13. Az alázatos Krisztus és Nagy Sándor. - Zak 9,1-9
Admin-2013 február 13 szerda - 10:29:27 | Hozzászólás kikapcsolva

Most folytatjuk Zakariás könyvének olvasását a mai történelmi események fényében. Olvassuk el a Zak 9,1-9-et, azután pedig egy újszövetségi igehelyet, ahol látni fogjuk az egyik igevers beteljesedését. 
Amikor most eljutunk a 9. fejezethez, elérkezünk ennek a könyvnek az utolsó szakaszához. Az első 6 fejezetben azokat az apokaliptikus látomásokat láthattuk, amelyeket a próféta kapott. A 7-8. fejezetben azokról a kérdésekről olvashattunk, amelyeket a Babilonból érkező küldöttség tett fel a prófétának, majd elolvastunk a kérdésekre adott választ is. 
Most a 9. fejezetben érkezünk el tulajdonképpen ennek a könyvnek az igazi prófétai részéhez. Ez két „teherre” vonatkozik. Az egyik teherről a 9-11. fejezetben van szó, a második teherről pedig a 12-14. fejezetben. A „teher” szóról a 9. fejezet első versében és a 12. fejezet első versében olvashatunk. Ez a két prófétai teher szerepel ebben az utolsó szakaszban. 
Most a Károli fordítást használom, mert a református és katolikus fordítások a „jövendölés“ szót használják a „teher“ szó helyet.


