4. Ruth könyve - 4. fejezet
Admin-2011 június 11 szombat - 21:35:13 | Hozzászólás: 0
Elérkeztünk az utolsó fejezethez, előtte azonban foglaljuk össze mindazt, amit Naomiról, Ruthról és Boázról tudunk.

Az első fejezet nagyon szomorú és nyomasztó. Jó, ha ezt észben tartjuk, mert a 4. fejezet nagy meglepetéssel végződik. A könyv 4. részének 14. verse után Ruth eltűnik a színről, s már csak Naomiról olvasunk. Ezért kell visszaemlékezni az 1. fejezetre, amely Naomi álláspontját írja le. Férjével, Elimélekkel Betlehemben éltek, majd az éhínség elől elvándoroltak Moáb földjére, egy pogány országba. Ez veszélyes dolog volt! Moábban meghalt Elimélek, Naomi fiai pedig moábita nőket vettek feleségül. 10 évi házasság után nem született gyermek, amely a korabeli társadalomban nagyon szomorú tény volt. Később mindkét fiú meghalt. Az éhínség megszűnése után Naomi visszament Betlehembe, ahová az egyik menye követte őt, a másik pedig visszatért Moábba. Naomi ekkor azt mondja: Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának, mert nagyon megkeserített engem a Mindenható. Egész családommal mentem el, és kifosztottan hozott vissza az ÚR. Miért hívnátok engem Naominak, hiszen megalázott engem az ÚR, és bajba döntött a Mindenható. Tulajdonképpen ez az 1. fejezet összefoglalása. Naomi teológiája ez volt: Van egy Isten, aki szuverén, és mindaz, ami az életünkben történik, tőle jön. Azért mondja, hogy bajba döntött a Mindenható. Hitt Istenben, de hite szenvedéssel járt. – Persze nem volt teljesen igaza, hiszen nem üres kézzel tért haza. Ruth vele volt, de azt hitte, nem fog tudni férjet találni neki, mert elfelejtette, hogy Elimeleknek voltak rokonai Betlehemben. – Szó volt arról, hogy ha az ember kilátástalan, kétségbeejtő helyzetben van, akkor elveszíti a perspektívát, a víziót, és nem lát át az őt körülvevő ködön. Ez arra tanít minket, hogy szükségünk van egymásra. Fontos, hogy valaki kísérjen utunkon, különösen a nehéz órákban, akinek világos látása van, és aki észhez tud téríteni minket.
A 2. fejezetben felderül a tér Boáz színrelépésével. Ruth véletlenül az ő földjén gyűjti a kalászokat. Boáz nagy tisztelettel kezeli Ruthot, és a fejezet nagy feszültségben, de reményteljesen végződik.

A 3. fejezet Naomi tervével foglalkozik, hogyan adhatná férjhez Ruthot. – Felmerülhet a kérdés, hogy Ruth miért nem vizsgálta felül kritikusan anyósa tervét? Szabad lett volna egy istenfélő embert ilyen kísértésnek kitenni? Nincs erre válaszom, csak találgatni tudok. Beszélgetésük során Ruth talán beszélt anyósának Boáz viselkedéséről. Lehet, hogy Naomi megmagyarázta Ruthnak Boáz jóindulatát, mert Ruth Isten szárnyai alatt keresett menedéket. Talán a beszélgetés közben megvilágosodott előttük, hogy ez az érett férfi szerette Ruthot, hiszen ő Isten szárnyai alatt keresett menedéket, és ezért adott oltalmat Ruthnak. Itt szoros kapcsolat áll fenn a mennyei és a földi menedékhely között. Boáz valószínüleg éreztette, hogy kész Isten szárnya szerepét átvenni.

Ez mind csak spekuláció, okoskodás, egy mesekönyv képeinek kiszínezése. Nekünk azonban a rajzra, a körvonalakra kell figyelnünk.

A szimbolikus „igen” egy lehetséges házassági ajánlatra: Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálódra, Ruth és Naomi számára válasz volt: Ha igazán így érti és kész ruhája szárnyát ráteríteni, akkor kész vagyok hozzá menni.

Boáz azzal bizonyította, hogy megértette Ruthot, hogy nem élt vissza a helyzettel, hanem azt mondta: maradj itt reggelig, amig mindent elintézek.

Láttuk, hogy volt még egy rokon, aki Elimélekhez még közelebb állt, mint Boáz. Egy közelebbi rokon, aki kész lenne Naomi tulajdonát megvenni és Ruthot feleségül venni. Vajon milyen fordulatot vesz itt a történet? Így jutunk el a 4. fejezethez.

A történet úgy épül fel, mint egy dráma, vagy mint egy detektívregény, ahol minden fordulatnál összeszorul a szív, hogy most mégis minden balul üt ki, és valami váratlan esemény jön közbe. Mindig csalódás következik. – A férj meghal, a fiúk idegen nőket vesznek feleségül, nincsenek gyerekeik, később meghalnak a fiúk is, stb. Aztán az az eszeveszett terv, amely bűnhöz vezethetne, ahol becsületes emberek csábulnak el, stb. Majd kiderül, hogy Boáz tud magán uralkodni és Ruth segítőkész, stb. Így íródik a történet!




Boáz tehát másnap bemegy a városba és a másik rokon is megjelenik a színen. Boáz megmagyarázza a helyzetet: Naomi eladja tulajdonát, amit ő megvehet s így örökös lehetne. 4,1 Boáz odament a városkapuhoz, és leült. És amikor arra ment az a közeli rokon, akiről Boáz beszélt, ezt mondta: Kerülj erre, ülj ide, atyámfia! Az odament, és leült. 2 Azután maga mellé vett Boáz tíz embert a város vénei közül, és ezt mondta: Üljetek ide! És azok leültek. 3 Ekkor azt mondta Boáz a legközelebbi rokonnak: A Móáb mezejéről visszatért Naomi el akarja adni azt a darab szántóföldet, amely rokonunké, Elimeleké volt. 4 Azt gondoltam, hogy tudomásodra hozom, és megmondom: vedd meg az itt ülők előtt, népem vénei előtt! Ha vállalod a rokoni kötelezettséget, vállald; de ha nem vállalod, mondd meg nekem, hadd tudjam! Mert rajtad kívül nincs más közeli rokon, utánad már én következem. Ő így szólt: Vállalom.

Megint egy veszélyes helyzet állt elő. Most el kellene tűnnie, hogy ne zavarja össze a szép történetet! De ő azt mondja: Vállalom! Erre Boáz: 5 De Boáz ezt mondta: Amikor a szántóföldet megveszed Naomitól, a móábi Ruthot, a meghaltnak a feleségét is el kell venned, hogy fenntartsd a meghaltnak a nevét örökségében. 6 Erre azt felelte a közeli rokon: Azt nem tudom magamra vállalni, mert akkor a saját örökségemet teszem tönkre. Vállald magadra az én rokoni kötelezettségemet, (légy te a kiváltó) mert én nem tudom vállalni! Ez jó hír! Így Boáz elveszi Ruthot.

Volt még azonban egy másik nehézség is! Ruthnak nem volt gyereke Machlontól; lehet egyáltalán gyereke így 30 év körül? Ezért olvassuk a 4,11-ben: A kapuban levő egész nép ezt mondta a vénekkel együtt: Tanúk vagyunk! Aztán imádkoztak: Adja az ÚR, hogy ez az asszony, aki a házadba megy, olyan legyen, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izráel házát. Gyarapodjál Efrátában, legyen híres a neved Betlehemben. Hogyan is volt annak idején Ráhellel és Leával? Szolgálóleányaikkal együtt 12 fiút szültek, akik Izrael 12 törzsét képezték. Amikor csak az egyik a másikat lenézően, megvetően kezelte, akkor Isten bezárta a méhüket. - A város vénei tudták, hogy Isten szabja meg, hogy egy nő terhes lehet-e vagy sem. Az ÓSZ-ben minden terhesség Istentől volt! Azért imádkoznak a vének, hogy Ruth gyereket szülhessen Boáznak. Imádkoznak, hogy Leához és Ráhelhez hasonlóan, Ruth is építhesse Izrael házát. 13 Elvette tehát Boáz Ruthot, és az a felesége lett. Bement az asszonyhoz, és az ÚR megadta neki, hogy teherbe essen; és fiút szült. Ez lehetne a mese vége: És elnevezték őt Óbédnak. Ez volt Dávid apjának, Isainak az apja.(17)

Dávid volt a nagy király, aki azt az ígéretet kapta, hogy utódja örökké az ő trónján fog ülni, a Messiás, aki meg fogja menteni népét bűneitől. Így fejeződhetne be a történet, de nem így fejeződik be.

