1. Krisztus mindenek felett. Róm 9,1-5
Admin-2010 november 16 kedd - 23:20:00 | Hozzászólás: 0

Az apostol az első 8 fejezetben befejezte az üdvösségről szóló tanítását. Most felvet egy kérdést, melyet ezek után minden bibliaolvasó ember megkérdezne. A kérdés: Mi köze van Izraelnek ahhoz az üdvösséghez, melyről éppen beszélt? Tudnunk kell, ha az Írást olvassuk, hogy Isten az ótestamentumi kijelentést Izrael számára és az atyáknak adta. Mi az ő szerepük az üdvösség történetében, melyet az apostol kifejtett? A Római levélben, kivéve néhány verset a 3. fejezetben, Izrael nem fordult elő. Ezért teszi most fel az apostol ezt a kérdést. A 9. fejezet első versei bevezetésként szolgálnak ehhez.
1 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentszellem által, 2 hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. 3 Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett; 4 akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, 5 akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen. Az utolsó vers fordításáról sok vita folyt. A szöveg világos, de a fordítás kérdése nem egészen világos. Az apostol a római korban élt és írt. Abban a korban nem tették ki rendszerint a vesszőket és a szavakat összeírták. Az akkori olvasók számára az olvasás nem volt probléma. Ha mi a szavakat nem választanánk el, akkor nekünk lennének problémáink. A szavakat az olvasónak kellet egymástól elválasztani és a vesszőket és pontokat beiktatni úgy amint a szöveg ezt megkívánta. A fordítók, amikor a fordítást végezték a szöveg analízise és a szövegkritika szabályai szerint, akkor egy bizonyos módon jártak el. A fordítás elvárja az írásjelek használatát és ezért itt négy különböző fordítás lehetséges. Így lehet ezért az 5.v.-et fordítani: … akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ez Krisztus isteni voltát emeli ki. Más fordítások az írásjeleket másként alkalmazzák, ami teljesen jogos. Így is lehetne olvasni: Akikből, ami a testet illeti, Krisztus eljött, aki mindenek felett van. -Isten legyen áldott örökké. Ebben az esetben az istenség nem Krisztusra vonatkozik hanem az Atyára. Vannak más lehetőségek is és így a görög szövegnek összesen négy különböző fordítása lehetséges. Ha majd ezzel a verssel foglalkozunk , akkor meglátjuk a szöveg összefüggő értelméből, hogy az istenséget Krisztusra kell alkalmazni. Ez függ az írásjelek használatától és értelmezésétől és a fordítás mindig értelmezés kérdése is.

Forduljunk most a szöveghez. Az első 8 fejezet beszámol arról a felülmúlhatatlan örömről , amit az üdvösség számunkra jelent. A 8. fejezet azzal fejeződik be: 38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39 sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. Az apostol ezzel azt fejezi ki, hogy mi magunk sem tudjuk magunkat tőle elszakasztani. Miért? Mert mi magunk is a teremtéshez tartozunk. Mi is teremtmények vagyunk. ... semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. Micsoda öröm és dicsőség keresztyénnek lenni! Rögtön ezt követően azonban az apostol azt mondja: Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentszellem által, 2 hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. Előbb örömről beszélt és a következő mondatban kimondhatatlan szomorúságról. Miért? Hogyan lehetséges az, hogy az apostol, aki először az üdvbizonyosság öröméről ír, most hirtelen fájdalomról és szomorúságról ír? Ez több kérdést is felvet. Az első kérdés: Igaz-e Pál apostol evangéliuma? Az első 8 fejezetben a kegyelmi kiválasztásról beszél , de ezekben a fejezetekben, kivéve egy helyen a 3. fejezetben, Izrael nem szerepel a kiválasztottak között. Mindenki, aki Bibliát olvas, annak tudnia kell, hogy Izraelnek a kiválasztottak között kell lennie. A Biblia története nagyjából Ábrahám elhivatását írja le. Izsák, Jákob és az utódok vonala, a pátriárkák, a hit hősei eddig mind hiányoznak a Római levélből. Mi lett Isten ígéreteiből, kérdezné egy izraelita? Ekkor fel kellene tenni a kérdést: Vagy Pál apostol evangéliuma igaz és az ígéreteket visszavonták, vagy igazak az ígéretek, de Pál evangéliuma nem igaz és Krisztus egy csaló. Nincs más választás! Ha Róm 9-11 fejezetét olvassuk, akkor világossá válik , hogy a kérdésre a válasz nem vagy-vagy, hanem sokkal inkább és-és. Az ígéretek is igazak és Pál evangéliuma is igaz.

