint egy íjat, Efraimot nyílnak használom. (Ez egy gyönyörű metafora egy íjról és egy nyílról, amelyben Júda az íj, Efraim pedig a kilőtt nyílvessző.) Felbuzdítom fiaidat, Sion, a görögök ellen, és olyanná teszlek, mint a hős kardja. 14 Akkor megjelenik fölöttük az ÚR, kirepül nyila, mint a villám. Az én Uram, az ÚR megfújja a kürtöt, és dél felől támadó forgószélben vonul. (Délről jöttek Izrael fölé a veszélyes viharok.) 15 A Seregek URa oltalmazza népét, győznek, és taposnak a parittyaköveken. Úgy zúgnak, mintha bort ittak volna, megtelnek, mint az áldozati kehely, (ezek azok a kelyhek, amelyekban az áldozati állatok vérét az oltárhoz vitték. Ez Izrael véres, ám győztes hadjárataira vonatkozik.) mint az oltár sarkai. 16 Megmenti őket Istenük, az ÚR azon a napon. Pásztorolja népét, mint egy nyájat. Mint a korona drágakövei, úgy ragyognak földjén. 17 Milyen nagy az ő jósága, milyen nagy az ő szépsége! Bőven ad gabonát az ifjaknak, mustot a leányoknak. Isten jövőbeli áldásait jólét fogja kísérni. 
Mai témánk a „Nemzetközi leszerelés és a világbéke“. Hát nem mindenkinek az a szíve vágya, hogy békében éljen? Ebből az emberi vágyból jöttek létre az utóbbi majdnem 200 év nagy békekonferenciái, kezdve az első konferencától, amelyet 1843-ban tartottak Londonban, egészen napjainkig. A Kellogg-Briand paktumot 15 nemzet írta alá, az emberiség béke iránti vágyának jeleként. Ám ezeket a békeszerződéseket alig tartották be. Japán 3 évvel azután, hogy aláírta ezt a paktumot, megtámadta Mandzsúriát. A szintén aláíró Olaszország Etiópiába tört be. Nem sokkal később pedig Németország kirobbantotta a 2. világháborút. 
Meg vagyok győződva arról, hogy a Biblia helyesen jellemzi az emberi szívet. Egyetlen szerződést sem tartanak be, kivéve, ha ez egyéni érdekeket szolgál. A Zak 9,10 olyan verse a Bibliának, amelyben Isten azt mondja, hogy be fogja teljesíteni az emberiség hiábavaló álmát. Amit az ember nem tud megtenni, arra Isten képes. Az majd béke lesz, ahogyan Luther kifejezte: „Ha lehet, békesség, de leginkább igazság.“ Béke igazságban.


A 9. fejezet utolsó verseiben van maga a téma. A szöveg olvasása közben felhívtam a figyelmet néhány dolgora, most pedig csak azt szeretném, ha három dologra koncentrálnánk ebben az igehelyben.
A 10. versben találjuk a békéről szóló próféciát, az utána következő 5 versben ír a szabadításról, a fejezet végét pedig a Messiás dicséretének szánja.
Ha a prófétai iratokat olvassuk, különösen az ószövetségieket, akkor észrevesszük, hogy az ige kevéssé veszi figyelembe a mostani kort, amiben élünk. Mi az első advent utáni időben élünk. Fáradságunkba kerül, hogy a helyes nézőpontból szemléljük a dolgokat. Pünkösd után 2000 évvel élünk, és emberek vagyunk, énközpontú emberek, akik mindent a saját nézőpontjukból akarnak látni. Azt gondoljuk, hogy Isten teljes kinyilatkoztatása azért adatott, hogy ma a lakóhelyünkön áldottak legyünk. Ha azonban Isten igéjét olvassuk, akkor észre kellene vennünk, hogy a Bibliában a legfontosabb ígéretek azok, amelyeket Isten Ábrahámnak adott, és Isten terve és célja az, hogy ezeket véghez vigye.
