6. Izrael megbocsáthatatlan hitetlensége Róm 10,14-21
Admin-2010 november 16 kedd - 23:29:27 | Hozzászólás: 0

Ebben a szakaszban az apostol Izrael felelősségéről ír Isten ingyen kegyelmének világosságában.

Miután azt írta „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”, így folytatja: 14. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? 15 És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!” (Ezt az Ézs 52,7-ből idézi: „Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet.”) 16 Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogyan Ézsaiás mondja: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek?” (Más szóval az Ézs 53,1 bizonyíték arra, hogy nem mindenki hitt.) 17 A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által. 18 Kérdem: talán nem hallották? Sőt nagyon is! „Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a földkerekség széléig az ő beszédük.” 19 De tovább kérdem: Izrael talán nem értette meg? Először is ezt mondja Mózes: „Titeket egy olyan néppel teszlek féltékennyé, amely nem az én népem, értetlen néppel haragítlak meg titeket.” 20 Ézsaiás pedig nyíltan beszél, és így szól: „Megtaláltak azok, akik engem nem kerestek, megjelentem azoknak, akik nem tudakozódtak utánam.” 21 Izraelről viszont így szól: „Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé.”
Mostani témánk: Izrael megbocsáthatatlan hitetlensége. Pál részletesen ecsetelte Isten ingyen kegyelmét. „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg,” (10,11) és „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (10,13). Az apostol témája ez volt: Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; 9 nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék (Ef 2,8-9). Isten az üdvösséget ingyen ajánlja fel válogatás nélkül mindenkinek, zsidónak és pogánynak egyaránt, ezért nem lehet mentegetőzni. Nincs különbség zsidó és görög között (Róm 10,12), mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és Ő mindenkihez bőkezű, aki segítségül hívja; a „mindenki” annyit jelent, „minden fajta ember”. Mindenki, aki hisz, mindenki, aki segítségül hívja. És a kiválasztás? Könnyű felismerni a kiválasztottakat. Mindenki, aki segítségül hívja, mindenki, aki hisz, az kiválasztott. Az apostol a „mindenki”-re helyezi a hangsúlyt.

Megkérdezhetnénk Pál apostolt: Mi az a hit, amiről beszélsz? Hogyan juthatok ehhez a hithez? Pál apostol olyan, mintha ma is élne. Ismeri a kérdéseinket, ellenvetéseinket, ismeri gondolatainkat, mintha itt lenne közöttünk.

A múlt század közepe táján Szíriában egy testvér bibliákat árult. Bevitték a rendőrségre és azzal vádolták, hogy lázító politikai írásokat terjeszt. A bíró megvizsgálta a könyveket, majd a következő kérdést tette fel: Hol van az a Pál, aki a rómaiakhoz írt egy levelet? Hozzák őt ide! A bibliaárus igyekezett megértetni a bíróval, hogy az a Pál már majdnem 2000 éve halott. Nehéz volt meggyőzni a bírót, de végül a bibliaárussal aláíratott egy nyilatkozatot, amely szerint személyesen ő lesz a felelős azért, ami ebben a rómaiakhoz írt levélben áll. A könyv tartalma nagyon aktuális és érvényes, és ezért valakinek viselnie kell a felelősséget. – Amit Pál ebben a levélben ír, az ma, 2005-ben is nagyon aktuális.

Pál igyekszik megmagyarázni, hogy miért nem hisz Izrael, annak ellenére, hogy Istennek ma is van egy kiválasztott népe. Minden bibliaolvasó ember tudja, hogy Isten Izraelnek adta az Ő kijelentését! A Bibliának majdnem minden könyve zsidók tollából ered. Lukács és talán Jób voltak az egyedüli nem zsidó írók. Izrael most csak egy maradékot képez a hívők csoportjában. A 9. fejezetben az apostol próbálja megmagyarázni, hogy mi is történt. Olvasnunk kell Izrael történelmét és látni fogjuk, hogy amikor a pogányok nem voltak többségben a kiválasztottak között, Isten Izraelből is kiválasztott. „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.” „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.” Az egész történelem folyamán végig vonul egy isteni kiválasztási rend. Az Úr Jézus a tanítványait „kicsiny nyájnak” nevezte.

