2. A népek kincsei. Haggeus 2:1-9
Admin-2010 november 16 kedd - 19:38:53 | Hozzászólás: 0

A következő témánk a második prófécia. A könyv történelmi hátterét Ezsdrás könyvének 5. és 6. fejezetében találhatjuk meg. Kr.e. 586-ban elesett Jeruzsálem, és a templom a földdel egyenlővé lett. Később 536-ban Cyrus perzsa király megengedte a zsidóknak a templom felépítését, és pénzt adott rá az állami kincstárból. Kb 43.000 zsidó Zerubbabel vezetésével visszatért Jeruzsálembe. Az építkezés közben hamar lelankadt a lelkesedés részben a samáriabeliek ellenállása, és részben a kemény munkakörülmények miatt. Azután a saját házaikat kezdték el építeni a zsidók.
Kr.e. 522-ben Dárius került a perzsa trónra, és két évvel később Haggeus és Zakariás próféciáikon keresztül el kezdték unszolni a népet, hogy folytassák a templom építését, amiért tulajdonképpen visszatértek hazájukba. Haggeus könyvében intő szavakat és Isten ígéreteit olvassuk, amelyek célja a nép munkára buzdítása volt.

Ha Ezsdrás könyvét olvassuk, akkor kitűnik, hogy a zsidók amint a templom nagysága és szépsége felett elmélkedtek, csalódottak voltak, mert összehasonlították azt a salamoni templom szépségével és dicsőségével. A templom primitív külseje miatt lelkesedésük hamar elpárolgott.




Az egyes zsidó ünnepek azonban ösztönzőleg hatottak. Éppen itt olvassuk (2,1) a hetedik hónap huszonegyedik napján így szólt az ÚR. Ez a sátoros ünnep utolsó napja volt, az aratás ideje. Az aratás bátorító volt számukra, mivel Isten ítélete alatt álltak. A prófécia viszont inkább kábító hatású volt számukra, mintsem serkentő. – Emlékszünk mit mondtak (1,2) ? Ez a nép azt mondja, hogy nem jött még el az ÚR háza újjáépítésének ideje. Egyeseknek közöttük kálvinista gondolataik voltak és azt mondták, „ha az Úr valami el akar végezni, akkor azt nélkülünk is meg fogja tenni”. Más szóval túlhangsúlyozták Isten szuverenitását az emberi felelősséggel szemben. Azt mondták: Még nincs itt az ideje a templomot építeni, Isten elvégzi majd művét a maga idejében. Az anglikán püspök ezt mondta William Carey-nak, amikor arról beszélt, hogy el kell mennie a pogányokat misszionálni: „Fiatalember, üljön csak le. Ha Istennek tetszeni fog, hogy a pogányok megtérjenek, akkor azt meg fogja tenni a maga és az én segítségem nélkül is”. Ez a püspök túlfeszítette Isten szuverenitásának gondolatát, de legalább hitt Isten szuverenitásában. Sokan nem hisznek ebben. Persze mindent túlzásba lehet vinni.

Így a próféciát is kábítószerként használták: ”Isten majd végbe viszi a munkáját nélkülünk is a maga idejében. Most még nincs itt az idő, de közben építhetjük a magunk házait”.

Haggeus és Zakariás prófétáltak, és evvel nem kábítani, hanem ösztökélni és felindítani akarták a népet. A prófécia minket is ki kell mozdítson a megszokott kerékvágásunkból.

A prófécia első részét olvasva annak ilyen címet adhatnánk: Isteni kihívás. (2,1-3) A hetedik hónap huszonegyedik napján így szólt az ÚR igéje Haggeus próféta által: 2 Beszélj Zerubbábellel, Sealtiél fiával, Júda helytartójával és Jósua fõpappal, Jócádák fiával, meg a megmaradt néppel, és kérdezd meg tőlük: 3 Ki van köztetek olyan, aki még látta ezt a templomot régi dicsőségében? És milyennek látjátok most? Ugye, szerintetek ez semmit sem ér ahhoz képest? A 7. hónap 21. napján azaz október 21.-én a próféta kihívja a népet Isten nevében. Majdnem egy hónap telt el az első fejezetben olvasott első prófécia óta. A templom fundamentumát lerakták. Ahogy kezdték a templom alapvonalait összehasonlítani a nagy salamoni templom alapvonalaival, amelyre ez a kisebb templom épült, világossá vált előttük a különbség. Haggeus valószínűleg öreg ember volt, aki még visszaemlékezett a régi, lerombolt templomra. Talán a visszatérők közül mások is emlékeztek arra, hogy hogyan nézett ki a salamoni templom. Az épülő templom sokkal kisebb volt és szegényesebb, mint az előző. Kezdték a kettőt összehasonlítani: „Ha láttátok volna az első templomot…” és a fiatalok a hátuk mögött azt mondták, „az öregek mindig csak arról beszélnek, hogy milyen is volt azelőtt”.