Tulajdonképpen ez a Biblia tartalma! A Biblia története arról szól, hogyan teljesítette be Isten Jézus Krisztusban azokat az ígéreteket, amelyeket sok száz évvel ezelőtt Ábrahámnak adott. Isten az ószövetségi próféciákban – legalábbis elméletben – készítette volna fel Izraelt a Messiás eljövetelére. Az Ószövteség próféciáiban sehol sem találunk utalást arra, hogy az első ás a második eljövetel között 2000 + X év fog eltelni. Szinte minden ószövetségi próféciában, ami a Messiás első eljövetelére vonatkozik, majdnem mindig találunk a szövegkörnyezetben a második eljövetelre is utalást.
Szinte lehetetlen ezeket a szakaszokat összahngba hozni a történelem figyelembe vétele nélkül. Ezért voltak a próféták annyira meglepettek és sok kérdésük volt. Tanulmányozták az Ószövetséget. Péter ezt mondja: Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést a Krisztus bennük levő Szelleme, amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről, és az ezeket követő dicsőségről. (1Pt 1,10-11). Nem ezt mondta-e az Úr az emmausi tanítványoknak:
Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” (Lk 24,26). Ismerték az Ószövetséget, de nem ismerték fel a Messiás szenvedéseit, mert a próféciákban csak a dicsőségre koncentráltak. Ezért nem értették, és ezért botránkoztak meg Krisztus halálán.
Miután világos volt, hogy Izrael el fogja utasítani a királyát, és a próféciákban említett nagy események nem azonnal fognak beteljesedni – így számol be Máté a 23. fejezetben – az Úr a mennyek országáról szóló példázatokban tanította tanítványait a királyságának titkairól. Azt mondja nekik, hogy az első és a második eljövetel között lesz a magvetés időszaka. Azt is elmondja nekik, hogy nemcsak Isten veti a magot, hanem a Sátán is ugyanezt teszi. A magok közül némelyek kikelnek, felnőnek, mások viszont nem, némelyeket megszólít az evangélium, másokat pedig nem. A Sátán is vet, és az Isten által vetett, valamint az ördög által vetett magok állandóan harcban állnak egymással. Az Úr is azt mondja, hogy nem lehet különbséget tenni a kicsírázó magok között. Várnunk kell a mostani korszak végéig, amikor az igazságos Bíró ítél az emberek fölött, és majd csak azután ítélhetünk mi is.
A két eljövetel között élünk. Nehéz különbséget tenni a valódi és a hamis között. A „kereszténység“ fogalma sokmindent takar. Sok egyház és gyülekezet gyűlik össze vasárnaponként Jézus nevében. A Biblia fényében sok egyház és gyülekezet esetében világos, hogy ők nem Jézus Krisztus követői. Sokan állítják magukról, hogy keresztények, de tagadják Jézus istenségét, váltságművét és helyettes halálát, testének feltámadását és második eljövetelét.
Ezek annak a jelei, hogy a magvetés időszakát éljük. Ez már 2000 éve tart.
Ha ezt emlékezetünkben tartjuk, akkor lassan elkezdjük megérteni az Ószövetséget. Ezért olvasunk a Zak9,9-ben a Királyról, aki üdvösséget hoz, és szamáron ül, szamárcsikó hátán. Rögtön ezután, minden átmenet nélkül arról a Királyról beszél, aki békét hirdet a népeknek. Uralma tengertől tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig. A 9. és a 10 vers között 2000 + x évnyi egyhátztörténet telt el! A 10. verstől kezdve a próféta Urunk második eljöveteléről beszél. Mit mond a próféta erről az eljövendő időről? Világméretű leszerelésről beszél: 10 Kiirtja a harci kocsit Efraimból (talán ez lenne mai szaknyelven a páncélos hadosztály) és a lovat Jeruzsálemből (a légierőt?). Kivész a harci íj is. Minden harci eszközt, amit ma használunk, kiirt, világszerte lefegyverzés zajlik.