Pál most emberi oldalról próbálja megmagyarázni ezt és a hitetlenségre vezeti vissza. Izrael kudarcot vallott hitetlensége miatt, mert nem hitték el a Krisztus evangéliumát. Az isteni oldal: A kiválasztás. Az emberi oldal: A hitetlenség.

A 14-17. versek témája „Izrael hitetlensége”.

Pál ezt igyekszik megmagyarázni és öt lépést sorol fel az evangelizációval kapcsolatban. Erről olvasunk a 14. és 15. versben, ahol Pál a következménytől az okozat felé halad. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Következmény, okozat. Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Következmény, okozat. Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? Következmény, okozat. Hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Következmény, okozat. A végső okozat az isteni küldetés. A végső következmény az Úr segítségül hívása. Ez az egész gondolatsorozat Istennel kezdődik és Istennel végződik.

Vizsgáljuk meg először az okokat, majd a végső okot.

15. vers: És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Ez az evangelizáció első láncszeme. Először küldetésre van szükség. Jeromos, az egyik egyházatya mondta: A szolgálatnak négy osztálya van. 1. Egyeseket Isten direkt módon küld, pl. a prófétákat vagy Pál apostolt. 2. Egyeseket Isten küld, de emberek által. Isten küldi őket, de emberek iktatják őket be. Barnabás, de különösen Timóteus lehet erre példa. 3. Másokat emberek küldenek, de Isten nem. Ezek a professzionalisták, a hivatásos szolgák, akik egy egyháznak vagy gyülekezetnek szolgálatában állnak, de akiknek nincs személyes elhívásuk. Ezek olyan lelkészek, papok, akik egy keresztyénnek nevezett gyülekezetben szolgálnak, de szívükben nyoma sincs Isten megmentő kegyelmének. Ezek nem azt az üzenetet hirdetik, melyet azok hirdetnek, akiket Isten küld. 4. Másokat se Isten, se ember nem küldött. Ezek szabad prédikátorok, akikben a küldetésnek semmi nyomát nem lehet megtalálni.

Lehetne még ehhez egy 5. szolgálati osztályt hozzátenni. Pál a 2Kor 11-ben tévtanítókról ír, akik becsapják az embereket és Krisztus apostolainak adják ki magukat. Amint a Sátán is a világosság angyalaként jelenik meg, úgy az ő szolgái is az igazság szolgáinak álcázzák magukat. Ezeknek ítéletét cselekedeteik alapján szabja ki Isten. Ezek a szolgák nem hirdetnek rosszat, nem hirdetnek olyan erkölcsi magatartást, mely ellentmond a Bibliának. Ők az „igazság hirdetői”, de mégis a gonosz szolgálatában állnak. Ha Pál azt mondja, „hogyan hirdessék, ha nem küldettek el?” akkor ezzel arra utal, hogy senki nem hirdetheti Jézus Krisztus evangéliumát, hacsak nem Isten küldi őt. Az evangelizáció első láncszeme tehát az isteni küldetés.

A második láncszem a 14. versben található: Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? Mit jelent prédikálni vagy igét hirdetni? Sokan azt hiszik, hogy az igehirdetés szép, folyékony, színes, képletes és gyakorlati példákkal tűzdelt beszédből áll, mely vonzó hatással van az emberekre. A prédikáció nem más mint Isten üzenetének a megismétlése. Isten kikiáltójaként kell hirdetni. Az igehirdető Jézus Krisztus üzenetét közvetíti és terjeszti. Ismerteti az alapvető fogalmakat: hogyan lehet bűnbocsánathoz jutni, hogyan csatlakozhat valaki a megváltottak seregéhez és hogyan növekedhet a kegyelemben. Az igehirdető feladata az Ige különböző oldalait, Isten üzenetének szépségeit felmutatni, mint egy gyémántot a napsugárban forgatni. Az igehirdető nem tesz mást, mint a Szentírásban található igazságot hirdeti.