A kihívásnak a zsidók érzelmeit kellett felkavarnia. Haggeus nem kerülgette a forró kását. Három kérdést tett fel: (1)Ki van köztetek olyan, aki még látta ezt a templomot régi dicsőségében? (2) És milyennek látjátok most? (3) Ugye, szerintetek ez semmit sem ér ahhoz képest? Világosan kimondta: Az új templomot nem lehet a régivel összehasonlítani, nem lehet a kettőt egy napon említeni. Amit mondott, az megfelelt a tényeknek, helyben hagyta azt, amit az öregek állítottak.

Ezt gyakorlatilag nyugodtan alkalmazhatjuk magunkra. Ez egy olyan lecke, melyet jó, ha megjegyzünk: Nem nehéz Isten gyermekei között csüggedést terjeszteni szavainkkal. Jakab apostol komolyan beszél a nyelv bűneiről. Hallani lehet az öregek megjegyzéseit: „Lassan formát ölt a templom, de ha arra gondolok, hogy a régi templom hogy nézett ki, akkor ez csak egy kutyaól”. Jakab is azt írja, hogy a nyelv milyen kicsi testrész. Tényleg kicsi. De aztán hozzáfűzi: Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt is felgyújthat! Nem hiszem, hogy Jakab itt túlozna. A nyelvünkkel sok nehézséget tudunk okozni. Kis megjegyzések, amelyek az építő embereket elkedvetleníthetik. Fennállt a veszély, hogy másodszor is félbeszakítják a munkát. Miért? Mert egyesek nem tudták nyelvüket megfékezni. Jakab szavai nagyon fontosak, különösen Isten gyermekeinél. Remélem, mindenki belátja, hogy bűn mások motivációját lekicsinyelni és tompítani. Itt van egy direkt intés: A nyelv egy kis testrész más szervekkel összehasonlítva.

Érdekes, hogy az olvasott szövegben nincs megadva, hogy a templom miért volt kisebb a salamoni templomnál. Vajon miért is volt kisebb? Azt hiszem, Isten nem akarta, hogy a visszatért maradék nép azt higgye, hogy ők a dicsőség teljességét fogják élvezni. Ők csak egy maradék voltak! Az engedelmes maradék, egy részengedelmesség, - és nem az egész nép engedelmessége. A templom nagysága a nép nagyságának kifejezője kell legyen. Ezek az idők, amikor a templomot építették nem azok a napok voltak, amikről a próféták beszéltek, ez nem az a nagy templom, amelybe a népek kincsei majd beleférnek. Ki akarta hangsúlyozni, hogy itt csak egy rész-engedelmesség van, de a nép többsége még mindig engedetlenségben él. A templom nagysága emlékeztesse őket mindig arra, hogy nem egészen voltak engedelmesek. A 12 törzsből csak 2 tért vissza.

Ha körülnézünk és keressük annak az okát, hogy miért nem áld minket meg Isten jobban, akkor meg kell kérdezzük magunkat: Van-e bűn közöttünk, rendezetlen dolgok, keserűség, kritikus szellem, ki nem fejezett ellenséges érzések.




Isten három kérdése után jött a parancs (2,4-5): Azért most légy bátor, Zerubbábel! - így szól az ÚR. Légy bátor te is, Jósua fõpap, Jócádák fia, és legyen bátor az ország egész népe - így szól az ÚR -, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok! - így szól a Seregek URa. 5 Mert ígéretet tettem nektek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és lelkem köztetek marad! Ne féljetek! Ez három parancsot tartalmaz és meg is indokolta, hogy miért is legyenek engedelmesek. „Mert ígéretet tettem nektek” tulajdonképpen ki van hangsúlyozva és annyit jelent, hogy „szövetséget kötöttem veletek”. A héberben nem „kötik” a szövetséget, hanem „vágják”.