Nem Ruth a főszereplő, akivel a történet lezárul. Csodálkozunk, hogy Ruthról csak még egyszer, röviden tesz említést a könyv, s aztán eltűnik a színről. 14 Akkor ezt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az ÚR, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a neve Izráelben! 15 Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öreg korodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál. 16 Naomi pedig fogta a gyermeket, ölébe vette, és dajkálgatta. 17 A szomszédasszonyok nevet adtak neki, és azt mondták: Fia született Naominak! És elnevezték őt Óbédnak (aki imád). Ez volt Dávid apjának, Isainak az apja. Ezt ismét a családfa követi és Dávid neve még egyszer említésre kerül.

Feltétlenül fel kell tenni a kérdést, hogy a könyv végén miért Naomi a főszereplő s miért ő került a középpontba? Miről beszélnek ezek a versek?

Négy dolgot lehet megfigyelni:

Ki a „kiváltó” a 4,14-ben? Áldott az ÚR, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! (rokoni támasz, azaz „kiváltó” nélkül). Nem Boáz az? Hiszen a másik rokon nem tudta Ruthot elvenni, ezért Boáz a „rokoni támasz”! Azonban nem ez a helyes válasz a kérdésre! Akkor ezt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az ÚR, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a neve Izráelben! 15 Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öreg korodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál.

Ez a kis újszülött, Obed a „váltó”, a gondviselő, Dávid vonala, amely a Messiáshoz vezet! Egész biztosan nem véletlen, hogy Dávid, a király neve, kétszer fordul elő a könyv végén, pedig ő még akkor nem is létezett. Obed, Isainak apja, Dávid apja a megváltó! A válasz így hangzik: a megszületett csecsemő vezet Dávidon keresztül a Megváltóhoz, a Messiáshoz.

Felmerül a kérdés (2): Hogyan lesz ez a gyermek a megváltó? A hangsúly Dávid nevén és a szövetségen van, amit Isten Dáviddal kötött a 2Sám 7,13-ban, ahol Isten így szól: ...én pedig megerősítem királyi trónját örökre. Ez Jesua, a Messiás. A „váltó” szó, gaol vagy goél nem csak egy technikai kifejezés valakire, aki „kivált”, vagy aki „rokoni gondviselő”. A szó legtágabb értelmében ez annyit jelent, mint valamit visszavásárolni egy nehéz helyzetben, vagy valamit birtokba venni egy bizonyos árért. Így alkalmazza ezt nem csak Boázra, hanem a Messiásra!

A harmadik kérdés: Mit jelent az, hogy „gaol” lesz? Mit mond ez Naominak? 15 Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öreg korodban!

Végül (14) Legyen híres (áldott) a neve Izráelben! Lehet-e a gyermek jelentőségét szűken értelmezni? Ő fog gondoskodni Naomiról öreg korában. Sorsa, melyet a könyv elején a kétségbeesés jellemez, most jóra fordul.

Lehet azonban sokkal tágabb értelmet is találni ebben. Itt Dávid vonaláról van szó, a Messiásról, és Naomi élete megoldást talál a Megváltóban, Jesuában. Egy ív, egy híd vezet vissza az 1. fejezethez. A könyv elején Naomi látszólag mindent elveszített. Azt mondta az 1,21-ben: Egész családommal mentem el, és kifosztottan hozott vissza az ÚR. És (20) nagyon megkeserített engem a Mindenható.

Ez a könyv azért van a Bibliában, hogy megtudjuk, az Úr keze életünk legsötétebb óráiban sem tétlen! Ő többet tesz a jövőért, mint amit mi el tudnánk képzelni. Ezért zárul a 4. fejezet Naomival. Az az asszony, aki látszólag mindent elveszített, aki olyan súlyos depresszióban volt, hogy még a rokonságát is elfelejtette, aki teljesen kilátástalan és reménytelen helyzetben volt, a végén áldott asszony lett!

Az első fejezet tárgyalásakor szó esett arról, hogy Elimelek és Naomi talán engedetlenségben, bűnben tették meg az utat Moábba. Akkor is vétkeztek, amikor fiaik pogány nőket vettek el feleségül. Naomi azt mondja Ruthnak, menyének: 15 Naomi azt mondta: Látod, a sógornőd visszatért népéhez és isteneihez. Térj vissza te is a sógornőddel együtt! Menjetek vissza a ti isteneitekhez! Ők pogány nők voltak. Zsidóknak nem volt szabad más népekből feleséget választani, de a fiúk mégis moábita asszonyokat vettek el. Akkor vajon nem mondhatjuk azt, hogy Isten a bűn felett áll, sőt a bűn is eszköz kezében? Megütközünk ezen? Isten nem lesz bűnös az által, hogy megengedi, hogy bűn történjen. Gondolkozzunk el ezen!

Figyeljük meg a következőt: Dávid neve a 4,17 és a 4,22 versekben fordul elő, s az ő neve az utolsó szó ebben a könyvben. Dávid még akkor nem is létezett. Az olvasott történet a bírák idejében játszódott le. Azt olvastuk a 4,21-ben: Szalmón nemzette Boázt. Szalmon Ráháb férje volt (Mt 1,5). Ráháb Jerikóban volt, amikor Izrael bevette a várost. Ha Boáz, Ráháb fia elveszi Ruthot, akkor Ruth Ráháb menye lesz.

Eltelik 100 vagy 200 év, mielőtt Dávid fellép a történelem színpadán, tulajdonképpen akkor, amikor Izraelnek még nem volt királya. Sőt, akkor, amikor Izraelnek nem is lett volna szabad, hogy királya legyen! Bűn volt még a gondolat is, hogy Izrael királyt követeljen! Emlékezzünk vissza az 1Sám 8,4-7-re: Összegyűltek azért Izráel vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába. 5 Ezt mondták neki: Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás! 6 Sámuel azonban rosszallotta, hogy ezt mondták: Adj nekünk királyt, hogy bíráskodjék fölöttünk! És imádkozott Sámuel az ÚRhoz. 7 Az ÚR pedig ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindenben, amit mondanak, mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne legyek a királyuk. 1Sám 12,17: Most a búzaaratás ideje van. Én az ÚRhoz kiáltok, mire ő mennydörgést és esőt fog adni. Ti pedig ismerjétek el, és lássátok be, hogy milyen nagy a ti gonoszságotok az ÚR szemében, amit elkövettetek, amikor királyt kértetek magatoknak. Nem lett volna szabad királyt követelni, ez bűn volt! Bűn volt Istent, mint közvetlen vezetőt elvetni. Így volt ez a bírák idejében. - Nincs ebben ellentmondás?

Ruth könyve Dávid király ideje után íródott, amely elmondja, hogyan hozott be Isten egy moábita nőt Dávid és a Messiás vonalába. Dávid egy „hős”, egy pozitív figura Ruth könyvében, amikor még nem is lett volna szabad királyról beszélni.

Isten megengedte, hogy legyen Izraelnek királya, annak ellenére, hogy ez gonoszság volt az Úr szemében. Bűn volt királyt követelni. Isten azonban megengedte, és Isten Fia Dávid fia lett, A KIRÁLY! - A világmindenség végső célja és létjogosultsága, hogy Jézus legyen a királyok királya: hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. De bűn volt királyt akarni! Sámuel azonban rosszallotta, hogy ezt mondták: Adj nekünk királyt és Isten szemében sem volt ez jó. Istennek a gonoszságon, bűnön keresztül, (mely az általa teremtett világban van,) kellett Jézust, a királyok királyát beiktatni. Megdöbbentő ez?

Más példát is említhetek, hiszen ez az alapelv az egész Biblán át mint vörös fonál húzódik végig. Ruth esete nem egyedülálló.

Vegyük példaként József történetét. Testvérei eladják rabszolgának. Vajon nem volt ez bűn? Hazudtak, és majdnem megölték. Aztán Potifár házába kerül, ahol azzal vádolják, hogy Potifár feleségét meg akarta erőszakolni. Ártatlanul börtönbe kerül, ahol megfejti a pék és a pohárnok álmát, de ők megfeledkeznek róla, és még két évig marad börtönben. Bűn, bűn, bűn sorozatban. Hogyan látja Isten ezeket a bűnöket? Csak egy igeverset olvasok ehhez: Zsolt 105,16: Azután éhséget idézett elő a földön, eltörte a kenyér botját mindenütt. De elküldött előttük egy embert, a rabszolgának eladott Józsefet. Mi lett a testvéreinek bűnével? Vagy Potifárné bűnével? József mások bűneinek egész megalázó útját végig járta. Mi lett a végeredmény? A megváltás! A mi megváltásunk! Ha ezek a bűnök nem lettek volna, akkor Jákob családja éhenhalt volna. Jézus, aki ennek a családnak az utódja, nem ölthetett volna testet, ha ez a család éhen hal. Isten előre küldte Józsefet a bűn eszköze által. József magyarázatát olvashatjuk az 1Móz 50,20-ban: Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Ez a Biblia egyik legfontosabb verse! Mindig ezt kell válaszolni a Sátánnak, amikor támad minket: ha betegség szűkíti be az életünket, vagy egy más emberrel való viszony okoz zavart. Azt kell mondanunk a Sátánnak: „Sátán, te gonoszt tervezel ellenem, de Isten ezt jóra fogja fordítani. Te elveheted az életemet, de nem a hitemet”.

Egy másik, talán még fontosabb példát az Apcsel 4,27-28-ban találunk. - Meg kell értenünk, és be kell vésni szürkeállományunkba: Isten uralkodik a bűn felett, anélkül, hogy ő maga bűnös, vagy benne valami gonosz lenne. Ha ezt nem értjük meg, akkor a keresztben sem tudunk hinni! Hogyan halhatott meg Krisztus a kereszten? Ő a bűnért halt meg! Isten megengedte miattam és miattad.




Apcsel 4,27-28: Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izráel népével, hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék.

Heródes egy bíborszínű köpenyt terített rá, kigúnyolták és követelték, hogy tegyen csodát előttük. Pilátus mosta kezeit, és azt mondta: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok! És kiszolgáltatta Jézust a kivégzésre. A római katonák ostorozták, töviskoronát helyeztek fejére, cibálták a szakállát, és a tömeg ordított: Feszítsd meg! No meg: Szállj le a keresztről! - Bűnök sorozata, melyeket Isten megengedett, sőt előre kijelentett a próféciákban.

Mindannak, amit Isten szuverenitásáról tudunk, nem szabad száraz teóriának vagy teológiának maradnia, hanem személyes viszonyban kell állnia velünk, bűnösökkel, veled és velem. Pál apostol ezt a viszonyt így fejezte ki: Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.

Mit tehetünk akkor, ha valaki nem érti meg, hogy Isten őt a Jézus Krisztus kereszthalálában szereti? Meg kell értenünk, hogy Isten minden bűnt megengedett, még Ruth könyve 1. fejezetének a szörnyűségeit is.

Végezetül álljon itt egy kérdés: Miért lett ez az 1. fejezet feljegyezve számunkra? Ha Isten annyira szuverén, hogy még a bűn felett is rendelkezni tud anélkül, hogy Ő maga bűnös lenne, és a gonoszságot úgy tudja elrendezni, hogy elérje célját, akkor mit tett az 1. fejezetben? Miért volt éhinség, miért köttettek házasságok pogány nőkkel? Miért engedte meg ezeket a bűnöket anélkül, hogy Ő maga bűnös lett volna? A következőket válaszolhatjuk erre:

1. Azáltal mutatta meg Isten, hogy mennyire szabad és ingyenes az Ő áldása és ígéretei, hogy Ruthot behozta Jézus családfájába. Mondhatták volna a zsidók: mi vagyunk az egyedüli vonal, mi vagyunk a választott nép. Isten azonban nem engedte meg, hogy bárki is dicsekedhessen. Isten azt mondta: „Tiszta zsidó a vonal, úgy gondoljátok? Megmutatom nektek, hogy behozok egy kánaáni és egy moabita nőt Dávid és az én Fiam családfájába”. Az Ő kegyelme kötetlen és szabad.

2. Isten már az ÓSZ-ben is bepillantást adott abba, hogy üdvtervében a nemzetek is helyet kapnak. Beépített egy moábita nőt az Úr családfájába.

3. Jézus Krisztus meghalt Izraelért és a nemzetekért. Amikor az Úr visszajön, akkor nem csak Izraelért, mint a népéért jön el, hanem azokért is, akik pünkösd és a második advent között hittek benne a népekből. Hogy senki ne dicsekedhessen!

4. Az 1. fejezet arra is megtanít, hogy Isten a legnagyobb akadályokat is le tudja győzni üdvtervének kivitelezésében.




A legfontosabb, amit Ruth könyvéből meg kell tanulnunk, a következő: Isten az Ő kikutathatatlan szuverén hatalmával, ahogyan a világ felett uralkodik, életemben is munkálkodik, még a legsötétebb órákban is. Ő le tudja küzdeni a legnagyobb akadályokat is ahhoz, hogy véghez vigye azt a munkát bennem, amit célul tűzött ki, amikor imádni fogom Dávid fiát, Jézus Krisztust, és látni fogom az Ő elképzelhetetlen dicsőségét.