Még valamit szeretnék kihangsúlyozni. Pál apostol üzenetközvetítésről beszél, amikor azt mondja: Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? Itt nagyon gyakran kudarcot vallunk. – Walter Wilson orvos volt Kansasban. Később igehirdető lett, sokfelé járt és nyert meg embereket az Úrnak. Egy kis könyvben leírja élményeit. Sohasem felejtette el beleszőni az evangéliumot beszélgetéseibe. Wilson sátormissziói összejöveteleket is tartott. Az egyik ilyen alkalommal egy jólöltözött fiatal üzletember jött hozzá és fonalat akart neki eladni. Wilson vásárolt nála fonalat, mert szükség volt rá a sátor karbantartásához. Miután feladta a rendelést, megkérdezte a fiatal üzletembert: „Mondja, a szíve is olyan boldog, mint amilyen a mosoly az arcán?” Az üzletember a mintakollekcióját a földre, kalapját az asztalra tette és ezt válaszolta: „Wilson úr, maga az első ember, aki nekem ezt a kérdést feltette. Én a legnyomorultabb ember vagyok ezen a földön. Szívem mintha ólomból lenne. Mosolyognom kell, hogy eladhassam árumat, de szívem sötétségben van. Szeretnék békét találni és erőt ahhoz, hogy bűneimet legyőzzem.”

És a te szomszédod? Köszöntjük azokat, akik először jönnek gyülekezetünkbe? Vagy éppen ilyesmit hallottál egyesektől: Amikor bejöttem a gyülekezetbe, senki nem állt velem szóba. – Hogyan hallják meg az igét igehirdető nélkül? Prédikálj, ez a második láncszem.

A harmadik láncszem: Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? Az apostol a „hallás” alatt egyszerre gondol a hallásra és a hallottak megértésére. Előtte ez áll: „Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak?” Ha valaki hallja azt, amit neki mondasz, akkor abból meg kell értenie Krisztus üzenetét. Erre utal itt az apostol. Az igehirdetésben az Úr Jézus Krisztus szól és ha valaki válaszol erre, akkor a jó pásztor szavára válaszol. Ján 10,27 Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. A főpásztor hangját hallják az alpásztorok szavaiban. Az én szavaimon keresztül hallják meg Krisztus hangját és hívását.

Igazán kell hallaniuk és Pál apostolnál ez nem jelent mást, mint hogy hinniük kell. Ezért mondja: Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Ha valaki meghallja a jó pásztor hangját az evangélium által, akkor segítségül fogja Őt hívni: Uram ments meg engem. Összejöveteleink elején sokszor imádságban és énekekben hívjuk Istent, hogy legyen jelen összejöveteleinken. Ezt nevezik invokációnak. A legfontosabb invokáció az, amikor valaki Istenhez kiált, hogy mentse meg őt. A hívásról a 9. és 10. versben olvasunk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. 10 Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Igazi invokáció az, ha valaki kimondja, „Uram, megvallom hogy Jézus Krisztus Úr, segíts, ments meg”.

Ez az egész folyamat Istennel kezdődik, aki a hírnököt küldi, és Istennel is végződik. Akik hallják az örömüzenetet, hisznek és segítségül hívják az Úr nevét. Ez Isten szuverenitásának tana! Az üdvösség Istennél kezdődik azzal, hogy a hírnököt elküldi és nála végződik, amikor valaki megmentésért kiált Istenhez.

Izrael kudarca a negyedik láncszemnél volt. Erről beszél Pál a 16. versben. Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogyan Ézsaiás mondja: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek?” Hogyan érvel Pál a Bibliából?! Nem Lessinggel, Hegellel vagy Freuddal érvel. Ő Ézsaiással, Mózessel és a zsoltárírókkal érvel. Miért? Mert hallgatói elismerték a Szentírás autoritását.