Három parancs áll itt:

Az egyik: „Légy bátor” vagy „kapjatok kedvre” amely háromszor ismétlődik, egyben erős utalással Istenre. Pál így írná „légy erős az Úrban”. Helyezzétek magatokat Isten hatalma alá.

A második parancs: Dolgozzatok! Ez a láthatókra vonatkozik. Létezik olyasmi, mint keresztyén tevékenység. Mi hiszünk Isten szuverenitásában. Hisszük azt, hogy Istentől jön minden kezdeményezés, Ő áll mindig első helyen. Minden iniciatíva tőle jön, Ő felelős mindenért amit teszünk. A munka azonban a mi felelősségünk. Joggal ösztönzi őket a munkára. Minket is joggal ösztönöz Isten arra a munkára, amit ránk bízott. Ha Isten szuverenitásának tanát tanítjuk és hirdetjük, az nem jelenti azt, hogy kezünket az ölünkbe tesszük. Az ember felelőssége az, hogy válaszoljon Isten parancsára.

A harmadik parancs: Ne féljetek! Ez az emberi szívre, a belső emberre vonatkozik. Az 1,12-ben olvastuk, hogy a nép elkezdte megint félni Istent. Az ÚRtól való félelem fogta el a népet. Itt az áll: „Ne féljetek!” Hol van itt az összefüggés? Egyszer dicséri őket Isten, hogy félik Őt és később azt mondja ne féljetek. A „félelem” szó az eredeti szövegben ugyanaz. Nos, ha Isten féljük, akkor semmi mástól nem kell félnünk. Ha megadjuk Istennek a neki járó tiszteletet és reverenciát, akkor mitől kellene félnünk? Ha Ő velünk van, akkor mitől kellene félni? Ki lehet akkor ellenünk? Féld Istent és senki mást!

A Westminster Abbeyban van Lord Napier emléktáblája, aki sok éven keresztül India kormányzója volt. A táblán ez áll: He feared men so little because he feared God so much. Magyarul: Annyira nem félt emberektől, mert annyira félt Istentől. --

John Knox pedig Skóciában az egyik legbátrabb ember volt a reformátorok között, egy Illés-jellemű, megalkuvás nélküli, kemény, ellenálló személyiség. Olyan volt mint Illés, kemény, és szilárd, de kritikus helyzetekben elfutott. Volt bátorsága futni, ha tudta, hogy most futnia kell. Mégis életrajzában ez áll: Se nem félt emberektől, se nem gazsulált nekik.

Tekintsük át ezeket a verseket és nézzük meg az összefüggést ezen parancsok között: Légy erős, dolgozzatok és ne féljetek. Azért most légy bátor, Zerubbábel! - így szól az ÚR. Légy bátor te is, Jósua fõpap, Jócádák fia, és legyen bátor az ország egész népe - így szól az ÚR -, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok! Isten jelenléte az, mely bátorságot ad. Ha Ő velünk van, akkor van értelme bátornak lenni.




Aztán azt mondja (2,5): Mert ígéretet tettem nektek. Itt az Izraellel kötött szövetségre utal. Nem első sorban a tízparancsolatra, hanem arra az áldozatra mely ezt a szövetséget ratifikálta az Exodus 24-ben. Felhívja a gyülekezetet, hogy figyeljenek az Ő jelenlétére és szavára. Ezért merítsenek bátorságot és dolgozzanak.

Gyakran idézem Bunyan zarándokútját. Ez kötelező olvasmánya kell legyen minden hívő embernek. Többször is el kell olvasni. Ez a könyv a Szentírás és az emberi természet csodálatos kommentárja. – Akik olvasták talán emlékeznek a Keresztyénre és Reményteljesre akik úton vannak a mennyei városba. Eltévednek és letérnek a Csalókarétre. Itt sok keresztyén található. A próféciák és az eszkatológia sok magyarázója és értelmezője található rajta. Amint a Csalókaréten haladnak, foglyul ejti őket Kétségbeesés Óriás aki a Kétségvár ura volt. Az óriás feleségét Bizalmatlanságnak hívták. Az óriás egy mély, sötét verembe vetette őket, ahol azelőtt már egy másik vándor is elpusztult. Felesége tanácsára az óriás másnap reggel alaposan megruházta a két vándort egy vadalmafa doronggal.