Van azonban egy még alapvetőbb kérdés is: Vajon Isten mondott csődöt? Ez a kérdés áll most előtérben. Hiszen Ő adta az ígéreteket a pátriárkáknak, megígért nekik egy földet, egy királyt és királyságot. Megígérte bűneik bocsánatát és egy dicsőséges jövőt, egy aranykort. De hol vannak az ígéretek? Izrael elfordult Istentől. Izrael a pogányokkal együtt megfeszítette az Úr Jézus Krisztust. Lehetséges, hogy az ember engedetlensége és bűne Isten ígéreteit semlegesíti? Lehetséges, hogy az ember „nem”-je erősebb Isten „igen”-jénél? Visszautasíthatja-e az ember Isten feltétel nélküli ígéreteit? Ez alapvető teológiai kérdés és alapvető bibliai értelmezés. Lehetséges-e, hogy az ember Isten terveit keresztülhúzza? Vagy Istenünk olyan, aki céljait megvalósítja? Legyen tudatos bennünk, hogy ezen a kérdésen dől el az evangéliumi hit és teológia két rendszere! Az evangéliumi gyülekezetek legnagyobb része vallja, hogy az ember „nem”-je nem képes Isten „igen”-jét érvényteleníteni. Isten feltétel nélküli ígéreteket tesz és ő ezeket az ígéreteket beteljesíti. Pál apostol bemutatja ebben a három fejezetben Isten győzelmét, amely az igazság alapelvén áll. Látni fogjuk, hogy az Ő ígéretei nem váltak érvénytelenné és előttünk van az az idő, amikor az egész Izraelt megmenti. Ez a 11. fejezet fő mondanivalója. C.H. Dodd ezeket a fejezeteket úgy nevezte: Isten céljának leleplezése a történelemben. William Manson, egy ismert újszövetséges professzor Edinburghban, így nevezte ezeket a fejezeteket: Isten igazságának kibontakozása a történelemben.

Még egy kérdés merül fel ezeknek a verseknek az olvasása közben: Ki tulajdonképpen Jézus Krisztus? Hány alkatrészt lehet egy gépkocsiból eltávolítani hogy még mindig autó maradjon? Ki lehet venni a fényszórót, akkor legalább még nappal lehet vezetni. El lehet távolítani a dudát, a lökhárítót és pár más alkatrészt. Ezek nélkül még mindig autó marad az autó. Ha azonban az alvázat vagy a motort távolítjuk el, akkor megkérdezhetjük: Autó ez még? Valami hasonló történt a teológiában is. Néhány évszázaddal ezelőtt a keresztyénség az ihletett Szentírásból indult ki, egy élő Istent ismert és hitt Jézus Krisztus fizikai, testbeli feltámadásában. Hitt a Szentháromság második személyének testetöltésében és helyettesítő áldozatában. Végül hittek az Úr második eljövetelében. Az utolsó évek teológiájában ezeket a tételeket ún. keresztyén teológusok lefarigcsálták. A Szentírás ihletettségét és tévedhetetlenségét nem ismerik el. Krisztus feltámadásában nem hisznek manapság. Nem hiszik azt sem, hogy Isten emberré lett, Jézus Krisztusban testet öltését is sok teológus tagadja. A helyettesítő áldozat szükségességét is sokan tagadják. A megváltás, amit ma a szószékekről hirdetnek, nem az a megváltás, amiről a Biblia beszél. Ha egy autóból kivesszük a motort, akkor mi marad meg, és mi marad meg ha a teológiából kivesszük ezeket a nagy és fontos tanításokat? Ami megmarad az nem keresztyénség.

Pál erről a három dologról beszél ebben a három fejezetben.

Először Izrael szellemi büszkeségéről és önbizalmáról beszél és arról, hogy nem helyesen olvasták az Írásokat . Ebből kifolyólag bíztak a nekik adott ígéretekben, az üdvösségükben és hittek abban, hogy a kegyelem helyett cselekedeteik által igazulnak meg. A természeti ember bízik abban, hogy ha jót tesz, testvériesen viselkedik embertársaival szemben, segít a szegényeken, aki szolgál és feláldozza magát másokért, akkor Isten erről könyvet vezet. Ha a mérleg pozitív lesz, akkor ennek alapján kiérdemli az örökkévaló dicsőséget.