Keresztény barátaim társaságában már sokszor hangsúlyoztam, hogy a kereszténység nem pacifista és nem is lehet az. Ismerve az emberi természetet, a leszerelés nemzeti öngyilkosság lenne. Csak akkor jön majd el a vágyott béke, ha Isten az ő erejével fegyverez le bennünket! Én majd csak akkor leszek pacifista.
Kiirtja a harci kocsit ….. és békét hirdet a népeknek. Teljes leszerelés. Hát nem erre vágyik minden egyes keresztény? A világbékére, amelyért annyi ember száll síkra. De hiába. Nem támogathatjuk az ENSZ-t, mert az emberi béke népirtáshoz vezethet. Világbéke majd csak a második adventkor lesz, akkor pedig már nem lesz szükségünk az ENSZ-re. Olyan királyunk lesz, aki hatalommal és igazsággal kormányoz, és mindenki az ő kívánságait fogja teljesíteni.
Hadd szúrjak közbe egy fontos dolgot. Amikor az Úr Jézus másodszor eljön, el fogja hozni a békét a nemzeteknek. De az egyes embereknek már ma is a békét hirdeti. Azt mondja: A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (Jn 16,33). Ezt is mondta: Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja (Jn 14,27). Ez az Istennel való békesség, az igazi viszony Istennel! Te már megbékéltél Istennel? Neki nem kell veled megbékélnie, mert szeret téged! Ő azt szeretné, hogy válaszolj a szavára, és így örök életed legyen. Az ő igazságát tudja neked adni, hogy megállhass előtte az utolsó ítéletkor. Isten már ma békéjét ajándékozza mindenkinek, a harmonikus életet.
Mi a béke forrása? A béke abból az érzésből fakad, hogy elegendőek a forrásaink. Ha úgy érezzük, hogy nincs elég erőforrásunk, akkor aggódni és nyugtalakodni kezdünk. Ha tudjuk, hogy Jézus az élet minden krízishelyzetében a miénk, akkor tudjuk, hogy minden szükséges erőforrás a rendelkezésünkre áll.
Közösségünk van Jézussal. Ott a Genezáreti tónál, amikor jött a vihar, és a tanítványokban tudatosult, hogy nincs hatalmuk, se lehetőségük arra, hogy megmeneküljenek, nagyon féltek. Jézus a hajón volt, ők pedig felébresztették: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Tudták, hogy erőtlenek. Jézus felkelt és ezt mondta a viharnak: „Hallgass el, némulj meg!” És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. „Hallgass el, némulj meg” – ez nem mást jelen, mint hogy „menj vissza a ketrecbe!” Ez egy kutyáktól vett hasonlat. Az Úr úgy parancsolt a természet erőinek, mint ahogyan az ember kutyákat idomít. – A tanítványokat a kicsinyhitűségük és a viharban tanúsított félelmük miatt utasította rendre.
Péter is a hajóban volt. Néhány hónappal később nagy üldözés támadt Jeruzsálemben, és Jakabot lefejezték. Pétert is elfogták, és börtönben ült. Mit gondoltok, mire gondolt ott? Talán arra a próféciára, amit Jézus mondott róla? Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.” (Jn 21,18) Péter gondolhatta volna ezt is: Talán már nem fogom tudni felövezni magam? Mit tett? Talán valeriánacseppeket vagy altatót vett be? Rágta a körmét, megírta a végakaratát, vagy minden olyasmit megtett, amit az emberek megtesznek, ha tudják, hogy közel a haláluk? Az ApCsel 12,6-ban ezt olvassuk: Azon az éjszakán, amikor másnap Heródes elő akarta vezettetni, Péter - két bilinccsel megkötözve - két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. Amikor az angyal nagy fényességgel megjelent, fel kellett ébresztenie Pétert. Azért aludt olyan mélyen, mert tudta, hogy elegendő erőforrása van. Amint kezével felébresztette Pétert, azt mondta neki: „Siess, Péter, fogd a holmijaidat, az ellenségeid a sarkadban vannak!” Tényleg ezt mondta? Így olvassuk: Övezd fel magadat! Péter biztosan azt gondolta: „Ez az utolsó alkalom, hogy én övezem fel magamat.” „Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat!” Péter megtette. Az angyal pedig ezt mondta neki: „Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem!”! Ne mezítláb vagy félmeztelenül gyere. Isten mindenhatóságának van ideje. Isten sohasem sürgeti a dolgokat. Ekkor kiment, és követte őt. Péternek békessége volt, mert a birtokában volt a békesség forrása, a Megváltójával való közösség.