Valamit azonban tudni kell Kétségbeesés Óriásról. Napfelkeltekor mindig heves görcsök fogták el melyek megbénították kezét. Amint a zarándokok a veremben töprengtek, felkelt a nap és Keresztyén ráébredt reménységének tudatára. Amint így napfelkeltén a reménység felett gondolkozott, az Óriást éppen görcsei fogták el. Az Óriás felszólította a zarándokokat, hogy vessenek véget életüknek. Végső kétségbeesésükben keresztyénnek eszébe jutott, hogy van valami a kabátja zsebében. Tudjátok mi volt ez? Az ígéretek kulcsa: Az Ige. Eszébe jutott, elővette a kulcsot, és ez kinyitotta a verem ajtaját és Kétségvár minden ajtaját. Így szabadultak meg az Óriás hatalmából. Isten szava, az Ő Igéje, Isten ígéretei által.

Pontosan erről beszél itt az 5. versben: Mert ígéretet tettem nektek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és szellemem köztetek marad! Ez a harmadik támasz. Mit olvastunk? Legyetek erősek, dolgozzatok, ne féljetek, mert veletek vagyok. Velük van Isten jelenléte, Isten igéje, az Ő ígéretei melyeket nekik adott, és az Ő Szent Szelleme közöttük marad.

Ebben az időpontban Isten mond valamit ami nem csak a nép jelenét hanem messze nyúló jövőjét is érinti. Campbell Morgan Haggeus-kommentárjában itt az „összehasonlítások csapdájáról” beszél. Izraelt foglalkoztatta az épülő templom szegényes formája és nagysága, amikor azt összehasonlították a salamoni templommal. Összehasonlították a kettőt és elkedvetlenedtek. Morgan beszél az „összehasonlítások csapdájáról” amibe az Izraeliták és sokszor a mi gyülekezeteink is beleesnek. Vasárnap reggel körülnézünk, és azt mondjuk, „ma sokkal kevesebben jöttek, mint múlt vasárnap” és elkedvetlenedünk. Vagy azt mondjuk „a pénz a perselyben ma kevesebb volt, mint múlt héten” és ez nyomasztóan hat ránk. Vagy arra a következtetésre jutunk, mely minden logikától mentes, hogy Isten nem áld meg úgy, mint a múltban és keressük az okát. A keresztyének többször esnek bele az összehasonlítások csapdájába, mint más csapdába. – Ki állíthatja, hogy a résztvevők száma vagy a persely tartalma egyenes arányban áll Isten áldásával? Vannak egyházak, templomok, katedrálisok, ahol nincs bibliai tanítás, Isten igéje nem áll a középpontban, de a templom tele van és úsznak a pénzben. Fontosak a számok? Ez az összehasonlítások csapdája. – Persze nem akarom ezzel azt állítani, hogy a gyülekezet hanyatló létszáma egyenes arányban áll Isten áldásával.

De mit mond Isten? (2,6-9) Így szól a Seregek URa: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. 7 Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel - mondja a Seregek URa. 8 Enyém az ezüst, enyém az arany - így szól a Seregek URa. 9 Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek URa, és ezen a helyen békességet adok! - így szól a Seregek URa.




Ez a szakasz három próféciát tartalmaz.




1. Az ítélet próféciája: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Mit ért a próféta ez alatt? Mire utal itt a próféta? Lapozzuk fel a Zsid 12-t. A levél írója tanulmányozta Haggeust. Az író ezt a verset Haggeusban értelmezte és mindig jobb, ha az isteni értelmezéshez nyúlunk vissza, mintha a saját emberi magyarázatainkat keressük. Zsid 12,25-ben ezt olvassuk: Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. Ez arra az időre vonatkozik, amikor a tízparancsolat adatott a népnek. Folytatásként Haggeust idézi (Zsid 12,26): Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.” Amikor Izrael kivonult Egyiptomból és a Sinai hegyhez érkeztek akkor Isten megrengette a földet, és adta a tízparancsolatot. Egyúttal megígérte, hogy a jövőben egyszer nem csak a földet hanem az egeket is meg fogja rázni. Aztán azt mondja (12,27-28) A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. 28 Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Ha a zsidókhoz írt levél íróját – hogy ki volt nem tudjuk, talán Apollós, Lukács, vagy Pál – megkérdeznénk: Hogyan értelmezzük Haggeus ezen próféciáját? Utalás-e ez a Messiás első eljövetelére? Megrázta akkor Isten az eget és a földet? Betöltötte akkor a templomot az ő dicsősége, nagyobb volt annak idején a második templom dicsősége, mint az első dicsősége? Mert sok kommentárban ez áll. Vagy utal a jövőre, a második eljövetelre? – Az író visszakérdezne: Hát nem olvastátok, amit a 12. fejezetben írtam? Itt az áll: Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.” A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. 28 Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Ez Jézus második eljövetelére utal, amikor a Messiás be lesz iktatva a királyságába. Ez az ítéletes prófécia Jézus második eljövetelekor fog beteljesülni.




