5. Üdvösség és hitvallás Róm 10,5-13
Admin-2010 november 16 kedd - 23:24:27 | Hozzászólás: 0

Az apostol a 9. fejezetben Isten szuverenitásáról írt, ahol azt próbálta megmagyarázni, hogy Izrael, a kiválasztott nép, nincs azon kiválasztottak között, akikről az első 8 fejezetben szó van. A 10. fejezetben az ember felelősségére helyezi a hangsúlyt és emberi szemszögből magyarázza meg Izrael népének elvetését. A 4. versben ezt írja: mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására. Nézzük meg a folytatásban, mit ír Pál a hit igéjéről.
5. Mózes ugyanis azt írja, hogy aki „cselekszi a törvényből való igazságot, az az ember fog élni általa”. 6 A hitből való igazság pedig így szól: „Ne mondd szívedben: Ki megy fel a mennybe?” Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. 7 Vagy: „Ki megy le az alvilágba?” Azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. 8 Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. 9 Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. 10 Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az apostol idézetekkel támasztja alá a mondottakat. 11 Az Írás is így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” 12 Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; 13 amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”

A témánk: Üdvösség és hitvallás. A Római levelet a kegyelem legnemesebb igehirdetésének is nevezik. Sokan alkalmatlannak tartják a Római levelet a vasárnap reggeli igehirdetésre, mert nehéznek tartják. Ezt az álláspontot azonban vissza kell utasítanunk két okból:

1. Pál nem írástudóknak írta a Római levelet. Ha elolvassuk a levél 16. fejezetét, akkor látni fogjuk, hogy Pál az egyszerű, közönséges hívőknek címezte levelét, olyanoknak, mint te meg én. Ezek lehettek polgárok, szabad emberek vagy rabszolgák, férfiak és nők egyaránt. G.K. Chesterton írt egy férfiről, aki becsmérlő hangon azt állította, hogy Pál tanítása olyan egyszerű, hogy még a nők is megérthetik! Ezzel persze nem lehet Pál apostol tanítását lebecsülni. Azonban valóban igaz az, hogy valamennyien megérthetjük Pál tanítását. Ha hittel olvassuk, ahogyan Pál azt akarta, akkor fel fogjuk fedezni, hogy a Római levél nem nehéz olvasmány. Pál olyanoknak ír, mint mi vagyunk. Más helyen ír az apostol arról, hogy a keresztyének a világ mércéje szerint nem bölcsek, ők nem e világ bölcsei, előkelői (1Kor 1,26). Pál azoknak ír, akik megértették Isten kegyelmét. Sok keresztyén olvas jó keresztyén irodalmat, bár sajnos nehéz komoly keresztyén irodalmat találni a piacon, mert a legtöbb keresztyén könyv nagyon felületes. A hívőknek jó, szilárd eledelt kell kapniuk. A Római levéltől nem kell félni, jó hírén ne essék csorba. A levél nehézsége nem a formájában keresendő, hanem tartalmában. Általában a keresztyének nagy része erkölcsi tanítást vár egy prédikációtól. Az apostol azonban a kegyelmet hirdeti! A nehézség a kegyelem tanításában rejlik. Nem a kifejezések miatt nehéz, hanem azért, mert olyasmiről beszél, amit nem értünk meg, mivel az erkölcstanra vagyunk ráhangolva.

Egyszer egy orvos intravénás injekciót akart adni egy lelkésznek, de nem talált alkalmas vénát. Félretette a tűt és megjegyezte: Egy igehirdető munkája nem segíti elő a vénák kidomborodását. Mire egy ápolónő humorosan megjegyezte: Kivéve, amikor a homlokán kiduzzadnak az erek a haragtól. – Az igehirdető homlokán duzzadó erek a hívők élete miatti haragból erednek.

Pál tanítása nem a tanítás mélysége miatt nehéz, hanem azért, mert nem vagyunk ráhangolva Isten kegyelmére. Manapság nem értjük, mi a kegyelem. Mi csak az erkölcsöt értjük meg. Az apostol azonban nem moralizált, kivéve amikor az erkölcs Isten kegyelmének gyümölcse volt. Az ember kegyelem által menekül meg, nem erkölcsi alapon. A megszentelődés kegyelem által lehetséges, nem a jó morál eredményeként. A Sátánt nagyon zavarja, amikor a kegyelemről prédikálunk, azonban örül, ha az igehirdető homlokán az erkölcstelenség feletti harag miatt kiduzzadó ereket lát. A kegyelem változtatja meg életünket és formál szentekké, nem a morális erőfeszítéseink. Az apostol a kegyelmet hirdette! Mindazok számára, akik megértik a kegyelmet, érthetővé válik a Római levél tartalma. A levél fő mondanivalója alapjában véve egyszerű. Természetesen vannak versek vagy kifejezések, melyek számomra sem világosak. De örvendezhetünk annak, amit megértünk a levélből, és örülhetünk a kegyelemnek.

Minden igehirdetőnek kötelessége hallgatói figyelmét Isten szuverén kegyelmére irányítani, nem pedig morálprédikációt tartani.

Ha a Júra hegység egyik csúcsán állunk és szép az idő, jó a kilátás, akkor az egész Alpok hegyláncának szépségében gyönyörködhetünk. Az erdészeknek idővel meg kell ritkítani a körülvevő fákat, különben megnőnek és eltakarják a kilátást a szemlélőktől. Az igehirdető feladata a bozótot eltakarítani, hogy láthassuk Isten szuverén kegyelmének szépségét. Ez a mi feladatunk, akik az igét hirdetjük, hogy valóban Isten szuverén kegyelmét hirdessük és megértessük az emberekkel a kegyelmet. Fontos tudni, hogy a természetes ember akarata meg van kötözve, mert ezen a ponton sokan összezavarják Isten kegyelmét. Sokan a kegyelem és az erkölcsösség keverékét hirdetik.

Az apostol a zsidók kudarcáról beszél emberi szemszögből. Emberileg vizsgálva a zsidók kudarcának két oldala van:

1. Az önigazság büszkesége. A Róm 10,3-ban azt írja Pál: Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának.

2. Ennek gyökere a hitetlenségükben van, hiszen a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására. Izrael tehát csődöt mondott hitetlensége miatt és ennek következtében az ember erkölcsösségében bíztak, mely az önigazságukhoz vezetett.

Mindezek gyökere onnan ered, hogy nem hallgattak az Isten Igéjére.

Pál most a megigazulás magyarázatára, Isten igazságára és a törvény igazságára tér rá. Az olvasott szakasz elején felhívja olvasói figyelmét az evangélium hívásának általános érvényességére. Róm 10,5: Mózes ugyanis azt írja, hogy aki „cselekszi a törvényből való igazságot, az az ember fog élni általa”. Van tehát megigazulás a törvényből! Mindaz aki be akarja tartani a törvényt, megigazul általa. Pál a saját igazságáról ír, melyeket a törvény cselekedetei által akart elérni. Ő azonban megkülönbözteti a saját igazságát Isten igazságától, melynek alapja Jézus Krisztus váltságműve. Az ember természete szerint mindig igazolni akarja magát, mert az ember bűnben születik. Ez az önigazság gyökere. Az ember igazolni szeretné magát Isten előtt, a maga igazságára, saját jó cselekedeteire hivatkozik. Ahogyan a gazdag ifjú tette, aki az Úr előtt szintén saját jó cselekedeteire hivatkozott. Egy másik alkalommal egy fiatal jogász jön az Úrhoz és felteszi a kérdést, melyet ma is sokan feltesznek: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (Lk 10,25) Az eredeti szöveget így kellene fordítani: Mester milyen nagy művet kell véghez vinnem, hogy ez által elnyerjem az örök életet? Az Úr Jézus felismerte, hogy ez a fiatal jogász cselekedeteiben bízott és nem tanulta meg, hogy semmit nem tehet azért, hogy Isten előtt megállhasson. Az Úr felteszi neki a kérdést: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” 27 Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” 28 Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél” A válasz helyes volt! tedd ezt, és élni fogsz.” A fiatalember kérdése az volt, hogy milyen nagy művet kell véghezvinnie, hogy ennek alapján Isten megjutalmazza az örök élettel. Az Úr a megfelelő szavakat választva azt mondta: Mi van megírva a törvényben? „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből… tedd ezt és élni fogsz. Nagy különbség van egy nagy mű kivitelezése és a törvény kitartó, állhatatos, életfogytiglani betartása között. Az első lélegzetvételtől az utolsóig be kell tartanod ezt a törvényt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből…” Ha ezt tökéletesen betartod, akkor élni fogsz, örök életed lesz. Ezért olyan nehéz cselekedeteink alapján örök életet kapni. Mivel bűnösök vagyunk, bűnben születtünk mindez csak egy feltételes, hipotetikus lehetőség a számunkra. Csak egy ember volt képes a törvényt tökéletesen betartani, az Úr Jézus Krisztus. Ezért a törvény ítélete a halál. Mind megérdemeljük a halálos ítéletet, mely ítélet következménye, hogy elménk elsötétült, akaratunk lázadozik Isten ellen, érzelmeink romlottak. Bűnben vagyunk Isten ítélete alatt.