Egyszer egy asszony bement egy állatkereskedésbe és egy kutyát akart venni. Az eladónak azt mondta, nekem mindegy hogy a kutya dakszli vagy farkaskutya, csak kutya legyen és illjen a szőnyegemhez. Sokszor így formálják az emberek teológiájukat és világnézetüket. Az emberek nem törődnek azokkal az alapelvekkel és alapvető gondolatokkal amikhez alkalmazkodniuk kellene. Választásukat a saját mintájukhoz szabják.

A Biblia világosan kifejti, hogy az üdvösség a kegyelem műve. Az örök életet az ember mint ajándékot kapja meg. Pál apostol hivatkozik most Izrael csődjére, ami szellemi büszkeségük és túlzott magabiztosságuk eredménye. Ők az üdvösségüket cselekedetik alapján akarják kiérdemelni kegyelem helyett. Izrael csődje azonban nem teljes vagy végleges. Erre tér rá az apostol a 11. fejezetben. Izraeliták ma is megmenekülhetnek! Van egy maradék a kegyelemi kiválasztás szerint. Végül azt mondja, hogy Izrael kudarca nem végleges és egész Izrael a jövőben megmenekül.

Róm 9,1-3-ban Pál nagy szomorúságát fejezi ki Izrael kudarca miatt. Ha figyelmesen olvassuk az első verset, nem találunk benne összekötő szót vagy fogalmat, mint pl: „ezért” vagy „ennek következtében”. Egyszerűen feltör az apostolból: Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok. Itt hiányzik a logikus összekötő szó és rámutat az apostol érzelmi kitörésére. Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentszellem által, 2 hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. Az apostol nem ejt krokodil könnyeket. Nem mondja, „én ezt csak azért mondom nektek, mert szeretlek titeket”. Sok testvért ismerek, akik ilyesmit mondanak és aztán ránk húzzák a vizes lepedőt. Az apostol saját mély fájdalmáról beszél, mely visszavezethető a Szentszellem munkájára. Ez Istentől származó mély fájdalom az ő testvéreiért, akik rokonai test szerint. Ez még meghatóbb, ha arra gondolunk, hogy azok, akikről beszél, őt üldözték és életére törtek. ApCsel 25,24-ben ezt olvassuk: Fesztusz ezután így szólt: „Agrippa király és ti férfiak mind, akik velünk együtt jelen vagytok, látjátok ezt az embert, aki miatt megostromolt engem az egész zsidóság Jeruzsálemben, sőt még itt is, azt kiáltva, hogy ennek nem szabad tovább élnie. Itt vannak azok, akik őt szerették volna megölni, Pál ugyanakkor szomorú és fájdalmát fejezi ki érettük, hogy üdvözülhetnének. ApCsel 22,22-ben ez áll: Eddig a kijelentésig hallgatták, de akkor így kezdtek kiáltozni: „Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem szabad neki élnie!” Megható, hogy ezek miatt az emberek miatt szomorúságot érez Pál, az elveszettségük miatt, nem gyűlöletet.

Róm 9,3-ban megmagyarázza: Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett. Persze Pál itt olyan valamit mond, ami lehetetlenség. Az Írás szerint lehetetlen, hogy valaki feláldozza magát valaki másért ilyen értelemben, hogyan az apostol erről ír. Azt mondja, „ha lehetséges lenne, akkor magamra vállalnám Izrael átkát, azért hogy test szerinti rokonaim megmentődjenek.” Nem sokan vannak, akiknek ilyen szívük van, akik azt mondanák, hogy egy bizonyos családtagomért odaadnám az életemet, akit szeretek, de aki el van veszve.

Pál azonban még ennél is többet mond. Ő még az örök kárhozatot is magára vállalná. Nem csak testi életét adná oda, hanem örök életét is, azért, hogy testvérei test szerint üdvözülhessenek. Ez persze lehetetlenség. Pál tudja, hogy ez lehetetlenség, de így fejezi ki szeretetének nagyságát.