1. Az Úr igéjének terhe a Kadrák földe ellen; Damaskus lesz pedig annak nyugvóhelye (mert az Úr szemmel tartja az embereket és Izráelnek minden törzsét); 2. És Hámát is, a mely szomszédos vele; Tírus és Sídon, noha igen okosak! 3. Várat épített magának Tírus, és annyi az ezüstje rakáson, mint a por, és az aranya, mint az utczák sara. 4. Ímé szegénnyé teszi őt az Úr, és megrontja hatalmát a tengeren, magát pedig tűz emészti meg. 5. Meglátja ezt Askalon és megretten; Gáza is és igen bánkódik; Ekron is, mert megszégyenült reménységében. Mert kivész a király Gázából, és Askalon lakatlan marad. 6. Asdódban pedig idegenek laknak, és a Filiszteusok kevélységét megtöröm. 7. Kivonszom a vért szájukból és útálatosságaikat fogaik közül, (ez a filiszteusok bálványimádására utal, és a bálványaikra, amelyeknek vér és utálatosságok voltak a szájukban), és ő is a mi Istenünké marad; és olyan lesz, mint egy fejedelem Júdában, Ekron pedig, mint a Jebuzeus. (Valamelyest ismernünk kell a történelmet, hogy megértsük ezeket a verseket. Nekem gyakran kell segítségül hívni a bibliai lexikont és más kommentárokat a könyvtáramból, hogy bizonyos fogalmakat megértsek. A Jebuzeus egy népcsoport volt, ők voltak Jeruzsálem őslakosai. Az „Ekron pedig, mint a Jebuzeus” rész azt akarja nekünk mondani, hogy Ekron, ami a filiszteusok egyik városa volt, egy nap olyan lesz, mint Jeruzsálem.) „8. És tábort járok házam körül, mint a sereg ellen, az ide-oda kóborlók ellen, és nem megy át többé rajtok a sarczoló, mert most szemmel tartom őt. 9. Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz szamárcsikó hátán.”
Most lapozzunk a Mt 21,1-hez, és olvassunk el néhány verset. Azonnal fel fogjuk ismerni, hogy Máté beszámolója Jézus dicsőséges bevonulásáról Jeruzsálembe, Zakariás próféciájának beteljesedése volt.
1. Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, 2. és ezt mondta nekik: „Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. 3. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” 4. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: 5. „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján.” 6. A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: 7. odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. 8. A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. 9 Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.” 10 Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: „Ki ez?” 11 A sokaság ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.”
Ezekhez a bevezető gondolatokhoz a Zakariás 9-ből a következő címet adhatnánk: „Nagy Sándor és az alázatos Krisztus”. Mivel látjuk a kontrasztot egy földi király, Nagy Sándor győzelmi felvonulása között, és a mi Úr Jézusunk szolgálata között, aki úgy jelenik meg, mint aki egy „szamárháton ülő, azaz szamárcsikó hátán” ül.
A Biblia teljesen világosan tanítja nekünk azt az igazságot, hogy ennek a földnek a királyságai és birodalmai el fognak pusztulni.
Az Ószövetségben van négy feltétel nélküli szövetség, amelyek kétségtelenül azt állítják, hogy el fog jönni egy nap, amikor a föld minden országa az Úré és az Ő Messiásáé, a mi Urunk Jézus Krisztusé lesz. Ezt sem a politikai, sem a liberális teológusok nem hiszik el, bár a Biblia világosan beszél erről. – A liberális politikusok azért nem hiszik ezt el, mert ez bizonyítja, hogy képtelenek a világrendet egyensúlyba hozni. Ezért nem találnak meghallgatásra a politikában a keresztyének, amikor a 2. adventről beszélnek. Azok az emberek, akik, akik egy új szociális világrendben hisznek, hogy a világot jobbá tegyék, nincs fülük arra, hogy megértsék Krisztus visszajövetelét. Ha olvassuk az Újszövetséget, akkor tudjuk, hogy a világ problémáira az egyetlen megoldás Krisztus visszajövetele. Krisztus visszajövetelén kívül nem segíthet semmilyen szociális etika vagy új világrend. Addig pedig a Krisztusban való újjászületés az, ami meg tudja változtatni az életünket.
A liberális teológusok gyűlölik Krisztus visszajövetelének a témáját, mivel az összes tevékenységük és ökomenikus fáradozásuk, egyházprogramjuk és konferenciájuk nem ér semmit. Nem örülnek, amikor azt mondjuk nekik, hogy egyedül Krisztus visszajövetele az, ami rendbe tudja hozni ennek a világnak rendjét.
Érdekes, hogy a Biblia a sarkalatos kérdésekről és eseményekről teljesen világosan és tisztán beszél. A nyitott Biblia minden templomban megtalálható az oltár előtt. Sokszor prédikálnak is a bibliai témákról, de nem veszik komolyan az Igét és annyira elspiritualizálják vagy kiforgatják a tartalmát, hogy az embereknek végső soron már nincs reménységük. A világos bizonyítékok ellenére az ember csak azt hiszi el, amit el akar hinni.
John Montgomery, a Trinity Evangélikus Szeminárium egyháztörténeti professzora mesélt egyszer egy történetet (amit talán már én is említettem korábban) annak illusztrálásaként, hogy az emberek csak azt hiszik el, amit el akarnak hinni:
Volt egy ember, aki azt hitte magáról, hogy halott. A családja nagyon aggódott miatta és elvitték egy pszichiáterhez. A pszichiáter figyelmesen hallgatta, amikor az illető elmagyarázta neki, hogy halott. Az orvos gondolkodóba esett, hogy hogyan tudná hatékonyan meggyőzni a páciensét arról, hogy nem halt meg. Akkor elmagyarázta neki, hogy a halottak nem véreznek, és ennek szemléltetésére orvosi könyveket és képeket is felhasznált, sőt magával vitte a kórbonctani intézetbe. Végül azt kiáltotta a férfi: „Rendben van, meggyőzött, a halottak nem véreznek”. Az orvos akkor fogott egy tűt, és beleszúrta a páciense kezébe. A seb vérzett, a férfi ránézett a kezére és azt mondta: „ Te jó ég, a halottak mégiscsak véreznek”.
Hasonló a helyzet akkor, amikor azt állítjuk, hogy világunk politikai, szociális és gazdasági kérdései csak Krisztus visszajövetele által oldódhatnak meg. Az ember csak azt hiszi el, amit el akar hinni.
Zakariásnak egy éjjel volt 8 látomása, amelyek felvilágosítást adnak a Zakariás koráról és az ő korától Krisztus visszajöveteléig tartó időszakról, amikor majd fel fogja állítani a királyságát. Ez egy nagyon hosszú időszak.
A 7. és 8. fejezetben olvastunk a Babilonból érkező küldöttségről, akik kérdéseket tettek fel a böjttel kapcsolatban. Zakariás válasza az volt, hogy ha a böjt nem igazi, akkor értéktelen. Izrael történelmében sok képmutatás volt, és ez így van a mai napig. Az utolsó válasz, amit a próféta adott az volt, hogy eljön majd az idő, amikor a böjtölés átmegy ünneplésbe, amikor az Úr felállítja az Ő királyságát a földön. Ebben a korszakban nem lesz többé antiszemitizmus amiatt az áldás miatt, amit a zsidó nép által fogunk kapni. „Azokban a napokban tízen is megragadnak a mindenféle nyelvű népek közül egy zsidó férfit ruhája szegélyénél fogva, és ezt mondják: Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!”
Most a 9. fejezetben visszatérünk ahhoz az időszakhoz, amely Zakariás kora és Krisztus visszajövetele között telik el. Ezúttal azonban nem látomások által és nem is a küldöttek történelmi érdeklődése által, hanem egy közvetlen prófétai beszédben. Más szavakkal, a próféta kap egy terhet, amit a Szentszellem helyezett a szívére. Ez a teher egy üzenetté, egy próféciává válik, amely Izrael csodálatos jövőjének körvonalait és a földön élő nemzeteket mutatja be.
Ugyanehhez a témához térünk most vissza. Ennek a földnek a királyságai el fognak tűnni és Isten királysága fog fennállni a földön. Isten teszi ezt meg, nem emberek. Ezért vizsgáljuk meg ezt a terhet, amely Zakariás próféta szívén volt.
Mielőtt elkezdenénk foglalkozni az egyes versekkel, vessünk egy pillantást a Dániel könyvének 2. és 7. fejezetében található prófétai kijelentésre. Tudjuk, hogy Zakariás Dániel után élt. Azt is tudjuk, hogy Zakariás jól ismerte Ézsaiást, mivel találunk nála hivatkozásokat Ézsaiásra. Arra is vannak bizonyítékaink, hogy Zakariás olvasta Dániel könyvét, és ismerősek voltak számára a könyvében található igazságok. Ezekkel az ismeretekkel írta meg a könyvét. A Szentszellem irányította őt, és az írása összhangban van Dániellel. A Dániel 2-ben Nebukadneccar álmáról olvashatunk, amely egy nagy szoborról szól, ami négy részből állt. A feje aranyból volt, a melle és a karjai ezüstből, a törzse bronzból, a lábai pedig részben vasból, részben pedig cserépből. A magyarázat, amelyet Isten adott Dánielnek az álom megfejtéséhez, az volt, hogy ezek a részek a föld négy birodalmát mutatják be, amelyek majd a földön lesznek. Ez a négy világhatalom uralkodni fog Izrael felett a nemzetek korszakában. Az arany Babilonra vonatkozik, az ezüst az asszír birodalomra, a bronz, Görögországra és végül a vas a szörnyű nagy római birodalomra.
A Dániel 7-ben és 8-ban Dánielnek van egy másik álma, ami négy vadállatról szól. Ha megfigyeljük ezeket a világhatalmakat, igen nagyoknak tűnnek számunkra. Ismerjük Nagy Sándort, Julius Cézárt, és a történelem nagy embereinek tartjuk őket. Isten azonban másként látja őket. Isten a világhatalmakat és azoknak vezetőit vadállatoknak tekinti.
Dániel most Babilont nem a test aranyból készült fejének látja, hanem egy oroszlánnak. A perzsa birodalmat pedig egy medvének látta. Aztán szarvakat látott, amelyek ebből a medvéből nőttek ki. Amikor pedig Görögországhoz érkezett, egy kecskebakot látott nagy szarvval. Ez a szarv Görögország királyára vonatkozik (Dán 8,21). Aztán leírja a negyedik állatot, amely leírhatatlanul szörnyű volt, rosszabb, mint az előző három. Ez egyértelműen a római birodalom a maga végső formájában, amely létrejöttének szemtanúi vagyunk. Dániel tehát így írja le ezt a négy világbirodalmat, amíg egy kő meg nem semmisíti a szobrot, illetve „Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. 14. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg”. (Dán 7,13-14).
Zakariás most, a 9. fejezetben a harmadik, a görög birodalomról ír, és annak vezetőjéről, Nagy Sándorról. Eljön a seregeivel és elfoglalja a Szentföldet, de Jeruzsálemet nem fogja tudni meghódítani. A próféta a jövőbe néz és hirtelen ködös és elmosódott lesz a jelenet. A ködből aztán előtűnik egy király, de nem Nagy Sándor. Ez a személy „szamárháton ülő, azaz szamárcsikó hátán” lovagol.
Ez egy igazi prófécia. Ez a Szentszellem ihletének következménye. Ezt próféciaként kell olvasnunk, és szeretném, hogy röviden foglalkozzunk vele. Ezután lapozzunk Máté evangéliumához, ahol beteljesedett ez a prófécia, amelyet Krisztus születése előtt 500 vagy 600 évvel megírtak.
Egy teher, az teher és egy ítéletről szóló prófétai üzenet. Zakariás kapott egy üzenetet a jövőről, és tudta, hogy ez az ítéletről szól, ezért teherré vált számára. A szó teherré válik Hadrach országában.
Azt, hogy mit jelent a Hadrach, néhány évtizeddel ezelőtt egy olyan fogalom volt, amit senki sem értett meg. Hadrachról nem találunk semmilyen utalást az ókori irodalomban. Csak néhány évvel ezelőtt találták ki, hogy Hadrach, a mai Szíria, a Damaszkusz körüli területet jelenti. Ezért az első teher, amelyet Zakariásnak hordoznia kellett, Szíria ítéletére vonatkozott. Damaszkusz mindig Izrael ellenségének számított, és most a teher ez ellen a terület ellen irányul. Isten mindig megsemmisíti azokat, akik meg akarják semmisíteni Izraelt. Szíria üldözte Izraelt, és ezért jön rájuk az ítélet. Az ítéletet Nagy Sándor király hajtja végre.
Sándor egy különleges ember volt, és talán jobban rányomta bélyegét az ókori történelemre, mint más nagy férfiak. Úgy gondolom, hogy Zakariás próféciája Nagy Sándorra vonatkozik. Sándor egy fiatal férfi volt, a Makedóniában élő II. Fülöp fia, aki meg akarta növelni apja birodalmát. Átkelt a Hellészpontoszon, és a perzsa birodalom ellen vonult. Trójában azonban megállt, mert meg volt győződve róla, hogy ő Achilles leszármazottja. A granikoszi csatában meghódította Kis-Ázsiát, Isszosznál pedig a perzsákat verte meg, és szabaddá tette az utat a „közel-keletre”, Szíriába, Palesztinába és Egyiptomba. Ebben az időben meghódította Damaszkuszt, Tíruszt és Szidónt, a filiszteusok városait. – Zakariás tehát vethetett egy pillantást a jövőbe, 2-300 évvel előre, prófétált, és leírta, hogy mit fog tenni Nagy Sándor.
Sándor egy különös ember volt. Amikor megérkezett Egyiptomba hallott egy Ámon nevű istenről. Elment arra a helyre, ahol ezt az istent imádták, és ott beszélt ezzel az istennel. Amikor visszatért onnan, az a szóbeszéd terjedt el, hogy ő egy égi gyermek és Ámon fia. Ő azonban nem volt elégedett személyének „istenségével”, mivel minden meghódított területet egyesíteni akart, és a népeket is arra biztatta, hogy fogadják el egymást. Volt egy látomása egy egyetlen uralkodó vezette világról. Láttam egy BBC dokumentumfilmet Nagy Sándor életéről, amiben felsorolták az ő elképzeléseinek kihatását a katonaságban, a gazdaságban, a politikában és a filozófiában a történelem során egészen napjainkig; Julius Cézártól, Napóleonon keresztül napjainkig. Az az elképzelés, miszerint az emberiség egy egységes világban él, egymással békében, Nagy Sándorra nyúlik vissza. Dániel úgy írja le őt, mint egy leopárdot, és az Antikrisztus bizonyos jelei is Nagy Sándorra vezethetők vissza.
Zakariás próféciája leírja, hogy lép majd fel a történelem színpadán. Az isszoszi csata után felvonult Damaszkusz ellen, és elfoglalta a várost. Azután felvonult Tírusz és Szidón ellen, ahogy Zakariás írja. Ír Tíruszról, ami egy gazdag város volt, tele arannyal és ezüsttel, leírja a kultúráját és a hatalmát. Egy város a tengernél, amiről Ézsaiás úgy ír, mint „tengeri erődítmény” (Ézs 23,4). Itt le van írva, hogy Sándor hogyan hódítja meg Tírusz és Szidón városát. Hozzá kell tennem, hogy nem Zakariás könyve az egyetlen ószövetségi hely, ahol Tírusz meghódításáról olvashatunk. Az Ezékiel 26-ban részletesen le van írva Tírusz eleste.
A prófécia Isten előrelátásán, mindentudásán alapul. Ezért Isten kezéből származik. A próféták által szól Isten a jövőről. Beszél a filiszteusok földjének megsemmisüléséről is. A filiszteusok földje arrogáns volt büszkeségében, függetlenségében, kultúrájában és vallásában. Zakariás azt mondja, hogy össze fog törni, és a romjai fogják Sion alapjait képezni a maradék Izrael számára.
Végül a 8. versben Jeruzsálem felszabadításáról beszél a próféta. Úgy beszél Jeruzsálem szabadulásáról, mint a jövő előhírnökéről. „Táborba szállok majd házam védelmére, az arra járók ellen, és nem támadja meg őket többé fosztogató, mert most már rájuk tekintek.” (Ref. fordítás)
Itt szeretnék egy kicsit megállni és röviden értelmezni ennek a próféciának a történelmi beteljesülését. Amikor Sándor Jeruzsálembe jött, még nem foglalta el Tíruszt. Jeruzsálem városától adót követelt, amit addig Dáriusznak fizettek. A főpap megtagadta a fizetséget. Sándor erre mérges lett és megígérte, hogy Tírusz megsemmisítése után visszajön és elfoglalja Jeruzsálemet. Aztán a hadseregével hét hónap múlva megsemmisítette Tíruszt. Amikor visszatért Jeruzsálembe, a főpap szembejött vele egy küldöttséggel. Ezt az utasítást kapta imádságban Istentől – írja Josephus, a zsidó történetíró.
A főpap tehát kivonult csodálatos papi öltözékében és a turbánján az a név állt, hogy JHWH, és „dicsőség az Úrnak”. Sándor Jeruzsálem előtt találkozott ezzel a küldöttséggel, amely a legkülönösebb volt azok közül, amit valaha is látott. Akkor megállt, sőt leszállt a lováról és letérdelt a főpap előtt, – így írja Josephus. A makedóniaiak, akik Sándorral voltak, megkérdezték tőle: Miért teszed ezt? Soha nem hajtottál térdet más uralkodó előtt. Nagy Sándor válasza ez volt: „Nem a főpap előtt hajtok térdet, hanem az előtt az Isten előtt, akit képvisel”. És még hozzátette: „Dioszban, Makedóniában, sok évvel ezelőtt kaptam Istentől egy látomást. Láttam egy férfit, aki ugyanígy volt öltözve, mint ez az ember. Ebben a látomásban kaptam a megbízatást, hogy vonuljak keletre, és győzzem le Dáriuszt, a perzsák királyát. És most találkozok ezzel az emberrel, akit sok évvel ezelőtt láttam a látomásomban”.
Hogy ez vajon igaz-e, nem tudjuk bebizonyítani. Josephus nem a különleges pontosságáról volt ismert. Az mindenesetre tény, hogy Jeruzsálem megmenekült Sándor támadásától.
A Zak 9,8 utolsó sora azonban így hangzik: „nem támadja meg őket többé fosztogató, mert most már rájuk tekintek”. Tudjuk, hogy Nagy Sándor után még sok uralkodó támadt Jeruzsálemre. A történelem során 46 alkalommal hódították meg Jeruzsálemet. Vajon nem lenne igaz a prófécia? Nem, ez az ige a végidőkre vonatkozik, amikor maga Isten fog őrködni a város fölött. A próféta látja Jeruzsálem jövőbeli megszabadulását az Antikrisztus uralmából. A Zakariás könyve 14. fejezetében olvashatjuk, hogyan hódítják meg Jeruzsálemet az utolsó napokban, és aztán eljön az Emberfia, és lábait az Olajfák hegyére teszi, és megszabadítja Jeruzsálemet a nemzetektől, amelyek felsorakoztak ellene. Érdekes, hogy néhány olyan népet is megemlít Zakariás, akik fontos szerepet fognak játszani az utolsó napokban, akiket ma jól ismerünk az újságok címlapjáról: Egyiptom, Filisztea (ide tartozik Gáza!), Damaszkusz.
A színészek már a színpadon vannak, de a darab még nem kezdődött el. Isten a rendező, Ő rendezi a színpadot és a fellépéseket. A nemzetek össze fognak gyűlni Jeruzsálem ellen, és a várost megszabadítja a Messiás, Jesua, amikor eljön.
Ezen a ponton a próféta nem a körülményekre néz, hanem Istenre, aki a körülmények fölött áll. Bepillantást nyerünk az Emberfia első eljövetelébe! A világhódító Nagy Sándor háttere előtt felemelkedik a minden királyok királya. De micsoda kontraszt van a kettő között! Az egyik: ember, a másik: Isten. Az egyik istennek tartotta magát, a másik Isten volt. Az egyik fenyegeti Izraelt, a másik örömmel és ujjongással jön. Az egyik egy magas lovon érkezik, a másik egy szamárcsikón. Az egyik gazdag és hatalmas, a másik szegény és alázatos. Az egyik megsemmisít háborúkban, a másik Megváltóként jön el, nemcsak Izrael számára, hanem az ellenségei számára is.
Zakariás kiáltása hangosan hangzik fel: „Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya!” A nyelvezet használatában érezni lehet a lelkesedést. A próféta közvetlenül szólítja meg a hallgatóit! Mintha eddig felolvasott volna, most pedig felpillant és megszólítja az embereket: „Ímé, jön néked a te királyod”, „a te királyod”!
Ez a király Izraelből való, az ő királyuk. Viszont nem Izraelből való, mivel eljön hozzájuk. Ez egy különös király, Izraelből való király, és mégsem Izraelből való király. Hasonlít Mikeás próféta próféciájához, ami így hangzik: (5,1) „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba.” Olyan valakiről van szó, aki közülük való, és mégis eljön hozzájuk. Jézus, aki közülük származik, mivel Máriától született, mégis eljön hozzájuk, az Emberfia. Ő az az Isten-Ember, akiről Zakariás beszél. Akit az igazként, a Megváltóként és az alázatosként ír le a próféta.
Ő az igaz, mert engedelmes volt, egészen a kereszthaláláig.
Megváltást hoz az embereknek, de Izrael népének is.
Ismertetőjegye Izrael számára az alacsonysága, alázatossága: Szamárcsikón lovagol.
Elgondolkodtunk már rajta, hogy Jézus életét a kezdetétől a végéig a szegénység jellemezte? Jogosan lehetett volna egy szegénység elleni program jelöltje! De sehol nem olvasunk arról, hogy panaszkodott volna miatta, vagy fellázadt volna ellene. Egy istállóban született, mindig csak kölcsönkért, nem volt helye, ahol fejét lehajthatta volna. Halála után is egy kölcsönvett sírba helyezték el. Az egész életét az alacsonysága jellemezte. Ezért írja le a próféta Őt, Izrael Megváltóját, mint az alázatos királyt, aki szamárháton lovagol.
A Mt 21-ben teljesedik be ez a prófécia, amikor Jézus az emberek hozsannázása közepette bevonult Galileából Jeruzsálembe, hogy ott meghaljon.
Budapesten élő fiatalemberként volt a könyvtáramban egy antológia több országból származó költők műveiből. Ebben volt egy vers G. K. Chestertontól, akit mindegyiktől jobban kedveltem. Amikor néhány éve ismét Budapesten jártam, az egyik kirakatban megláttam ennek az antológiának egy új kiadását, és csak e miatt a vers miatt vettem meg. A fordítás nem olyan szép, mint az eredeti, ezért mindkettőt leírom:
A szamár





Mikor az erdő járt, a hal

Repült, a vad sövény

Fügét hajtott s vérzett a hold,

Akkor születtem én.



Rikoltva, torz fejjel, fülem

Csúf szárnyként röpködött:

Ördög torzképe lettem a

Négylábuak között.





Kit kivetett rongyként a föld

s egy ősi akarat,

gyötörj, gyalázz: néma vagyok,

megőrzöm titkomat.



Ostobák! Jutott nékem is

egy nap, vad s drága nap:

hangok lengtek fülem körül

s pálmák lábam alatt.

--------------------------------------------
The Donkey

When fishes flew and forests walked

And figs grew upon thorn

Some moment when the moon was blood

Then surely I was born.





With monstrous head and sickening cry

And ears like errant wings

The devil's walking parody

On all four-footed things.





The tattered outlaw of the earth,

Of ancient crooked will;

Starve, scourge, deride me: I am dumb,

I keep my secret still.





Fools! For I also had my hour;

One far fierce hour and sweet:

There was a shout about my ears,

And palms before my feet.





Ézsaiás itt olyan állatról ír, amely jobban megérti Istent, mint Isten gyermekei. A Virágvasárnap az érzelmek napja volt. Az emberek elvárása nagy volt, de rossz irányba hajlott. A galileai emberek hittek Jézusban, volt egy csoport akik hozsannáztak, de Jeruzsálem lakói nem értették meg Őt. – Az Úr ismerte Zakariás próféciáját és tudta, hogy szamárháton kell belovagolnia a városba, és ahogy közeledett Jeruzsálemhez, két tanítványnak gondoskodnia kellett a szamárról. Jézus felült a szamárra, a tanítványok pedig pálmaágakat vágtak, és letették elé az útra. Máté ennél a résznél megjegyezte: „4. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: 5 „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád…” Ez volt a legkülönösebb királyi bevonulás a történelemben. A tömeg közeledik a városhoz. A Lk 19,38-ban is azt olvassuk, hogy azt mondták: „Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!” Mert látták a Sion hegyét, Dávid városát. Lukács is beszámol arról, hogy „amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől”. Miért mondja, hogy „ezen a napon”? Nos, Dániel azt mondta a próféciájában, hogy 49 év múlva újra fel lesz építve a templom és 483 év múlva el fog jönni a Messiás. Most a prófécia beteljesedésekor, a 69. évhétben eljön a Messiás Jeruzsálembe Dániel próféciája szerint. Szamárháton lovagol, a próféciának megfelelően. A város lakói azonban nem ismerték fel. Jézus sír a város fölött, mert nem ismerték fel a jelet. Akkor nemcsak Izrael utasította el a Messiást, hanem Ő is elutasította őket. Máté azt mondja: „10. Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: „Ki ez?” A „felbolydult” szó görög megfelelője a „seio” (a szeizmográf az a készülék, amely jelzi a földrengéseket), vagyis a várost annyira megrázta az Emberfia eljövetele, mint egy földrengés. „10. Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: „Ki ez?” Érezni lehet az izgatottságot, ahogy az emberek kérdezősködtek: Miért van ez az izgalom, az a felfordulás, ez a kiáltozás? Mi történt? Ki lovagol ezen a szamáron? A válasz: „11. A sokaság ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.”
A város nem ismerte fel Őt, és néhány óra múlva Jézus már a kereszten függött. De nem veszett el minden. A Mt 23,39-ben azt mondja az Úr halála előtt: „Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!”
El fog jönni az idő, amikor a nemzetek Izrael és Jeruzsálem ellen támadnak, szorongatják és fenyegetik, Izrael pedig nyomorúságában hittel Istenhez fog kiáltani, akkor jön el másodszor a Messiás, és ők meg fogják látni azt, Akit átszögeztek. Akkor nem szamárháton fog eljönni. A mennyből jön majd el dicsőségesen, lábai érintik a földet és felállítja az Ő királyságát.
Ma a kegyelem korszakában élünk. Most van az idő, amikor válaszolhatunk Krisztus örömüzenetére. Most van az idő, amikor hirdethetjük, hogy Jézus Krisztus meghalt az emberek bűneiért, és a benne való hit által leszünk megmentve. A Megváltó által az igazak közé tartozhatunk. Ez az üzenet ma is érvényes, amikor ezt a prédikációt hallgatjuk vagy olvassuk. Ha még nem vetetted hitedet Jézusba, akkor fordulj most hozzá és köszönd meg, hogy meghalt a bűneidért.