Pál apostol megismétli azt, amit az Úr Jézus mondott: Mózes ugyanis azt írja, hogy aki „cselekszi a törvényből való igazságot, az az ember fog élni általa”. Egy ember sem képes a törvényt betartani és ezért mindnyájan Isten ítélete alatt vagyunk. Mire van szükségünk? A hitből való igazságra. Erről beszél az apostol a 6-10. versekben. Be kell vallanunk, hogy nehezen érthető a kifejezésmódja. Különösen akkor, ha nem ismerjük az Ószövetséget! Ezért vissza kell lapozzunk a Deut 30,10-14-hez (5Móz), ahol a szövetségnek a földre vonatkozó részéről olvashatunk. Ez a szövetség Izrael életét szabályozta Izrael földjén: ha hallgatsz Istenednek, az ÚRnak a szavára, megtartván parancsolatait és rendelkezéseit, (többes szám) amelyek meg vannak írva ebben a törvénykönyvben, és ha megtérsz Istenedhez, az ÚRhoz teljes szívvel és teljes lélekkel, (Ez egyes számban áll! Ez egy egyedülálló parancs.) akkor lakozhatsz Izrael földjén. Ha nem tartod meg a törvényt, akkor száműzve leszel erről a földről és szét leszel szórva a föld színén. Ez történt Izraellel, szét lettek szórva. Isten nem parancsokról beszél, nem cselekedetek általi megigazulásról, hanem a hitről, a mózesi törvénybe vetett hitről beszél. 11. Mert ez a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. 12 Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? 13 Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? 14 Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt! Más szóval, Mózes szerint a hit igéje nem olyasmi, amit nekünk kell megszereznünk, amiért meg kellene dolgoznunk. A hit igéje nem más, mint a szív válasza Isten Igéjére. Az apostol analóg módon, retorikusan használja az Ószövetség szavait a 6. és az azt követő versekben. Isten igazságára vonatkozólag a következőket mondja – és közben nem szabad elfelejtenünk, hogy az apostol Jézus Krisztus befejezett váltságműve alapján beszél: 6 A hitből való igazság pedig így szól: „Ne mondd szívedben: Ki megy fel a mennybe?” Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Nem kell tehát a mennybe mennünk, hogy kiváltsuk a Szentháromság második személyének testet öltését és földre jövetelét. Ez már megtörtént! 7 Vagy: „Ki megy le az alvilágba?” Azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. Nem nekünk kell leszállni az alvilágba, hogy feltámasszuk Jézus Krisztust, hogy azután felmehessen az Atya jobbjára. Az Úr Jézus testet öltött, meghalt a kereszten, elment az alvilágba és feltámadt. Mindez a múlté! Nekünk nem kell ezekhez hozzájárulnunk. Mi nem vagyunk ezekért felelősek. Mi Isten Igéje által megfigyeljük az eseményeket, bízunk Őbenne és rábízzuk életünket arra, amit Isten tett értünk. Pál kifejezésre juttatja, hogy az ember nem érdemelheti ki és nincs mit hozzátennie az Úr elvégzett váltságművéhez. Isten igazságosságát nem nekünk kell szorgalmunkkal megszereznünk. Isten igazságossága kegyelemből, ingyen lesz a miénk. Nem kell újból elkezdenünk betartani a törvényt. Hit által egy teljesen új szívet kapunk, mely a Szentszellem újjászülő munkája révén lesz a miénk. Krisztus evangéliuma új életet ad, átformál minket, hogy hitben bizalommal, bűnbánattal átadjuk magunkat az Úrnak.

Ez Isten igazságának ószövetségi kifejezésmódja. Pál azonban a 9. és 10. versben az újszövetségi kifejezésmódról beszél. Az ószövetségi idézet után most Pál világosan fejezi ki magát. Mi tehát a hit igéje? 9 Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Ez a hit igéje, ez Isten igazságossága. Mit kell tennünk tehát? Hinnünk kell és meg kell vallanunk hitünket.

Pál apostol két szót használ itt, amit meg kell magyarázni. Sokan nem olvassák a Bibliát elég figyelmesen. Azt hiszik, hogy az ember úgy üdvözül, ha szívében hisz és azután egy embercsoport előtt bizonyságot tesz, és amennyiben felemeli kezét egy evangelizációs alkalmon és előre megy, azzal beismeri, hogy hitt Jézus Krisztusban. Ez önmagában nem helytelen, ami magát a cselekedetet illeti. Csak akkor helytelen, ha azt hisszük, hogy ez az üdvösség útja, metódusa. Pál nem erről beszél. Pál nem ismerte a mai evangelizációs összejöveteleket, ahol az összejövetel végén azt éneklik, hogy „amint vagyok, jövök”. Sokkal mélyebb jelentősége van annak, amiről Pál apostol beszél. Pál arról a hitvallásról beszél, amit hétfő reggel teszünk, a templom vagy a gyülekezeti alkalom után. Arról a hitvallásról, ahogyan Jézus Krisztust kedden, szerdán és csütörtökön valljuk meg. Arról, ahogyan az üzleti életben, munkahelyünkön, az iskolában, barátaink körében valljuk meg Őt. Ahogyan bizonyságot teszünk arról a hitről, melyet Jézus Krisztus plántált a szívünkbe. Akkor is, amikor a bizonyságtétel áldozattal jár. 9. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed,… Ezek összefüggenek egymással: vallástétel arról, amit hiszel. A hitet meg kell vallani. A hitvallás egy külső dolog, amely hitünk következménye. A hit egy benső dolog, a hitvallás forrása. A hitvallás nem egy gyülekezet előtti bizonyságtétel csupán, hanem a Krisztusban való életről szóló bizonyságtétel a bemerítkezés után. Ha valaki hisz Jézus Krisztusban és bizalommal rábízta életét, akkor abban változás fog végbe menni. Új élete van! Az első, amit tenni akar, hogy tetszésére legyen Annak, aki életét adta érte. Az ilyen ember odamegy a gyülekezet presbitériumához és elmondja, hogy hisz Jézus Krisztusban és szeretne bemerítkezni. A bemerítkezés a hit megvallása! A hitet a bemerítkezéssel valljuk meg, majd később a hétköznapok hitvallásában, a társadalmi életünkben.

A probléma persze az, hogy sokan vannak azok a hitvallók, akik ennek ellenére nem egy igazi, üdvözítő hit megvallói. Sokszor olvasunk az újságban prédikátorokról, akik Krisztus nevére szégyent hoznak. A világ nagyon jól tudja, hogy a hívő ember életével vallja meg Krisztust. Ha egy áruház igazgató sikkaszt, az csak apró betűkkel lesz benne az újságban, de ha egy ismert igehirdető sikkaszt vagy házasságtörést követ el, az a címlapon jelenik meg.

9 Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust... Ez a hitvallás veleje. Jézus Úr! Ez Isten Fiának isteni természetére utal. Ez a hitvallás, hogy Ő az ószövetség Jahveja. 9 Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Ez a hitvallás a keresztyénüldözés ideje alatt született meg. A keresztyéneket a magisztrátusok elé cipelték és követelték tőlük, hogy vallják meg, hogy „a császár (Cézár) Úr”. Egyesek azt tanácsolhatták, hogy „nyugodtan mondd azt, hogy Cézár az úr, nincs jelentősége. Majd később megmagyarázhatod másoknak”. Ezek a római keresztyének azonban nem így gondolkodtak. Ők megvallották hitüket és ezért életüket vesztették. Ők azt vallották, hogy „Jézus az Úr”. Tudták, hogy van Róma felett egy nagyobb hatalom. Végül úgyis a legmagasabb hatalom előtt kell számot adniuk. A római császár csak egy bábfigura volt, mert az igazi hatalom a mennyben volt.

9 Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Az utolsó vacsoránál az Úr megmondta tanítványainak, hogy valaki elárulja, és hogy az áruló közülük való. A tanítványok megdöbbentek: egy apostol, akit az Úr Jézus maga választott ki?! Péter kérdezi: Én vagyok az, uram? János: Én vagyok az, uram? Natánael, aztán Jakab és a többiek. Végül Júdáson volt a sor: Én, mester? Senki nem hívja Jézust Úrnak, csak a Szentszellem által.

Mit jelent az, hogy a hit Isten ajándéka? Senki nem hívja Jézust Úrnak, csak a Szentszellem által. Ha azonban valakit Isten megajándékozott a Szentszellem által ezzel a hittel, akkor ennek az embernek meg kell vallania, hogy Jézus Krisztus Úr, függetlenül attól, amit az emberek mondanak. „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Van még egy fontos dolog ebben a versben: …hogy Isten feltámasztotta őt a halálból. Még az apostolok napjaiban is voltak különböző „urak”, de csak egy igazi Úr volt, az Úr Jézus Krisztus. „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból.” Ő az Úr, aki feltámadt a halálból. Ő az egyedüli Úr. Őt kell, mint feltámadott urat megvallani az emberek előtt. Pál mondja: (1Kor 8,6) …egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. Mit jelent ez? A keresztyén hit nem egy vallás a sok vallás közül. Sokan azt mondják: „Valamennyien a mennybe kerülünk, csak különböző utakon.” A Szentírás ezt hazugságnak minősíti. Mit mond Péter apostol? „Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4,12) Mit mond Pál? Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. (1Kor 3,11) Mit mond az Úr maga? „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Ján 14,6)

Pál, nem vagy te kissé szűkkeblű? Nem lehetnél nagylelkűbb ennél? – kérdezhetnénk. Ha valaki nagylelkűen bánik Isten igazságával, akkor ellop valamit, ami nem az övé. Senki nem követhet el rosszabbat annál, mint hogy valakit arra az útra vezet, amely a romlásba visz. Még hogyha hiba is volna azt állítanom, hogy „a keresztyénség az igazság egyedülálló, zárt rendszere” mert emiatt azt mondhatnák, hogy „a keresztyénség egy szűk látókörű, bigott rendszer”, ettől még akkor is sokkal veszélyesebb volna, ha azt mondanám, „mi, evangéliumi keresztyének, a Jézusba vetett hit alapján fogunk üdvözülni, de mások számára Isten valamiképpen egy más utat fog nyitni az üdvösséghez”. Ez egy nagyon súlyos félrevezetés volna! Ha elhitetjük valakivel, hogy van más út is Jézus Krisztuson kívül, az bűn. Nincs más út.

„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból...” Ő legyőzte a halált. Ő mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; 26 és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha” (Ján 11,25). Az emberek mindig elismerték, hogy Jézus Krisztus minden más embertől különbözött.