Ótestamentumi emberek példáját folytatja. Nézzük meg most ezt a példát ahogy Mózes életében megmutatkozik. Mózes , amikor felment a hegyre hogy átvegye a tíz parancsolatot és miután visszatért egy idő után a néphez, azt látta, hogy a nép az aranyborjú körül táncolt. Azt mondták Áronnak, csinálj nekünk isteneket, hiszen Mózes aki kihozott minket Egyiptom földjéről nem tért vissza és mi nem tudjuk mi történt vele. Áron gyenge ember volt és a nép ékszereiből egy aranyborjút készített nekik. Áron elmondta később Mózesnek, hogy az ékszereket összeolvasztották és kijött belőle a borjú. Úgy tett, mintha semmi köze nem lett volna ehhez a bálványhoz. – Isten azonban látta, hogy mialatt Mózes nála volt mi is történt. Exod. 32, 9: Még ezt is mondta az ÚR Mózesnek: Látom, hogy ez a nép kemény nyakú nép. 10 És most hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom és végezzek velük! De téged nagy néppé teszlek. Micsoda kísértés ez Mózes számára. Isten el akarja törölni Izraelt a föld színéről és Mózes magvából akar egy új népet teremteni magának . Mózes azonban a népéhez való szeretetből azt mondja: Miért gerjedsz haragra, URam, néped ellen, (Isten Mózesnek azt mondja, ez a te néped, de Mózes utal arra, hogy a nép Isten népe!) amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból? ...13 Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izraelre, akiknek önmagadra esküdtél, és ezt ígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat, amennyi az égen a csillag, és örökké birtokukban lesz az egész föld, amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom. És azt olvassuk, hogy Az ÚR szánalomra indult, és nem hozta rá népére azt a bajt, amit mondott. (Exod 32,9-13) A történet folytatását ismeritek. Amikor Mózes lejött a hegyről látva Izrael bálványimádását, összetörte a törvénytáblákat. Másnap megint felment Mózes az Úrhoz, mondván Visszatért tehát Mózes az ÚRhoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának. 32 Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál! Ugyanez a szeretet és érzelem: Ha lehetséges lenne! Isten válasza Mózeshez ez volt: Az ÚR így felelt Mózesnek: Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem. 34 Azért menj, vezesd a népet, ahová parancsoltam! Íme, az én angyalom megy előtted, és majd a számonkérés napján számon kérem vétküket. (Exod 32,31-34) Pál apostol úgy beszél mint Mózes beszélt. …nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. 3 Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett Mennyire szerette Pál az ő népét, micsoda ember volt ő!

A keresztyének önbizalmából, elégedettségéből fakadó magatartás ez:, „én megmentett vagyok , a gonosz bűnösök, akik nem akarnak Istenről hallani, azok méltán vesznek el” . Nem ijesztett ez még meg téged? Nem ijedtél meg magadtól, hogy hiányzanak a könnyek a szemedből, amikor valaki elutasítóan nyilatkozik az Úrról?

Egy ember találkozott a barátjával és azt mondta neki: „Hallottam, hogy a lelkészeteket elbocsátottátok. Mi volt vele?” A válasz: „Nem szűnt meg azt mondani nekünk , hogy a pokolba kerülünk”. – „És mit mond az új lelkészetek?” „Az új lelkészünk is azt mondja, hogy a pokolba kerülünk”. „Na és hol van a különbség?” A különbség az, hogy amíg az elsőnél ez úgy hangzott, mintha örült volna ennek, de amikor az új lelkész mondja, az úgy hangzik, mintha ez megtörné a szívét”. Az új lelkész olyan volt, mint az apostol. …nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. 3 Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett. Ha a pokolról beszélünk, akkor mindig könnyes szemmel és elcsukló hangon kellene róla beszélnünk. Ez túl komoly dolog ahhoz, mintsem könnyedén lehetne róla beszélni. Az apostol itt példaképe egy lélekmentőnek, aki szereti azokat, akikhez küldetett.

Valaki megkérdezhetné Pált: Miért vannak ilyen erős érzelmeid? Miért van ez a szomorúság benned? Miért van ilyen fájdalmad? Pál válasza ez lenne: Hallgass ide, micsoda előnyeik és kiváltságaik voltak Izraelnek! Beszél aztán az áldásokról, melyeket Izrael kapott. 4 akik izraeliták, akiké a fiúság. Őket választotta ki Isten mint az Ő népét! Isten Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak ígéretet tett és aztán Izraelt fiának nevezte. Isten befogadott népe lettek. Az újtestamentumban, itt Róm 8-ban olvassuk, hogy fiúságuk van, Izraelt mint népet hívta el a fiúságra. Őket fogadta el Isten fiaiként.

Másodszor a dicsőség is az övék volt. ...és a dicsőség.

Micsoda áldás ez. Amikor Izrael kijött Egyiptomból Isten azt mondta: Lesz egy felhőoszlop és egy tűzoszlop. Ezek lesznek a vezetőitek. Ha ezek elindulnak, akkor kövessétek őket, ha nyugszanak, akkor telepedjetek le. A felhő árnyékot ad nappal és a tűz pedig világosságot éjjel. Ha éjjel elindultok a tűzoszlop nélkül, akkor sötétségbe kerültök. A világosság és a védelem a felhő és a tűzoszlophoz való viszonyuktól függött. Ez nem volt egy normális felhő. Ez olyasmi lehetett mint a felhőgomba egy atombomba robbanásakor! Izrael számára ez egy csoda lehetett, ahogyan őket Isten a sivatagban vezette. 50ºC árnyékban, az sokkal melegebb, mint az elmúlt nyár 2003-ban. Ennek ellenére Izrael növekedett és sokasodott.

Tovább sorolja fel Pál: És a szövetségek. A törvény feltételes szövetsége és Isten feltétel nélküli szövetségei, az Ábrahámi, Dávidi és az új szövetség az övék volt, amikben megígérte, hogy Ábrahám neve nagy lesz, ad neki egy földet és az ő magvában lesznek megáldva a föld népei. Nem csak Izrael, de a népek is meg lesznek áldva általa. – A Dávidi szövetségben Isten megígért számukra egy királyt Dávid házából és az új szövetség által megígérte számukra bűneik bocsánatát. Ezekben a szövetségekben ígérte meg a magot, Ábrahám utódát. Ezek a szövetségek feltétel nélküli szövetségek voltak, melyek betöltetése biztosítva volt . Micsoda ígéretek! Az ígéretek elejétől fogva feltétel nélküliek voltak, amikor Ábrahám nem ment át a kettévágott állatok között, csak Isten! Utalok itt Gen 15. fejezetére. Ábrahám aludt, mialatt Isten megerősítette a szövetséget vele. Isten nem követelte Ábrahámtól, hogy kövesse őt. Ez nem volt egy szövetség, melyben mindkét félnek vannak bizonyos kötelességei. Ez egy feltétel nélküli szövetség volt. Isten garantálja a magára rótt feltételek beteljesítését. Izraelé voltak tehát a szövetségek. Most Izrael hitetlenségben volt.

... és a törvényadás. Manapság már nem gondolunk arra, hogy a mózesi törvény annak idején micsoda áldás volt. A zsoltárírók beszélnek a törvényben való gyönyörködésükről. A zsidók ünneplik a törvény örömünnepét. Chaim Potock írt egy könyvet: „Kezdetben”. Ebben írja le azt a örömünnepet, amikor kiveszik a tóratekercseket a zsinagógában és körülhordozzák, megcsókolják és táncolnak velük. Az egyik fiatal zsidó fiú felteszi benne a kérdést, hogy vajon a gójok, a nem-zsidók, is éreznek ilyen örömet a törvény iránt? Nos, a válasznak IGEN-nek kellene lenni Isten igéjével szemben. Mi szeretjük Mózes törvényét, de szeretjük Isten egész igéjét. Isten törvénye kiváltság és Izraelé volt a mózesi törvény.

Örülsz annak, ha a Bibliában egy már ismert verset olvasol és egy új gondolat jön eléd és gyönyörködsz Isten bölcsességében?

Miután Izrael elvetette a Messiást, nem csoda, hogy Pálnak nagy szomorúsága és fájdalma volt népe miatt.