El fog jönni a viléágbéke és a világuralom időszaka, amikor Jézus beszélni fog a nemzetekhez. A Zak 9,10-ben ezt olvassuk: mert békét hirdet a népeknek. Uralma tengertől tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig. Ez lesz a Dán 2-beli nagy prófécia beteljesedése, amire már többször is utaltam. Azt a szobrot, amelyet Nebukadneccar látott, egy föntről aláhulló kő döntötte le a lábáról. A szobor összetörött, a kő pedig elkezdett növekedni, és betöltötte az egész földet. A kő természetesen Krisztus. Az egész földet betöltő heggyé növekedett kő pedig Krisztus királysága, amit majd ezen a földön fog felállítani. Ha tehát ezt olvassuk: Uralma tengertől tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig, … akkor tudjuk, hogy a kő megsemmisítette a szobrot, és betöltötte az egész földet.
Nézzük meg a 11-16. Versett, a szabadítás próféciáját. Amikor Nagy Sándor meghalt, birodalma széthullott, és négy hadvezére vette át az uralmat. Ptolemaiosz Szíriában és Egyiptomban jutott uralomra, Szeleukosz Szíria egy részében és Kisázsia keleti részén alapított birodalmat. Kasszandrosz és Lüszimakhosz a birodalom más részei fölött uralkodtak.
Minket leginkább Szeleukosz érdekel, mert az ő egyik utódja volt IV. Antiokhosz, akit Antiokhosz Epiphanésznak is neveztek. A háta mögött azonban Antiokhosz Epimanésznak, azaz „Bolond Antiokhosznak” hívták. Azt a hibát követte el, amelyet már sokan elkövettek. Azt hitte, hogy a jeruzsálemi zsidókat bálványimádásra tudja csábítani. A zsidók azonban már megtanulták a leckét Babilonban, így ellenállást tanúsítottak. Amikor egy zsidó mégis bálványnak akart áldozatot vinni, egy férfi, név szeritn Mattatiás, megölte őt. Ez lázadást robbantott ki, amelyet Mattatiás fia vezetett. Júdás Makkabeusnak hívták. Ez az időszak Izrael történetének egyik virágkora volt. Végül kivívták függetlenségüket a Szeleukida Birodalommal szemben, Simon Thassi vezetésével, Kr. e. 160-ban.
Biztosan észrevettétek, hogy a 9,13-as versben a „Görögország” szó szerepel. Zakariás évszázadokkal előre megjövendölte a a Makkabeus-felkelést, a győzelmüket és a függetlenségüket. De ahogy a próféciák többségénél, itt is van egy közvetlen beteljesedés és egy végidőkre vonatkozó jelentés. Itt nem egy helyi birodalomról van szó, hanem a 2. Adventkor elkövetkező világborodalomról.


Még két fontos dolog! Először is, azt mondja a szöveg, hogy lesz megszabadítás a világméretű szétszóráatásból. A 11. versben ez áll: szabadon bocsátom foglyaidat a kútból, amelyben nincs víz. El kell mondanom, hogy a héberben ez a mondat prófétikus perfekteben áll. A veled kötött szövetség véréért szabadon bocsátom foglyaidat a kútból, amelyben nincs víz.. Ez utalás Józsefre, akit a testvérei egy kútba dobtak. Miért nem volt víz ebben a kútban? Ha lett volna benne, akkor József megfulladt volna. Csak börtön volt számára, de nem tervezték, hogy megölik vagy vízbe fojtják őt. Izrael népe szétszóródott a szélrózsa minden irányába, szétszóratásban élnek, de nem semmisítették meg őket. Nem is irtották ki Izraelt. Nincs „végső megoldás”. Isten visszaviszi őket országukba. Már van országuk. Izrael képletesen kiszabadul a kiszáradt kútból, és visszakerül a saját országába, ahol helyre lesz állítva.