2. Aztán következik a dicsőség próféciája (2,7-8) Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel - mondja a Seregek URa. 8 Enyém az ezüst, enyém az arany - így szól a Seregek URa. Ezt a próféciát minden kommentár másként értelmezi. A Károli fordítás: És eljön, akit minden népek óhajtanak, vagy eljön az, akire a népek várnak. Ez az értelmezés az elmúlt néhány évszázadban az összes teológus látása volt uniszónó, akik ezt az Úr második eljövetelének tartották. Azt mondták, „az óhajtott” a személyes Messiás, Jézus Krisztus.

A szeptuaginta így fordítja: „A kiválasztott dolgok”, vagy „A népek kincsei”. Ez többes számban áll, nem egyes számban. Tehát nem „az óhajtott”, mint Károli fordítja hanem „a népek kiválasztott dolgait” más szóval kincseit, többes számban. A Vulgáta itt a latin kifejezést „Et veniet Desideratus” használja, szintén egyes számban, „cunctis gentibus”. = Az óhajtott személy el fog jönni minden nemzethez. A vulgáta fordítása miatt sok fordítás más nyelvekben így lett vissza adva: Eljön az (egyes számban) akire a népek várnak.

Nyelvismerettel bíróktól megmagyaráztattam magamnak, hogy „az óhajtott” egyes számban áll, az ige azonban többes számban és ebből adódik a nehézség.

Itt ott előfordul, hogy egy elöljáró (prepozíció), többes számban áll egy kifejezés előtt, egy ige többes számban van, miközben a tárgy (szubjekt), egyes számban áll. Ezért nehéz „az óhajtott”-at akinek jönni kell, az Úr Jézusra alkalmazni ill. értelmezni. Éppen ezért az újabb fordítások a következő kifejezéseket használják: …és elhozzák kincseiket a népek, vagy „a kincs, ill. a nemzetek óhajtott dolgai el fognak jönni”.

Ha tehát ez nem az Úr Jézus Krisztus személyére való utalás, akkor miről van itt szó? Mit jelent az, hogy elhozzák kincseiket a népek?

Üssük fel Ézs 60-at és azt hiszem itt fogjuk megtalálni a választ, mire is utal itt Haggeus. Itt Ézsaiás az ezer éves királyságról szól, és érdekes dolgokat mond. Ézs 60,5-7: Ha majd látod, örömre derülsz, repesve tágul a szíved. Özönlik hozzád a tengerek kincse, a népek gazdagsága hozzád kerül. 6 Ellep a tevék sokasága, Midján és Éfa tevéi. Mindnyájan Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az ÚR dicső tetteit hirdetik. 7 Kédár minden nyáját hozzád terelik, Nebájót kosai szolgálatodra állnak, hogy oltáromra kerüljenek kedves áldozatként. Így ékesítem föl ékes templomomat. Aztán 60,11: Kapuid legyenek nyitva állandóan, ne legyenek zárva se éjjel, se nappal, hogy elhozhassák a népek gazdagságát királyaik vezetésével. 60,16-17: Népek tejét szopod, királyi emlőkön táplálkozol, és megtudod, hogy én, az ÚR, vagyok szabadítód és megváltód, Jákob erős Istene. 17 Réz helyett aranyat hozatok, vas helyett ezüstöt, fa helyett rezet hozatok, és kő helyett vasat. Békét adok, hogy az irányítson, és igazságot, hogy az parancsoljon. