2. Ruth könyve 2. fejezet
Admin-2011 június 11 szombat - 21:31:58 | Hozzászólás: 0
Az első fejezetben láttuk, hogy a sors kemény csapással sújtotta Naomit. Éhínség volt Júdeában és férjével egy idegen országba, Moáb mezejére menekültek, ahol férje meghalt. Fiai pogány lányokat vettek feleségül. Házasságaik gyermektelenek maradtak, majd 10 év után meghaltak Naomi fiai is. Amikor visszatért Júdeába, csak az egyik menye ment vele. Naomi azt mondja: Nagyobb az én keserűségem, mint a tiétek, mert elért engem az ÚR keze (1,13), és aztán Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának, mert nagyon megkeserített engem a Mindenható (1,20). Az első fejezet egy pici reményt sugall, amit azonban Naomi még nem ismer fel. Így tért vissza Naomi, és vele együtt jött menye, a móábi Ruth is Móáb mezejéről. Éppen az árpaaratás kezdetén érkeztek meg Betlehembe. (1,22)
A Ruth 2,1-7-ben három dologra kell figyelnünk:

- Ki Boáz?

- Ruth jelleme

- Isten kegyelmes gondviselése az események mögött.

A 2,1-ben megtudjuk, hogy volt Naominak a férje után egy rokona, név szerint Boáz, egy jómódú ember az Elimelek nemzetségéből. Naomi tehát tévedett, amikor azt mondta, hogy nincsenek rokonai Júdeában. Olyan depresszióban volt és annyira el volt keseredve, hogy nem tudott gondolkozni. Amikor az ember nagyon szenved valamilyen teher alatt, akkor látása elhomályosul és elveszíti a reménységét a jövőre nézve.

Itt tudjuk meg, hogy van egy rokon, aki az akkori idők szokása szerint teljesíteni tudta rokoni kötelességét, és elvette az özvegy asszonyt, amellyel a család nevét fenn tudta tartani. Boáz Elimélek családjából származott.

Mit jelentett ez? A szöveg összefüggéséből megérthető, hogy Boáz gazdag ember lehetett, aki a társadalom felső rétegéhez tartozott. A szegények az ő földjén gyűjtötték össze az elhullott kalászokat. Isten tervében megvoltak az előfeltételek ahhoz, hogy Ruth férje lehessen.

A 2,4-ben megtudjuk, hogy Boáz istenfélő ember volt: Éppen akkor ment ki Boáz is Betlehemből, és azt mondta az aratóknak: Az ÚR legyen veletek! Azok így feleltek neki: Áldjon meg az ÚR! Egy rövid szóváltás vagy egy köszöntés elég ahhoz, hogy valakiről véleményt alkothassunk. Gazdag ember volt, aki tudott gondoskodni Naomiról és Ruthról.

A másik dolog, amit ezekből a versekből megtudunk, Ruth jellemére vonatkozik, amelybe a Boázzal való találkozása kapcsán pillanthatunk be, s ez fontos pontja ennek a fejezetnek.

Három jellemvonást fedezhetünk fel:

a) Feltűnik a szeretetéből fakadó kezdeményezés, ahogyan anyósáról gondoskodik. Azt mondta Naominak: Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát! Naominak nem kellett mondani, hogy: “Ne ücsörögj itt tétlenül. Szegények vagyunk és ennünk kell, menj ki a mezőre és gyűjts kalászt.” Ruth volt a kezdeményező!

b) Megjelenik az alázatossága, ahogyan munkához lát. Az aratók beszámolnak Boáznak arról, hogy Ruth megkérdezte őket, szabad-e neki a kalászt szedegetni utánuk. 2,7: Azt kérte, hogy hadd szedegessen és gyűjtögessen a kévék között az aratók után. A mózesi törvény szerint szabad volt a szegényeknek az elhullott kalászokat összegyűjteni. Nem kellett volna engedélyt kérni az aratóktól, hivatkozhatott volna jogaira minden kérdezősködés nélkül.

Az Újszövetségben olvasunk egy hasonló asszonyról, egy idegen, kánaáni nőről, aki lánya gyógyulásáért kiáltott az Úr Jézushoz. Jézus először nem válaszolt kérésére, de később így szólt: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” Az asszony tovább könyörgött, s Jézus erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Az asszony azt válszolta neki: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában. (Mt 15,28)

Ruth engedélyt kért az aratóktól, hogy kalászokat gyűjthessen. Egy erős, határozott jellemű, bátor, kezdeményező asszony!

c) Láthatjuk szorgalmát! Az aratók beszámolnak Boáznak a történtekről: Azt kérte, hogy hadd szedegessen és gyűjtögessen a kévék között az aratók után. Így jött ide, és talpon van reggeltől mostanáig; alig pihent egy keveset. (2,7) Nem kímélte magát, dolgozott és csak rövid szünetet tartott. A kemény munka miatti önsajnálatról szó sincs.

Nos, ennyit Ruth jelleméről.




A harmadik dolog, ami szembetűnik, Isten kegyelmes gondviselése, ahogyan működni kezd. Ruth kimegy az árpaaratásra. A 2,3-ban ezt olvassuk: kiérve a mezőre, szedegetett az aratók után. Történetesen az Elimelek nemzetségéből származó Boáz szántóföldje volt az. Nem gyömöszölhetünk teológiát a Biblia minden egyes versébe, de ebbe a versbe lehet. Történetesen … Boáz szántóföldje volt az. A “történetesen” (vagy mondhatnánk “véletlenül”) szó Isten gondviselő tervére vonatkozik ennek a családnak az életében, amelyet Isten elhívott, hogy Dávid király családfájába kerüljenek és előkészítsék Jézus születését, Isten Fiának testetöltését. Történetesen … Boáz szántóföldje volt az.

A Péld 16,9-ben ezt olvassuk: Az embernek az értelme terveli ki útját, de az ÚR irányítja járását. Egy másik fordítás így hangzik: A szív megtervezi az embernek az útját, de a lépéseit az Úr irányítja. Ruth kimegy a szántóföldre, hogy Naominak és magának élelmet szerezzen. Fogalma sincs arról, hogy Isten mit tervez!

Én sem tudtam 1955-ben, hogy Isten mit készít számomra az életemben. Sok mondanivalóm lenne ezzel kapcsolatban, de csak annyit mondok: nem kell nagy terveket készíteni és karriert tervezni az életünkben. Istennek van egy terve, egy nagy átfogó terve.

Orvos akartam lenni, de osztályellenség voltam, s így nem vettek fel az egyetemre. Szövettani labortechnikusként dolgoztam a János kórházban. Később felvettek Szegedre gyógyszerész szakra. Az első nyári szünidőben be kellett volna vonulnom katonának, de a katonaorvos hazaküldött, mert a röntgenfelvételemen a tüdőm jobb középső lebenyén árnyék volt látható. A kép eredeti volt, nem volt benne „csúsztatás“. Isten akarta így. És akkor jött 1956. Menekülésem története sok évvel ezelőtt megjelent a „Vetés és Aratás“ c. folyóiratban. Svájcban egyetemi éveim alatt aktív tagja voltam az egyetemi diákkörnek (MEKDSZ). Ott ismerkedtem meg egy kislánnyal, aki megnyerte tetszésemet. Amíg nem volt meg a bizonyosságom, hogy ez a „megtetszés“ az Úrtól van, addig jó barátok voltunk. Orsolya aztán a feleségem lett, akivel 2010-ben ünnepeltük aranylakodalmunkat. Ezt a lépésemet sohasem bántam meg. Talán nem mindig voltam ideális férj, de Isten gondviselésében nem kételkedtem egy percig sem.

Később 3 évet töltöttünk Indiában. Álmodtam volna valaha is arról, hogy én Indiában leszek egy misszióban? Erre sosem gondoltam.

Ha valaki azt hiszi, hogy egy karriertervezővel megtervezheti életét, s így tudni fogja, mi történik majd a következő hónapokban vagy években, akkor meglepetések érhetik.

Ha valakiben megvannak Ruth jellemvonásai, kezdeményező, alázatos és Istenre bízza magát, akkor Őrá lehet hagyni a tervezést. Akkor minden nap csak egy lépést kell tenni hitben és engedelmességben, alázatosan és kezdeményezően.

Ruth engedelmes meny volt, aki gondoskodott magáról és Naomiról. Isten belenyúl életébe, és valami különös, feltűnő dolog történik, amiről álmodni sem mert volna. Nem voltak tervei, de Isten tervezett számára! Isten alázatos, engedelmes személyt keres. Az Ő számára a legfontosabb az ember jelleme, melyet Isten formál a megszentelődésben.

A 2,8-9-ben Ruth találkozik Boázzal, aki nagyon udvariasan bánik ezzel az asszonnyal. Ekkor azt mondta Boáz Ruthnak: Hallgass ide, leányom! Ne menj te más mezőre szedegetni, ne is menj innen máshová, hanem maradj csak a szolgáim nyomában! Legyen szemed a mezőn, ahol aratnak, és menj utánuk! Megparancsoltam a szolgáknak, hogy ne nyúljanak hozzád, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek.

Ezt követi a 2,10-13, amely nézetem szerint ennek a fejezetnek a legfontosabb része. Ruth leborul Boáz előtt és feltesz neki egy kérdést. Azt olvassuk: Ruth arcra borult, a földig hajolt, és ezt mondta Boáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél, holott én idegen vagyok? Ruth meglepődött azon, ahogy Boáz alázatosan bánt vele, és nem volt arrogáns.

Hogyan lehet az alázatosságot meghatározni? Mi az alázatosság? Valaki így fogalmazta meg: az alázatosság a jog megkövetelésének az ellentéte, vagyis a jogról való lemondás, amikor az ember nem veri az asztalt, hogy jogait érvényesítse. Ilyesmit nem látunk Ruthnál. Teljesen meglepte, ahogy Boáz bánt vele. Azért kérdezi: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél, holott én idegen vagyok?

Ezt a kérdést mindenkinek fel kell tennie magában, amelyre nagyon fontos a válasz. Adhatunk törvényeskedő, büszke választ, s hivatkozhatunk arra, hogy mi mindent tettünk már meg életünkben. Lehet azonban alázatosan válaszolni: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat? Itt Boáz jóindulata, s az ő személyén keresztül Isten kegyelme nyilatkozott meg, amelyet Boáz válaszában látunk (2,11-12): Apróra elbeszélték nekem mindazt, amit anyósoddal tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél. Fizessen meg tetteidért az ÚR. Ruth kérdése ez volt: Hogyan nyerhettem el a te jóindulatodat? A válasz: Fizessen meg tetteidért az ÚR, legyen bőséges jutalmad az ÚRtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. Ez a legfontosabb része ennek a fejezetnek!

Kétféleképpen értelmezhetjük ezt: Ruth, így szól a választ a kérdésedre: azért, mert az anyósodhoz való viszonyod mindenki előtt példás, és Isten a jó viselkedést megjutalmazza! Ezt az értelmezést törvényeskedőnek tartom.

Én másként értelmezem, és inkább Boáz utolsó szavaiból vonnék le következtetést: … akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. Az Úr fizessen meg, akinek szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. Boáz szemeiben Ruth nem egy alkalmazott volt, aki Boáz vagy Isten szemében jó munkát végzett, és ezért jó fizetést kell kapnia. Nem ezt akarja velünk megértetni ez a rész. Fizessen meg tetteidért az ÚR,legyen bőséges jutalmad az ÚRtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. Ez a mondat nagyon fontos! – Jézus Jeruzsálem előtt állt és így kiáltott: Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! (Mt 23,37) Miért nem akarták? Azért, mert a farizeusok védték önigazságukat. Arrogánsak voltak, nem hajtottak térdet, úgy érezték, hogy megérdemlik a fizetést. Ruth és Boáz viselkedését az ő hitük gyümölcsének, a kegyelem gyümölcsének tartja! Ruth Moábban egy zsidó családban tíz év alatt megszerette Izrael Istenét, a kegyelmes Istent, Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét. Elhagyta Moábot, családját, a bálványokat, és menedéket keresett Jehova, a kegyelmes Isten szárnyai alatt. Hozzá akart hű maradni, gyümölcsöt hozni, akárhova is vezet útja.

Merem állítani, ha valaki Jehova vagy Jézus szárnyai alá menekül, akkor azt megőrzi az Úr még akkor is, ha sokat kell szenvednie. Ha valaki Istenben találta meg békességét és nyugalmát, akkor olyan szabadulásban lesz része, amelyért érdemes vállalni a rizikót. Moábban volt, amikor Naomi azt mondta: „meghalt férjed, az enyém is és az Úr keze nagyon rám nehezedett. Visszamegyek népemhez”. Ez egy szörnyű élmény volt. Orpa vissza fordult, de Ruth azt mondta, a te Istened az én Istenem, én veled megyek. Szolgálóleányaként ment anyósával. A te néped az én népem, a te Istened az én Istenem! Én szeretlek, mert szeretem Istent! Boáz látta, hogy Isten szárnyai alá menekült és az ő szárnyai alatt bontakozik ki az egész történet.

Sokszor tesszük fel magunknak a kérdést: hogyan döntsek? Melyik irányba induljak el? Kikhez küld az Úr? Isten országában rengeteg munka vár ránk. Hol az én helyem? Isten szárnyai alatt kell maradnunk. Ott kell lennünk, ahol Isten megáld. Lehet ez egy olyan hely, ahol nagy a rizikó és ahol a talaj kemény. – Ruth elhagyta hazáját minden népszokásával, anyanyelvével, stb. együtt. Azt mondta: “Megyek, mert az Úr szárnyai alatt keresek menedéket”. Naomival megyek, és neki fogok szolgálni.

Ruth kérdésére Hogyan nyerhettem el én jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél?, más szóval: hogyan készítesz nekem olyan jövőt, amiről még álmodni se mertem? - Boáz válasza a következő: Ha az Úr szárnyai alá menekültél, mint egy csibe a tyúk szárnyai alá, vagy mint egy sasfióka az anyja szárnyai alá, akkor kegyelmet fogsz találni előtte. – Isten műve és nem a te személyed lesz megítélve. Isten maga, az Ő bölcsessége és hatalma lesz nyilvánvalóvá, és az emberek szeme Őrá fog irányulni és nem reánk.

Jól látható a különbség érdem-vallás és kegyelem-vallás között! Ha egy vallásban az érdemek játszanak szerepet, ott az emberek a saját műveikre és érdemeikre irányítják a figyelmet. Nemrég találkoztam egy nyugdíjas férfival, és beszélgetésünk során megkérdeztem, hogy mivel foglalkozott korábban? Mintha egy zsilipet nyitottam volna meg, ömlött szájából mindaz, amit tett, elért, csinált életében, számolta a sikereit. Nem lehetett leállítani, alkalmat sem hagyott, hogy közbeszóljak.

Nem ilyenek vagyunk mi is? Nem magunkról beszélünk a legszívesebben? Egy érdem-vallásban Isten tartozik nekünk valamivel. Ha kegyelemből élek, akkor arra irányítom a figyelmet, akinek a kegyelméből élek. A 2Krón 16,9-ben ez áll: Mert az ÚR szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. A Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél? kérdésre nem az a válasz, hogy “jót tettem, jól dolgoztam és most Isten megjutalmaz”. A helyes válasz ez: a szeretet gyermeki bizalomban nyilvánul meg, abban, hogy Isten szárnyai alá menekülök. Úgy, ahogy a Gal 5,6-ban áll: Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit. Ez látható Ruth életében! A szeretet által munkálkodó hit! Naomi felé irányuló szeretete abban az Istenben való hitének gyümölcse volt, akinek szárnyai alá menekült.