Egy Lee nevű kínai evangélista – még a jelenlegi rendszer előtt – egy amerikai bibliaiskolában tartott előadást. Az előadás után egy diák a következő kérdést tette fel neki: Miért kell nekünk a keresztyénséget Kínába exportálni, ha az ön országában a konfuciánus vallás uralkodik? Lee válasza a következő volt: Három érvet tudok magának felsorolni: 1. Konfucius egy tanító volt, Krisztus pedig egy megváltó. Kínának megváltóra van szüksége, nem egy tanítóra. 2. Konfucius halott, Krisztus él. Kínának egy élő megváltó kell. 3. Eljön egy nap, amikor Konfuciusnak meg kell állnia Jézus Krisztus ítélőszéke előtt. Kínának meg kell ismernie Krisztust mint megváltóját, mielőtt mint bíróval találkozik vele.

Mohamed befedte a fejét és azt kiáltotta, ha Isten nem fedi őt be a kegyelem palástjával, akkor nincs számára reménység.

Egyedülálló az, amiről mi beszélünk és amit hirdetünk. Pál a Róm 10,10-ben megmagyarázza: 10 Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Pál nem tesz különbséget a megvallás és a hit között. Ezek nem választhatók el egymástól. Olyanok, mint egy növény részei, az egyik a gyökér, a másik a gyümölcs.

Az „üdvösség” szót általában kerüljük. Sok keresztyén idegesen reagál e szó hallatán. Talán eszünkbe jutnak azok, akik odaléptek hozzánk, megragadták a ruhánkat, zakónkat és megkérdezték, „van üdvösséged”? Az „üdvösség” szó kimozdít vallásos lagymatagságunkból. Nem szeretünk az „üdvösségről” beszélni. Ha egyszer a mennyben leszünk, az Úr és az apostolok szájából hallani fogjuk ezt a szót. Ezért jó már most hozzászoknunk!

Ezek után az apostol a Szentírásból támasztja alá mondanivalóját. „Nem valami új, amit mondok”. 11 Az Írás is így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” Mit jelent ez? Akárki vagy, hívő lehetsz Jézus Krisztusban! Tudjuk, hogy Isten nézőpontjából vannak kiválasztottak. Hogy kik ezek, azt nem tudhatjuk. Hangzik a hívogatás: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” Nincs ellentmondás a „mindenki, aki” és „kiválasztott a világ teremtése előtt” (Ef 1,4) között. Ezért hívogatunk: mindenki aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.

Az apostol megmagyarázza, mit is jelent ez: 12 Nincs különbség zsidó és görög között. Mindenki átok alatt van, mindenki elveszett, ugyanakkor Isten bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja őt, akár zsidó, akár pogány. Befejezésül Pál azt mondja: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”

Mit jelent „az Úr nevét segítségül hívni”? Nem mást, mint az Úrhoz kiáltani: Ments meg, Uram! Ments meg a bűneimtől, vétkeimtől, ments ki az átok alól!

Sokan mondják, hogy „Uram segíts”, de ez csak akkor hatásos, ha hivatkozunk az Úr Jézus Krisztus váltságművére. Ábrahám háromszor hívta Isten nevét segítségül, de minden esetben egy áldozati oltár előtt. Ha az Úrhoz fordulunk, Hozzá kiáltunk, akkor mindig ahhoz fordulunk, aki megváltó áldozatot hozott és Őrá kell hivatkoznunk. Ezt jelenti Pál idézete: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” Jézus Krisztus fizette meg az árat a bűnösökért és csak őrá lehet hivatkoznunk, ha az Úr nevét segítségül hívjuk.

9 Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. 10 Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Ez kegyelem. Az Ige hirdetésével szeretnénk a bozótot ritkítani, hogy rámutassunk: az üdvösség kegyelemből van Krisztus váltságműve által.

Hiszed, hogy Krisztus meghalt a bűnösökért? Tudod, hogy bűnös vagy? Akkor jöjj Krisztushoz és hívd segítségül az ő nevét. Ha hiszel benne, nem fogsz szégyent vallani.