Ézsaiás az 53. fejezetben Izrael magatartásáról ír az utolsó napokban, amikor látják a mennyet megnyílni és felismerik, hogy keresztre feszítették a Messiást. Amikor felismerik Őt, akit átszegeztek, sírni fognak. (Ézs 53,1) Ki hitte volna el, amit hallottunk?! Fel fogják ismerni hitetlenségüket, mellyel elutasították az Úr Jézust és a róla szóló örömüzenetet.

Ki hitte volna el, amit hallottunk?! Ez a bizonyíték arra, hogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak.

Gyakran halljuk a következőt: Rendben van, hinnünk kell, de engedelmeskednünk is kell! Visszakérdezek: Mit jelent „engedelmeskedni”? Hiszünk, megvalljuk hitünket, bűnbánatot tartunk és bemerítkezünk, hogy üdvözüljünk. Ez az engedelmesség! Engedelmesség az, ha bemerítkezünk. Ha nem engedelmeskedünk, akkor nem vagyunk megmentve, annak ellenére, hogy hiszünk.

Figyeld meg mit olvasunk: nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak. Pál megmagyarázza, mit jelent ez: ahogyan Ézsaiás mondja: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek?” Az apostol magyarázata az engedetlenségre az ő hitetlenségük! A hitetlenség az engedetlenség oka. A hit egyenlő az engedelmességgel. Az engedelmesség nem más mint hinni. Fel vagyunk szólítva arra, hogy higgyünk Jézus Krisztus evangéliumának.

A Római levél más helyein is megismétli ezt. A Róm 1,5-ben azt írja: aki által kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet. Az utolsó fejezetben használja „a hit engedelmessége” kifejezést (Róm 16,26). Aki hisz, az engedelmes, a hit engedelmeskedik. Izrael kudarca a hitetlenségük volt!

A 10,17-ben találjuk az összefoglalását annak, amit Pál velünk közölni akar: A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által. A hit a Krisztus evangéliumának hirdetése által jön. Ez nem jelent mást, mint hitet abban, amit az Írás mond. Némelyeknek különös elképzeléseik vannak a hitről. Számos ember ajkáról hangzik el a következő: „Sokat imádkoztam, hogy Isten adjon nekem hitet”. Miért nem olvassák akkor a Bibliát? A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által. Moody mondta el magáról a következőt: Imádkoztam hitért és arra vártam, hogy a hit egy szép napon, mint a villám belém csap. A hit azonban nem jött. Egy nap ezt olvastam: A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által. Eddig a csukott Biblia mellett imádkoztam hitért. Most elkezdtem olvasni a Bibliát és azóta hitem állandóan növekszik. A hitet az Írásból kapjuk és a hitben való növekedés is az Íráson keresztül történik. Az Íráson keresztül kerül az ember kapcsolatba Jézus Krisztussal. Vele lehetsz, amikor hirdeti Isten Igéjét, amikor a csónakban lecsillapítja a hullámokat, Vele lehetsz amikor a zsinagógában vagy a templomban tanít, amikor kiűzi a pénzváltókat, sőt Vele ott lehetsz a golgotai kereszt alatt. Hallgathatod Őt, miközben a tanítványokat feltámadása után 40 napon át tanította. Vele lehetsz a Szentszellem által. A hit a Jézus Krisztussal való kapcsolatból származik az Igén keresztül. Máshonnan nem származhat a hit, a bibliai hit. Máshol hiába is keresnénk. Ha mégis máshol keressük, akkor az a bűnös természetünk miatt van így. Nem azért mert süketek vagyunk, hanem azért mert Isten ellen lázadók vagyunk. Nem szeretjük olvasni a Bibliát, nem keressük Jézus Krisztus társaságát. Miért? Mert félünk a bűntudattól! Nem szeretjük, ha az Ige ítélete alá kerülünk. Éltünkben sok minden van, aminek az Ige világosságába kell kerülnie. Ez csak a Biblián keresztül történhet meg, csak így lehetsz hívő. Hitet nem nyerhetünk imakönyvből vagy fali mondásokon keresztül, azáltal sem ha kívülről tanuljuk is meg a Bibliát. Mindezek hasznos dolgok, de a hit nem ezekből származik.