A második dolog, amit a próféta mond: Isten lesz Izrael védelmezője az országukért és a nemzetek vezetéséért vívott harcukban. A 14. vers így szól: Akkor megjelenik fölöttük az ÚR, kirepül nyila, mint a villám. Az én Uram, az ÚR megfújja a kürtöt, és dél felől támadó forgószélben vonul. Másszóval, amikor Izrael visszatér, akkor harcok lesznek, és ezekből az utolsó napokban zajló csatákból Isten kimenti Izraelt. Isten szólni fog akkor, mindenki számára félreérthetetlenül. Talán viharok és villámok formájában, vagy a természeti erőkön keresztül.
Végül pedig ezt olvassuk a 9,16-ban: Megsegíti őket Istenük, az ÚR azon a napon. Pásztorolja népét, mint egy nyájat. Mint a korona drágakövei, úgy ragyognak földjén.
Egy ismert zsidó írónő, Vicki Baum mondta a következőt: „Zsidónak lenni sors.“ . Aki zsidó, az elválaszthatatlanul kötődik Izrael történelméhez.
Pál a Róm 3,1-ben ez mondja: Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? … Minden szempontból sok! Felsorolja azokat az előjogokat, kinyilatkoztatásokat, szövetségeket, ígéreteket stb., amelyeknek a zsidók birtokában vannak. Ennek ellenére nem fogunk olyan zsidót találni a mennyben, akinek mincs személyes hite Jézusban. Mindegy, hogy valaki zsidó vagy nem, csakis a Jézusba vetett személyes hit által üdvözül. A Biblia csak azt monjda, hogy Izrael lesz az a nemzet, amelyet Isten visszavezet az országukba és helyre fogja őket állítani. Zsidókat és nemzsidók ugyanolyan módon üdvözít Isten. Így Izraelt azon a napon fogja megmenteni, amikor felismerik azt, akit átszegeztek. Megmenti őket Istenük, az ÚR azon a napon. Az Úr pásztor! Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Ez az egyes hívőkre éppúgy érvényes, mint az egész népre.
A szakasz végén ez áll: Milyen nagy az ő jósága, milyen nagy az ő szépsége! Ez nem Izraelre, hanem Istenre vonatkozik, aki megmenti őket. Amit itt olvasunk, az Jézus Krisztus váltságművének dicsérete, hálaáldozat a jóságáért és szépségéért. Ézsaiás a 33,17-ben ezt írja: Saját szemeddel nézheted a király szépségét, láthatod tágas országodat. Vagy a Zsolt 45,3: Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkadról, meg is áld Isten örökre! Ilyen Istene semmilyen más vallásnak sincs!
Dr. Barnardo neve bizonyára sokak számára fogalom. „A férfi a lámpással” c. könyv róla szól. A 19. század végén árvaházakat alapított Londonban. Egy napon egy szegényes, rongyos ruhájú kisfiú jött dr. Barnardohoz, és azt kérdezte tőle, hogy felvenné-e az árvaházába. Barnardo azt kérdezte a kisfiútól „Ki vagy? Ki ajánlott téged?“ A kisfiú válasza a következő volt: „Doktor Úr, nem elég a rongyos ruhám, hogy bebocsátást nyerjek?“ A doktor átölelte a gyermeket és így szólt hozzá: „De elég, jöhetsz hozzánk“.
Csak egy dologra van szükségünk ahhoz, hogy megmeneküljünk: Menjünk Jézushoz az „úgynevezett” igazságosságunk rongyos ruháival, a bűneinkkel, bukásainkkal, bizonytalanságunkkal, félelmeinkkel és életünk értelmetlenségével. Saját magam és sok millió ember tapasztalata alapján azt mondhatom, hogy ő, aki békét tud ajándékozni a népeknek, neked is belső békét ad, ha hozzá fordulsz.