12. A böjtöléstől az ünneplésig. Zak 8,1-23
Admin-2012 október 12 péntek - 13:28:26 | Hozzászólás kikapcsolva

Ma Zakariás könyvének egész 8. fejezetével szeretnénk foglalkozni. 
A 8. fejezet háttere ugyanaz, mint a 7. fejezeté. Izrael visszatért a fogságból hazájába. Haggeus és Zakariás megpróbálják rávenni a népet, hogy fejezzék be a templomépítést, ami Isten akarata. Miközben építkeznek, érkezik egy küldöttség Bételből, egy olyan nép közül, amely ismert volt a múltbeli bálványimádásáról, és kérdéseket tesznek fel a böjtöléssel kapcsolatban. 
Az a böjt, amire a kérdéseik vonatkoztak, nem egy Isten által előírt böjt volt. Az ő böjtjük azzal a büntetéssel és fegyelmezéssel volt összefüggésben, amit Isten az engedetlenségük miatt rótt rájuk. A kérdés a következő volt: Most, hogy építjük a templomot, tovább kell böjtölnünk? Zakariás nem válaszolja meg a kérdésüket a 7. fejezetben. Most, a 8. fejezetben ad nekik választ, amikor azt mondja: „A böjt boldog ünneppé lesz”. Jó oka van a prófétának, hogy a választ halogatja.


8,1: „1. A Seregek URának szava szól. 2. Ezt mondja a Seregek URa: Féltem a Siont, nagyon féltem. Nagy haragra indultam, annyira féltem őt! 3. Ezt mondja az ÚR: Visszatérek a Sionra (ez jövő időben van, vagyis ), és Jeruzsálemben fogok lakni. Akkor Jeruzsálemet igaz városnak nevezik, a Seregek URának a hegyét pedig szent hegynek. 4. Ezt mondja a Seregek URa: Fognak még öregemberek és öregasszonyok üldögélni Jeruzsálem terein, és mindegyiknek bot lesz a kezében, mert magas kort érnek meg. 5. A város terei megtelnek fiúkkal és leányokkal, akik vígan játszadoznak a tereken. 6. Ezt mondja a Seregek URa: Bár lehetetlennek tűnik a megmaradt nép számára, hogy ez így lesz abban az időben, az én számomra nem lehetetlen - így szól a Seregek URa. 7. Ezt mondja a Seregek URa: Én kiszabadítom népemet napkelet földjéről és napnyugat földjéről. 8. Hazahozom őket, és Jeruzsálemben laknak; az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán. 9. Ezt mondja a Seregek URa: Legyetek erősek, ti, akik hallottátok ezeket az igéket a próféták szájából (Haggeus és Zakariás is ezek között a próféták között volt) akkor, amikor lerakták a Seregek URa házának az alapját, hogy felépítsék a templomot. 10. Mert azelőtt nem ért semmit, amit az ember keresett, sem az, amit az állatával keresett. Nem volt biztonságban az ellenség miatt sem a városból kimenő, sem az oda bejövő, mert az embereket egymás ellen indítottam.”
Ez a 10. vers érdekes. Ugyanis miközben Izrael engedetlen volt, Isten azt mondta: Olyan időszakot fogtok átélni, amelyben nem lesz kereskedelem. Nem lesz gazdasági növekedés, hanem depresszió lesz, sőt, ezen kívül erőszak is lesz. Nem lesz biztonság az utakon, a be- és kijárás bizonytalan lesz. Lapozzunk csak bele az újságokba. Mindegy, hogy melyik újságba és melyik napon. Vannak olyan környékek és városok, ahol még sokkal rosszabb a helyzet, mint nálunk. – Lehet ennek valami köze az Isten Igéjéhez való viszonyulásunkhoz? Aztán ír belső viszályokról, Izraelen belül. A gyülekezeti szakadások nem főként személyes viszályok miatt történnek? Talán az énekek és a zene miatt, vagy a hatalmi vágy az oka?