Dr. Donald Grey Barnhouse a következő illusztrációt használta a Római levél magyarázatához: „Egyszer egy tengerparti szállodában laktunk egy hétig egy olyan szobában, ahonnan gyönyörű kilátás nyílott a tengerre. Tegyük fel – mondta Barnhouse –, hogy egy barátom, aki még sosem volt a tengerparton, megkér, hogy írjam le neki az óceán szépségeit. Mit szólnátok ahhoz, ha ezt írnám neki: Egy olyan szobában lakunk, ahonnan az ablakon át gyönyörű kilátás nyílik az óceánra. Az ablak 4 méter széles, 2 méter magas és három részre oszlik. Mintát vettünk az üvegről és analizáltattuk. Mellékeljük az üveg összetételét. Az üveggyáros megadta nekünk az üveg előállításának történetét is. Az ablakkeret vasból van, feketére festett. Mind a vasat, mind a festéket elemeztettük és legközelebbi tanulmányunkban el fogjuk küldeni az analízis eredményét is. A szálloda igazgatósága megadta nekünk az ablaktisztítás rendszerét és a tisztítószer összetételét. A lábjegyzetből megtanulhatod az ablaktisztítás folyamatát és a különleges tisztítószer összetételét, amivel a tenger sós vizének nyomait el lehet tüntetni. Reméljük, hogy a tengerről való tanulmányaim jó benyomást hagytak hátra benned.”

Sokan így járnak el a Bibliával. Csak azért olvassák, hogy kívülről tudhassák. Vagy csak azért, hogy elmondhassák: „olvastam a Bibliát”. De sosem gondolkodtak el, sosem mélyültek el benne. A probléma nem a bibliaolvasás vagy a memorizálás maga, a probléma abban rejlik, hogy nem gondolkozunk el az írottak jelentőségén. Mások azt mondják, „ne olvassuk a Bibliát, ne tanuljunk meg semmit kívülről, mi nem akarunk tanítást”. Ez a másik véglet.

Olvasnunk kell a Bibliát, és jó, ha sok igeverset kívülről tudunk, de ugyanakkor el is kell mélyülnünk az írottakban. Az Ige feletti elmélkedésen keresztül kaphatunk hitet, a megmentő hitet, amely növekszik.

A hit nem örökölhető genetikailag, nem a DNS egy része. A gyerekek nem támaszkodhatnak szüleik hitére.

A hit nem a szakramentumokon keresztül lehet a miénk. Nem a keresztség vagy bemerítés által kapjuk. Nem is az úrvacsorán vagy az ostyán keresztül. A hit nem az őszinteség jutalma, és nem is egy jó prédikátoron vagy álmokon keresztül lesz a miénk. Spurgeon mondta: „Nebukodneccárnak álmai voltak, Bileámnak egy angyal jelent meg, mégis Izrael Istene ellen küzdött. Ha az ég összes angyalát látod is, az nem jelenti azt, hogy a menybe fogsz jutni. Éppúgy, ha én álmomban a pápai testőrséget látom, az nem fogja azt jelenteni, hogy bíboros leszek.”