és az istentisztelet. Mire kell itt gondolni? A Szentsátorra, a templomra, a papok szolgálatára stb. Manapság a templomok turisztikai látványosságok. De egy templom sem szebb, mint annak idején Isten temploma volt. Ha valaki nem látta a templomot, akkor még sosem látott szép épületet. A Szentsátor maga, habár egy mulandó átmeneti sátor volt, gyönyörű felépítéssel rendelkezett, arányai lenyűgözően szépek voltak, csakúgy , mint a jeruzsálemi templomnak. A szertartások, a papok ruhái is mind kifejezték Isten szépségét , aki megparancsolta ezeket. Az emberek szemlélték a szertartásokat és ez megadta nekik azt az érzést, hogy a templomban jártak. Ha valaki valaha templomba járt, akkor azok az izraeliták voltak akik gyönyörködtek a leviták szolgálatában. Az engesztelő nap volt a szertartások csúcspontja, hogy ismertesse a néppel Isten megváltó szándékát. A szertartásoknak főképpen tanítójellegük volt. Tanította őket, hogy egy nap jönni fog valaki, akiben beteljesedik mindez és akkor vége lesz a szertartásoknak. Akkor imádni fogjuk Istent szellemben és igazságban.

A protestantizmus és a római egyház egyik nagy tévedése, hogy megkísérlik az ótestamentumi szokásokat és a liturgiát átvinni az újtestamentum idejére. Mi szellemben és igazságban imádjuk Istent, de Izrael számára az istentiszteletek ceremóniája nagy élmény volt.

És az ígéretek, mondja Pál apostol. Ezek a messiási ígéretek voltak. Úgy is lehetne ezeket nevezni, „a kegyelem szövetségei”: szövetség a Szentháromság és a kiválasztottak között. Az első ilyen ígéret a Gen 3,15-ben hangzott el, ahol megígérte Isten, hogy az asszony magva el fogja taposni a kígyó fejét. Ezek az ígéretek Isten üdvterve folyamán kibontakoznak. Eljön a pap, a próféta és a király és Isten szenvedő szolgájának szolgálatát mutatja be az Ézs 52. és 53. fejezete. Az ígéretek az Úr Jézus eljövetelében érik el csúcspontjukat. Bemerítő János azt mondta: Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit”. És abban teljesedett be ,amikor az Úr meghalt a kereszten a bűnösökért. Ezek a nagy messiási ígéretek.

5 akiké az ősatyák, Kik ezek az atyák? Ábrahám, Izsák, Jákob, Dávid stb. Ezek az atyák. Végül azt mondja: …és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen.

... mert az üdvösség a zsidók közül támad.(Ján 4,22) mondta az Úr és az üdvösség a Messiástól származik. És ez a Messiás mindenek felett örökké áldandó Isten.

Említettem előbb, hogy ezt a szöveget az írásjelek használata szerint négyféleképpen lehet lefordítani. A szöveg összefüggő értelméből, a kontextusból azonban világos, hogy Pál siránkozik, mert Izrael ezen áldások ellenére is engedetlen. A legnagyobb áldás az, hogy övék a Messiás test szerint, aki mindenek felett örökké áldott Isten. A Messiás az övék! Mégis elvetették őt. Pál panaszkodik, szomorkodik, az Isten fia nagyságának fényében. Az egzegetikai szabályok megkövetelik, hogy így fordítsuk: …és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindenek felett örökké áldandó Isten. Vagy ahogy a református fordítás hangzik: …és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett. Jézus Krisztus, az Isten és Ember. Ő, aki egyszer megszületett, egy asszonytól, emberségének és Istenségének a kifejezése küldetésében lett nyilvánvaló. Ő már létezett, mielőtt megszületett volna. Az Úr Jézus sosem mondta, hogy ő megszületett, ő magáról mindig úgy beszélt, hogy ő küldetett. (Csak egyszer használta a „születés” kifejezést magára, amikor a pogány Pilátus előtt állt, és akkor is hozzáfűzte, hogy ő küldetett.) Ő magáról mindig mint isteni lényről beszélt, aki a történelem bizonyos pontján eljött, magára vette az emberi természetet, mellyel addig nem bírt, de ő létezet már az idők előtt. Az Isten-Ember!

Nincs emberibb és kellemetlenebb dolog, mint az adófizetés. Megértettük, hogy az Úr Jézus adót fizetett? Péter vetette fel a kérdést. Valaki megkérdezte, „fizet a mestered adót?” Oh igen volt válasza, de az Úr rendre intette. Ő a Fiú volt, Isten, neki nem kellett volna adót fizetnie. Azonban valóságos embersége miatt, Péternek utasítást adott az adó megfizetésére. Fizettél úgy adót, ahogyan az Úr Jézus kifizette az adóját? Mit mondott az Úr Péternek? Menj le a Genezáret tavához, szállj a csónakba és fogjál halat. Az első halnak melyet fogtál, nyisd meg a száját és vedd ki az érmét a szájából és fizesd ki vele az adót. Milyen szép dolog így adót fizetni! Emberi dolog adót fizetni, de mennyire isteni a módszer, ahogyan az Úr adót fizetett. Ez Isten fia. A jövőben Izrael énekelni fogja Ézsaiás szavait: Egy gyermek született nékünk, a Messiás. Ez az emberi oldal. Az isteni oldal: Egy fiú adatik nekünk, az örök fiú adatik és az uralom az Ő vállán nyugszik.

Ha Pálnak nem lenne igaza, mik lennének a következmények? Ha Pál , amikor azt mondta, Izraelé mindezek az áldások, tévedett és ha nem igaz, hogy Jézus Krisztus a Messiás test szerint Dávid magvából való, a Szentháromság második személye, akkor mik lennének ennek a katasztrofális következményei?

Nem lenne ismeretünk Istenről. Akkor Jézus helyett odafordulhatnánk a hindu avatárok egyikéhez. Honnan tudhatnánk, hogy Isten szerető Isten? Semmi bizonyítékunk nem lenne erre, ha Isten nem nyilatkoztatta volna ezt ki. Még a próféták sem tudnának erről meggyőzni, hacsak nem várnák a nagy prófétát, akinek jönni kellett, hogy a dolgokat tisztázza. Honnan lehet tudni? Nincs végső fokon istenismeretünk.

Ha Pál tévedett akkor nem lenne megváltás sem. Az Isten és ember között nem lenne megbékélés. Ez csak egy mítosz lenne. Akkor mindnyájan Istentől elidegenedve élnénk és elveszett állapotban lennénk.

Ha Pál tévedett, akkor nincs feltámadás. Akkor Bertrand Russelnak lenne igaza, aki azt mondta a keresztyénekről: Kellemes a mesékben hinni.

Ha Pál tévedett, akkor nincs Szentszellem se, aki eljött hogy vezessen és az igét magyarázza. Akkor nem lenne evangéliumunk se, akkor olyanok lennénk, mint a hinduk és a muzulmánok a szent könyveikkel. Nem lenne evangéliumunk, nem lenne üzenetünk az emberek számára, nem lenne kinyilatkoztatásunk, nem lenne feltámadás sem. Nem lenne keresztyénség sem. Lennének hitvallásaink, de ezek nem lennének többek, mint mítoszok. Se kinyilatkoztatás, se Szentháromság, se kereszt, se második advent, se mennyei otthon. Akkor minden ember közül mi lennénk a legnyomorultabbak.

Ha Pálnak igaza van és az áldások Izraelé, ha övék a Messiás test szerint, aki kinyilatkoztatta magát és a kinyilatkoztatást kiterjesztette az apostolok által, akkor ha befogadtuk őt, akkor minden ember közül mi vagyunk a legáldottabbak. Akkor van életünk, van reménységünk, van keresztünk, van helyettesítő áldozatunk, van feltámadás, amire reménységben várunk. Van isteni kijelentésünk, ami tökéletesen elég a számunkra.

Ha eddig nem vetetted hitedet Jézus Krisztusba, akkor emlékeztetlek arra, hogy Isten fia eljött, test szerint Dávid magvából, aki mindenek felett örökké áldandó Isten, aki meghalt a golgotai kereszten és aki hordozta a bűnösök bűneit. Aki felkiáltott, „én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” A bűn feletti halálos ítélet őt érte, ahogyan Ézsaiás 53 mondja. – Most Isten felajánlja az örök élet ajándékát mindazok számára, akik tudják magukról, hogy bűnösök. Ha felismerted, hogy bűnös vagy és nem tudsz saját erődből, jó cselekedetek által Isten előtt megállni, ha tudod, hogy átok alatt vagy, hiszen a bűn zsoldja a halál, akkor menekülj Krisztushoz. Ő a mi menedékvárosunk. Bízd rá életed, ad át magad neki és számodra is valóság lesz Isten végtelen nagy szeretete a Fiúban, Jézus Krisztusban.