11. De most már nem leszek olyan a megmaradt néphez, amilyen azelőtt voltam - így szól a Seregek URa. 12. Mert békességben vetnek, a szőlő megadja gyümölcsét, a föld megadja termését, az ég megadja harmatát, és mindezeket a megmaradt nép tulajdonává teszem. 13. És bár átkozottak voltatok a népek között, Júda háza és Izráel háza, én megsegítlek benneteket, és áldottak lesztek. Ne féljetek, legyetek erősek! 14. Mert ezt mondja a Seregek URa: Bár úgy határoztam, hogy veszedelmet hozok rátok, mert elődeitek megharagítottak engem - így szól a Seregek URa -, és azt nem bántam meg, 15. most viszont úgy határoztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával. Ne féljetek! 16. Ezeket tegyétek: Mondjatok igazat egymásnak! Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet kapuitokban! 17. Ne tervezzetek magatokban egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm én - így szól az ÚR. 18. Így szólt hozzám a Seregek URának igéje: 19. Ezt mondja a Seregek URa: A negyedik, az ötödik, a hetedik és a tizedik hónapban tartott böjt vidám örvendezéssé és boldog ünneppé lesz Júda házában. Csak szeressétek az igazságot és a békességet! (Nem fogom kommentálni ezt a verset, de vegyétek észre, hogy az igazság a békesség előtt áll. Ha az ember igazán szereti az igazságot, akkor Isten békességet ad, igazság nélkül azonban nincs békesség!) 20. Ezt mondja a Seregek URa: Eljönnek még a népek és a többi város lakói, 21. és az egyik város lakói a másikba menve mondják: Jertek, menjünk el, könyörögjünk az ÚRhoz, folyamodjunk a Seregek URához! Én is megyek! (Mint amikor valaki spontán azt mondja: én is veletek megyek”. Szinte érezzük a hangulatot, a légkört, ezt az izgalmas spontaneitást. Mi mind Jeruzsálembe akarunk menni, hogy imádjuk az Urat. Ez a jövőnk!) 22. Nagy népek és erős nemzetek jönnek Jeruzsálembe, hogy a Seregek URához folyamodjanak, és az ÚRhoz könyörögjenek. 23. Ezt mondja a Seregek Ura: (Az elején már utaltam arra, hogy 10 alkalommal szerepel az „ezt mondja a Seregek Ura” kifejezés. Ezt szeretném itt újra hangsúlyozni.) Azokban a napokban tízen is megragadnak a mindenféle nyelvű népek közül egy zsidó férfi ruhája szegélyénél fogva, és ezt mondják: Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!
A mai témánk Zakariás tanulmányozásánál a 21. század eseményeinek a fényében: „Az értelmetlen böjttől a túláradó ünneplésig”. A Bételből érkező küldöttség feltett egy kérdést a böjtöléssel kapcsolatban. Tovább kell böjtölnünk most, amikor épül a templom? A próféta válaszában nagyvonalúan elítéli a böjtöt, képmutatásnak, üres, külsőséges szertartásnak tekinti. Rámutat Isten Igéjére és emlékezteti őket Isten ítéletére. A Zakariásról szóló utolsó üzenetben hangsúlyoztam azt, hogy a próféták a realitás emberei voltak, és amit mindennél jobban gyűlöltek, az a látszat és a képmutatás volt, amit mi is gyakran láthatunk a keresztyénségben, az egyházakban. Ők különösképpen aggódtak az áldozatok, az imádságok és az istentiszteletek látogatása miatt.
Nekik is megvoltak a maguk ünnepeik, mint nekünk a húsvét, a pünkösd vagy a karácsony. A próféták azt mondták, hogy nem elég az, hogy az emberek megtartják az ünnepeket, amelyeket Isten a törvényekben előírt, hanem teljes szívükből kell azokat megtartaniuk. Ézsaiás könyvének 1. fejezetében egy nagy vádat emel Izrael ellen. A próféta vádolja a népet Isten előtt, és bűnösnek találja őket. A templom udvarát tapossák, de a valóság messze van tőlük. Elhozzák az áldozataikat, de hiányzik belőlük a bűnbánat, aminek azt kísérnie kellene. Felemelik a kezeiket imádságra, de Isten ezt gonoszságnak tekinti.