A hit hallásból van, mégpedig Isten Igéjének hallása által. Ezt akarta az Úr Jézus kifejezni a következővel: „Akinek van füle a hallásra, az hallja.” vagy „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek!” A hit elérhet egy igén keresztül, melyet a Szentszellem használ és ami személyesen érint, úgy, ahogyan az etiópiai kincstárnokot, aki Jeruzsálembe menve nem találta meg azt amire szüksége lett volna. A városban az utcán bement egy könyvesboltba és megvett egy tekercset Ézsaiás könyvéből. Nem talált nyugalmat a vallásosságában, de most elkezdte olvasni Ézsaiás szövegét. Isten elhívta Fülöpöt azokból az összejövetelekből, ahol sokan megtértek és elküldte őt a sivatagba. Ott látott egy előkelő kocsit, odament és egy ideig kísérte a kocsit. Azután megkérdezte a kincstárnokot, hogy érti-e azt, amit olvas. A válasz: Fogalmam sincs, hogy kire vonatkoznak ezek a sorok, hacsak valaki meg nem magyarázza nekem. Fülöp felszállt a kocsira és attól a verstől kezdve magyarázta az írásokat, melyeket a udvari főember éppen olvasott. Az Ézs 53-nál volt a tekercs. Felteszi a kérdést, amit ma is sokan feltesznek: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?” (ApCsel 8,34) Ebből a versből kiindulva hirdette Fülöp neki Jézust. Tudjátok, mit mondott Fülöp, amikor felszállt a kocsira? „Uram, remélem hogy ezt a verset olvassa éppen, mert erről a versről prédikáltam a múlt héten”. Ez egy krisztocentrikus üzenet volt. A főembernek éppen erre volt szüksége.

Sokan mások tapasztalatán keresztül jutnak hitre, akik megismerhették Krisztust. Bemerítő Jánosnak voltak tanítványai, többek között András. András hallotta, amint János rámutatott Jézusra: „Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit”. András így szólt: „ha ez az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit, akkor ezt el kell mondjam testvéremnek”. Találkozott Péterrel és azt olvassuk: Odavitte Jézushoz (Ján 1,42). Ez a legnagyobb dolog, amit valaki tehet. Micsoda eszköz lett Péter Isten kezében! Isten a szívedre helyezett már valakit, hogy Jézushoz vezesd? A Bibliát olvasva gyakran csak mint pillangó repkedünk egyik igétől a másikig, céltalanul. Vagy elalszunk, amikor az Igét hirdetik, mint Eutikhosz. Ő még Pál apostol igehirdetése alatt is elaludt! Vannak, akik már az igehirdetés előtt alszanak.

A 18. versben ezt olvassuk: Kérdem: talán nem hallották? Talán azt akarja Pál itt mondani, hogy „nem hallották, hogy hitetlenségük miatt Isten elutasítja őket?” A következő versből érezhető, hogy nem azért lesznek elutasítva, mert nem hallották az evangéliumot, hiszen azt világszerte hirdették. Tudhatták volna – amennyiben olvassák az Írásokat –, hogy eljön az idő, amikor ítélet alá fognak kerülni. Sőt, nagyon is tudniuk kellett volna! „Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a földkerekség széléig az ő beszédük.” Az evangéliumot hirdették a zsidóknak, mint ahogy az egek hirdetik Isten dicsőségét. Itt a 19. zsoltárra hivatkozik. Egy másik helyen Pál azt mondja, hogy Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig hirdette a Krisztus teljes evangéliumát (Róm 15,19). A Kollosébelieknek azt írja, hogy az evangélium minden teremtménynek hirdettetett az ég alatt (Kol 1,23). Az evangéliumot tehát világszerte hirdették, és ezért Izrael nem védekezhet azzal, hogy nem hallották.

Talán mondhatták volna, hogy nem értették meg (19. v.)? Nem, ez nem érv, hiszen ismerjük a próféciát, mely szerint eljön az idő, amikor Izrael el lesz vetve. Mind a törvény, mind a próféták megjósolták ezt. 19 De tovább kérdem: Izrael talán nem értette meg? Először is ezt mondja Mózes: „Titeket egy olyan néppel teszlek féltékennyé, amely nem az én népem, értetlen néppel haragítlak meg titeket.” Ti bálványokat imádtok, melyek nem istenek. A pogányokhoz fogok fordulni, akik nem az én népem, akiket nem választottam ki, ahogyan titeket mint nemzetet kiválasztottalak. Féltékenységgel foglak ingerelni azáltal, amit azokkal teszek majd, akik nem népem.