Így foglalja mindezt össze Ézsaiás: „A gonoszságot az istentiszteletnél Isten nem türi el”. Említettem Malakiást is, aki nagyon erős kifejezéseket használt. Azokról az izraelitákról beszélt, akik olyan állatokat vittek áldozatul, amelyek betegek voltak, vagy valamilyen hiányosságuk volt, nem pedig hibátlan állatokat, ahogy azt a törvény megkövetelte. Istenhez járulnak, Mindenhatónak nevezik őt, de nincs bennük istenfélelem. Amikor pedig Isten a szemükre vetette a gonoszságukat, még azt kérdezték: „Mivel vetettük meg a te nevedet?”
Tisztátalanná tették az Úr asztalát, és aztán azt kérdezték: „Mivel tettük tisztátalanná?” Nem csak megsértették Istent, hanem még ilyen ostoba kérdéseket is feltettek. Trivializálták Istent, úgy állították be, mintha Őt csak a külsőségek érdekelnék, és nem a szív lenne a fontos számára.
Beszéltünk az egyházi kötelességek terhéről is. Isten Izrael számára teherré vált. Ezt tapasztaljuk a mi templomainkban és gyülekezeteinkben is. Az embereknek megvan a heti rutinjuk, Istentisztelet, bibliaóra, imaórák stb., amelyek teherré váltak. Az ember elmegy az imaórára, de egyáltalán nem szeretne imádkozni, azonban nem akarja, hogy megkérdezzék tőle, hogy „miért nem voltál ott szerdán?”. Olyan emberek is vannak a templomokban, akik azt gondolják, hogy ha látogatják az egyházi alkalmakat, azzal jó pontot szerezhetnek, amivel majd Istennél kerskedhetnek. Jó cselekedetekkel akarják elnyerni Isten tetszését, aki majd ezért meg fogja őket áldani.
A próféták üzenete ma is érvényes. Nem érdekes, hogy 500 évvel Krisztus előtt az embereknek ugyanolyan problémáik voltak, mint nekünk? Évszázadok óta minden generáció a problémáit a következő generációra hagyja, anélkül, hogy azokat megoldaná. Ez nem meglepő, mivel mindannyian emberek vagyunk, és nem tudjuk megoldani ezeket a problémákat addig, amíg emberi természetünk van, és tudatosan vagy tudattalanul képmutatók vagyunk, ameddig az Úr újra el nem jön. Az Úr Jézus erre azt mondta: „Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát?” (Mt 7,22) Az Úr nem azt mondja, hogy „néhányan”, hanem azt, hogy „sokan mondják majd”.
Azt hiszem, hogy rosszabb a tudattalan képmutatás, mint a tudatos és erről beszél itt az Úr. Olyan könnyű saját magunkat becsapni! Ez egy nagyon érzékeny, szubtilis dolog. Lehetséges előttetek állni és prédikálni, ugyanakkor bűnösnek lenni abban, amiről prédikálok, és kritikusnak lenni a gyülekezettel szemben, amely előtt állok, és amelynek ezt mondom: „boldog vagyok, hogy nem vagyok olyan, mint ti.”
Prédikálhatunk a farizeus és a vámszedő példázatáról. A farizeus mindent megtett, amit vallásos emberként meg kellett tennie, tizedet adott, megtartotta az ünnepnapokat stb. Imádkozott és hálát adott Istennek, hogy ő nem volt olyan, mint a vámszedő. Így beszélünk a farizeusról, anélkül, hogy tudatosodna bennünk, hogy mi is olyanok vagyunk, mint ő, mert azt mondjuk: „köszönöm Uram, hogy én nem vagyok olyan, mint ez a farizeus”.
Úgy gondolom, hogy az igeszakaszt, amelyet olvastunk, az előző versek szövegösszefüggésében kell értelmeznünk. Mindjárt elmondom, hogy miért. A következőt szeretném most mondani: Nagyon kritikátlanok tudunk lenni saját magunkkal szemben önelégültségünkben, anélkül, hogy ezt tudnánk. Azt gondolom néhány meglepetésben lesz majd részünk Krisztus ítélőszéke előtt. Lesznek ott néhányan olyanok, akik soha nem gondolták volna magukról, hogy ott fognak állni. Olyanok is fognak Krisztus ítélőszéke előtt állni, akik teljes bizonyossággal fogják várni, hogy megkapják a jutalmukat, de semmit nem fognak kapni, mert nem vizsgálták meg magukat az Ige fényében.
A 8. fejezetben találjuk az ígéretek tízparancsolatát. 10 alkalommal olvassuk azt, hogy: „így szól a Seregek Ura”. A 2., 3., 4., 6., 7., 9., 14., 19., 20., és a 23. versben.
Miért mondja Isten, hogy „így szól a Seregek Ura”? Úgy gondolom, hogy biztosítani akarta Izrael gyermekeit arról, hogy végül minden ígéret az övék lesz. Ezeknek az ígéreteknek, ezeknek az áldásoknak azonban nem csak ők, hanem minden más nemzet is részese lehet. Más szavakkal kifejezve, azt akarta nekik mondani, hogy már nincs szükség az őket ért fenyítés miatt való böjtölésükre, mert a fenyítés véget fog érni és Izrael népe reagálni fog Isten Igéjére, és megadatnak nekik mindazok az ígéretek, amelyeket Isten Ábrahámnak és a többi ószövetségi szentnek adott.
Figyeljük meg az ígéreteknek ezt a tízparancsolatát a 8. fejezetben. Ez három szakaszra bontható.
Az 1-8. versekben a próféta Izrael visszaállításáról beszél. A 9-17. versekben a jövőre vonatkozó ígéretekre irányítja a figyelmünket a próféta, amelyeket megismétel. Végül, az utolsó 6 versben az üdvösségről beszél, amely nemcsak Izrael népére, hanem minden népre érvényes. Izrael helyreállítása minden olyan böjtölést feleslegessé tesz, amely emlékeztetné őket az engedetlenségükre. Azt mondja a 2. versben: „Ezt mondja a Seregek Ura: Féltem a Siont, nagyon féltem. Nagy haragra indultam, annyira féltem őt!” Ez egy antropátia. Ez egy idegen szó, amely nem jelent mást, mint hogy Istennek az emberekhez hasonló érzései vannak. Ez egy képes beszéd, ami azt akarja kifejezni, hogy Isten féltékeny Izraelre. Mi a féltékenységet főként Shakespeare Otellójából ismerjük, ahol a féltékenység „zöldszemű szörnyként” van megnevezve. Voltál már féltékeny valakire, akit szerettél?
Én még soha nem voltam féltékeny, soha nem volt rá okom, a tapasztalataim ezért csak másod kézből valók. De nem érdekes, hogy az Úr ezt az emberi érzést használja, hogy leírja Izraelhez való kapcsolatát?
Ezt mondja a Seregek Ura: Féltem a Siont, nagyon féltem. Nagy haragra indultam, annyira féltem őt!” Más szavakkal kifejezve: „annyira szerelmes vagyok Izraelbe, hogy féltékenységet gerjeszt bennem az a tény, hogy más szeretők után szaladgáltak, a bálványaik, a vallásosság, saját maguk készítette törvények után.” Nemcsak, hogy féltékeny vagyok, de „nagy haragra indultam, annyira féltem őt!”, vagyis nemcsak őket fogom megbüntetni, hanem azokat is, akik után szaladgáltak.
Csodálatos, hogy Isten féltékeny Istenként mutatja be magát. Ez megmutatja, hogy milyen nagy az irántuk való szeretete, akiket kiválasztott. Az Izrael iránt és a gyülekezet iránt való szeretete. Azt is megmutatja, hogy mennyire gyűlöli, amikor elfordulunk Tőle az életünkben lévő más dolgok, prioritások miatt. Ha valami vagy valaki más után megyünk, ha nem tartjuk meg az Őt megillető hűséget, akkor szellemi házasságtörést követünk el.
A 3. versben azt mondja Isten: „Ezt mondja az ÚR: Visszatérek a Sionra, és Jeruzsálemben fogok lakni. Akkor Jeruzsálemet igaz városnak nevezik, a Seregek Urának hegyét pedig szent hegynek.” Nem csak féltékeny vagyok, el fogok jönni másodszor is. Ez Krisztus 2. eljövetelének ígérete. Ezt az ígéretet a teljes Szentírásban megtalálhatjuk. Semelyik másik ígéret nincs annyiszor megismételve, mint ez, amelyik azt mondja, hogy az Úr el fog jönni másodszor is, lábai újra érinteni fogják ezt a földet.
Azt is mondja, hogy Jeruzsálemben fog lakni! Személyesen a zsidók között fog lakni, Jeruzsálemben. Az egyik hatalmas tény és áldás az, hogy egy állandóan jelenlévő Megváltónk van! Ő mindig velünk van, az utolsó lélegzetvételünkig.
Eljön a nap, talán hamarosan, amikor Izrael népe és a hívők Jeruzsálemben találják majd magukat, és összegyűlnek Jesua körül, aki soha többé nem hagyja el őket. Akkor Jeruzsálemet „igaz városnak nevezik, a Seregek Urának a hegyét pedig szent hegynek.”
Ez mind annak a következménye, ami korábban volt. Jeruzsálem ma még megosztott, ugyan izraeli fennhatóság alatt van, de az arabok mecsete áll a templomhegyen. Izraelnek nincs teljes kontrollja Jeruzsálem felett. Az ENSZ fel akarja osztani a várost, a béke városát, de eljön majd az idő, amikor a város a hűség vagy az igazság városa lesz. Se a „Seregek Urának a hegye” nem szent hegy, sem az ország nem „szent föld”. Az uzazási irodák prospektusaiban Izrael a „Szent Föld”, de ne csapjuk be magunkat, amikor ellátogatunk Izraelbe, mert akkor egy szentségtelen országba látogatunk. De egyszer szent ország lesz! Jeruzsálem akkor „igaz város” lesz. Az igazság fogja jellemezni ezt a várost.
Már említettem az utazási irodákat. Gyakran van úgy, mint amikor a Japánok azt mondják: „Európát 2 hét alatt bejártam, elintéztem”, vagyis ellőttem sok száz fényképet. Vagy mint egy amerikai, aki leparkol a Louvre előtt, odarohan a bejárathoz és azt kiáltja: „Hol van a Mona Lisa?”, mindjárt lejár a parkolási időm.
Hová akarok kilyukadni? Gyakran mi is így bánunk a Bibliánkkal. Sokszor nem tanulmányozzuk a Bibliánkat. A gyülekezet egy olyan hely, ahová azért megyünk el, hogy meghallgassunk egy igehirdetést. Hogy lelkileg feltöltődjünk, és erőt merítsünk a következő hétre, hogy inspirációt kapjunk. De túl keveset tanulmányozzuk az Igét.
Amikor az Úr felállítja majd a királyságát, Jeruzsálem lesz az igazság városa, és az emberek a világ minden részéről oda fognak áramlani, hogy hallgathassák Isten Igéjét. – A gyülekezeteknek már ma is meg kellene érezniük ebből valamit.
A 8. fejezet csodálatos, otthon alaposan át kellene tanulmányoznia mindenkinek. A próféta továbbmegy és a bevezetés végén a békéről és biztonságról beszél, amelyben Jeruzsálem lakói élni fognak, ahol majd nem kell félni semmilyen terrortámadástól. A legveszélyeztetettebb emberek az idősek és a gyerekek. Róluk azt mondja a próféta: „Fognak még öregemberek és öregasszonyok üldögélni Jeruzsálem terein, és mindegyiknek bot lesz a kezében, mert magas kort érnek meg. A város terei megtelnek fiúkkal és leányokkal, akik vígan játszadoznak a tereken.” Nem lesz többé háború, sem terrortámadás. A béke városa lesz Jeruzsálem.
Hallottátok már azt is, hogy az Ószövetség Istene más, mint az Újszövetség Istene? Ezt tanítják néhány teológiai szakon is és gyakran hallhatjuk ezt az utca embereinek szájából is. Az Ószövetség Istene egy szörnyű háborúzó Isten, vérszomjas, aki megissza az áldozati állatok vérét. Szereti a vulkánokat, a füstölő hegyeket, ahogy azt a tízparancsolat átadásánál is láthattuk. Sőt emberáldozatot is követel, az Ószövetség leírása szerint. Később, a próféták korában valamennyit javult Isten és csupán nyugtalan volt az izraeliták képmutatása és hamis szertartásai miatt. Amikor azután eljött Jézus, Isten valóban jó és kedves lett, leszámítva azt, hogy Jézus hitt a pokolban. Ma a 21. században a mi Istenünk annyira jó lett, hogy még a poklot is felszámolta. Isten egy tekintélyes személlyé vált, akit szabad imádnunk.