Ez bizonyíték a pogányok begyűjtésére és Izrael időleges elvetésére. A következő fejezetben Pál megerősíti ezt. Azután idézi Ézsaiást. Képzeljük el, mit jelentett ez azok számára, akik hittek abban, hogy ők a kiválasztott nép, akiknek kezébe adatott az isteni kinyilatkoztatás.

Miután az apostol idézte a Deut 32,21-et, Ézsaiás könyvéből idéz két igét. Az első idézet a pogányok eljövendő üdvösségére utal, a második megadja ennek okát.

20 Ézsaiás pedig nyíltan beszél, és így szól: „Megtaláltak azok, akik engem nem kerestek, megjelentem azoknak, akik nem tudakozódtak utánam.” A pogányok is meg lesznek mentve, prófétál Ézsaiás, majd ennek okát is megadja az Ézs 65,2-ben. 21 Izraelről viszont így szól: „Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé.” Ebben áll az egész fejezet összefoglalva. Próbáltad már karjaidat öt percig kitárni? Meddig bírod karjaidat kitárni? Isten egész nap kitárta karjait! Ez az ő rendíthetetlen szeretetének jele Izrael felé. – Eszembe jut a jelenet, amikor Izrael az amalekiták ellen harcol és Mózes kitárt karokkal áll a hegy tetején. Izrael győz, amíg Mózes karjai el nem fáradnak. Amikor karjai ellankadtak, az amalekiták kerültek fölénybe. Végül Áron és Húr leültették Mózest egy kőre és ketten tartották karjait mindaddig, amíg Izrael győzött. – Isten egész nap kitárta karjait! Nem emlékeztet ez a keresztre, ahol az Úr egész nap kitárt karokkal fordult Izrael felé? A kereszt Isten rendíthetetlen és kitartó szeretetének jele népe felé és mi felénk is.

Az apostol az evangélium általános érvényességét hangsúlyozza. Az örömüzenet mindenki számára hirdettetik. A mi felelősségünk hinni az evangéliumnak.

Egy igehirdető egyszer a vérfolyásos asszonyról prédikált. Az asszony az Úr Jézus ruhájának szegélyét akarta csak megérinteni, hogy meggyógyulhasson. A prédikátor az evangelizáció végén annyit mondott: Érintsd meg őt, érintsd őt meg, és gyógyulást fogsz találni. – Arra számított, hogy valaki fel fog állni és meg fogja kérdezni, „hogyan érintsem meg őt”? – A prédikátor így folytatta: „Ha nem tudod, hogyan érintsd meg Őt, hiszen nincs itt, nem látod a szemeiddel, akkor mondd el Neki ezt: „nem tudom, hogyan érintselek meg”, és ez meg fogja őt érinteni”.

Egy kis történettel szeretném befejezni. Egy igehirdető mesélte, aki Kanadában élt, ahol a szántóföldek és legelők körül falak állnak, hasonlóan Angliához. Egy nap gyerekek jöttek haza az iskolából. Az egyik gyerek mozgássérült volt és mankói segítségével sántikált a többiek mögött. Egyszerre csak megállt a csoport és elkezdték verni a kis nyomorék fiút, végül elvették tőle a mankóit és a falhoz állították. Ekkor kavicsokkal dobálták. A kisfiú fájdalmában elkezdett sírni. Aztán a fal túloldalán meglátott egy embert kaszálni. A kisfiú felismerte benne apját és kiáltott: Apám! Az ember felismerte a helyzetet, odafutott, átugrott a falon, karjába zárta a kisfiút, megragadta a mankókat, elzavarta a gyerekeket és hazavitte kisfiát. – Ez az, amikor a Biblia azt mondja: Mindenki aki segítségül hívja az Úr nevét üdvözül. Hívd segítségül és üdvözülni fogsz.