Semmi sem áll távolabb az Ószövetségtől, mint egy ilyen istenkép. A 4. versben azt olvassuk: „Fognak még öregemberek és öregasszonyok üldögélni Jeruzsálem terein, és mindegyiknek bot lesz a kezében, mert magas kort érnek meg. A város terei megtelnek fiúkkal és leányokkal, akik vígan játszadoznak a tereken.” Ez nem egy kegyetlen Isten képe, hanem egy olyan Isten, aki örömét leli abban, ha a férfiak és nők védelmet találnak nála.
Azután azt mondja Zakariás a 6. versben: „Ezt mondja a Seregek URa: Bár lehetetlennek tűnik a megmaradt nép számára, hogy ez így lesz abban az időben, az én számomra nem lehetetlen - így szól a Seregek URa. Ezt mondja a Seregek URa: Én kiszabadítom népemet napkelet földjéről és napnyugat földjéről.” Itt nem a babiloni fogságból való visszatérésről beszél a próféta, hanem a nép szétszóratásból való összegyűjtéséről Krisztus után 70-ben. „8. Hazahozom őket, és Jeruzsálemben fognak lakni; az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán.”
Nos, Izrael népe ott van Jeruzsálemben, de nem valójában és igazságosságban. A cionizmus csak az előhírnöke azoknak a napoknak, amikor maga Isten fogja összegyűjteni az Ő népét. Isten felhasználja a cionizmust, de aligha hiszem, hogy Isten mindennel egyetért, ami a cionizmus neve alatt történik. Izrael még mindig tagadja az Ószövetség igazságát, amely Jesua Ha’Masia-ra mutat. A cionizmus csak egy hírnök, vagy egy hamisítványa az igazinak!
Ha elutaznék egy időre a barátaimhoz, akkor átutaltatnám hozzájuk a postámat. Előfordulhatna, hogy a postám még előttem odaérkezne, és akkor a barátaim tudnák: „Aha, Károly nemsokára megérkezik!” A cionizmus Isten valódi egybegyűjtésének előhírnöke. A cionizmus Izrael összegyűjtése a hitetlenségben, amit majd követni fog Izrael összegyűjtése a hitben. Tudjuk Isten Igéjéből, hogy egy nap Izrael, mint nép, meg fog térni, és ebben a városban fognak lakni, és akkor lesz Isten az ő Istenünk valóságban és igazságosságban.
A 9-17. verseket csak érinteni szeretném. Ezekben a versekben Isten figyelmezteti Izrael fiait, ahogy bennünket is figyelmeztet. Elmondja nekik, hogy a prófécia nem kíváncsiság tárgya. A próféciának erkölcsi következményei vannak az életünkre nézve. A prófécia etika. Amikor próféciával foglalkozunk, akkor annak hatással kell lennie az életünkre. Ezért mondja a próféta ebben a fejezetben kétszer is: „Legyetek erősek”. Ennek a hatalmas ígéretnek a fényében azt mondja Isten, legyetek hűségesek, és én is hűséges akarok maradni, és beteljesíteni rajtatok az ígéreteimet. Beszél a régi napokról, amikor nem vonakodott attól, hogy megérintse múlandó életüket, amikor elhanyagolták a szellemi dolgokat.
Ez ránk is érvényes. Ha hívők vagyunk, és elhanyagoljuk a szellemi dolgokat, Isten Igéjét, ha keveset törődünk vele, hogy mi áll az Igében, akkor Isten beavatkozhat a mi látható, múlandó életünkbe. Depresszióba, vagy gazdasági válságba, nehézségbe kerülhetünk. Ha nem Isten foglalja el az első helyet az életünkben, akkor Istennek vannak módszerei arra, hogy neveljen minket. Amikor nevel minket, azt szeretetből teszi.
Az Úr emlékezteti az izraelitákat, hogy azért voltak gazdasági válságban, mert nem fordultak oda Őhozzá, és most erősítsék meg a kezeiket.
A továbbiakban a próféta a gyakorlati igazságosságról beszél: „16. Ezeket tegyétek: Mondjatok igazat egymásnak! Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet kapuitokban! 17. Ne tervezzetek magatokban egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm én - így szól az ÚR.” Más szavakkal, ezeknek a csodálatos ígéreteknek a fényében, engedelmeskednünk kell Isten Igéjének. Nem mindig úgy van, hogy amikor meghallgatunk egy igehirdetést és hazamegyünk, elhatározzuk, hogy engedelmesek leszünk és készek vagyunk tanulni a prédikációból. Mik a tapasztalataitok? El kell mondanom nektek, hogy saját erőnkből és elhatározásunkból nem tudunk engedelmesek lenni. Amit Isten elvár tőlünk, az nem más, mint hogy beismerjük, hogy saját erőnkből nem tudjuk megcselekedni az Ő akaratát.
Mi történt akkor, amikor megtértél? Elismerted, hogy nem tudod megváltani saját magad, és a keresztre néztél, ahol Jézus meghalt érted. Belé helyezted a bizalmadat, megteltél örömmel, ezzel az örömmel éltél és azt mondtad: „Az Úr megmentett engem a bűnből és a büntetéstől.” Aztán pedig megpróbáltad az új életedet Isten erejével, az Ő akarata szerint élni. Mit fedeztél fel eközben?... Felfedezted, hogy keresztyénként nem vagy képes rá, hogy Isten akaratát tedd. Akkor mit kell tenni? Ugyanazt kell tenni, mint előtte. Oda kell menni az Úrhoz, és azt mondani: „Uram, nem tudom a Te akaratodat cselekedni, nem tudom követni az utasításaidat. Túl nagy teherré vált ez számomra”. Aztán újra a keresztre tekintünk és meglátjuk, hogy nemcsak Jézus Krisztus halt meg értem, hanem én is meghaltam vele. Ha felismerjük ezt a csodálatos igazságot, akkor a Szentszellem újra eljön az életünkbe egy új módon. Ha Őrá bízzuk magunkat, fel leszünk hatalmazva arra, hogy azt tegyük, ami a régi természetünk számára nem volt lehetséges. Egy nagy felfedezés az, hogy a megszentelődés egy lépésről-lépésre történő megmenekülést jelent. Nem a bűnből való megmenekülést, de a bűn hatalmából való megmenekülést a mindennapi életben.
A fejezet végén a próféta arról beszél, hogy nemcsak a zsidók fognak megmenekülni, hanem a pogányok, a többi nemzet is. Jeruzsálem lesz a Föld fővárosa. Nem lesz többé antiszemitizmus, hanem inkább antinacionalizmus. Mindenki meg fogja kísérelni, hogy csatlakozzon egy zsidóhoz: „Azokban a napokban tízen is megragadnak a mindenféle nyelvű népek közül egy zsidó férfi ruhája szegélyénél fogva, és ezt mondják: Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” Milyen csodálatos ígéret! A próféta válaszának van egy jelenre és egy jövőre vonatkozó jelentése is.
Korának zsidósága számára azt akarta mondani, hogy az ő ünneplésük nem volt valódi, szertartásos képmutatók voltak. A jövő számára azt akarta mondani, hogy a jövő dicsősége minden böjtöt fölöslegessé tesz.
Egy kérdés hiányzik ebben a fejezetben, mint ahogy gyakran az Ószövetség más részeiből is. A kérdés a következő: Hogyan tudja Isten beteljesíteni az ígéreteit egy gonosz, képmutató néppel, akik Istent trivializálják, jelentéktelenné teszik az istentiszteleteikben? Hogyan teljesítheti be Isten az ígéreteit ezeken az embereken? Az Ószövetség erre sehol nem ad nekünk választ. Csak az Újszövetségben találunk egy világos választ, Krisztus keresztjénél.
A kereszt arra emlékeztet minket, hogy az Úr a mi bűneinkért halt meg. Annak, hogy kitárt karokkal halt meg, van egy szimbolikus jelentősége és egy erős kifejezése. Atanáziusz egyházatya azt mondta: „Csak a kereszten hal meg valaki kitárt karokkal”. Ez annak a kifejezése, hogy Ő kész elfogadni mindenkit, aki Hozzá jön, és akik Hozzá jönnek, azokat meg tudja menteni és meg tudja szabadítani.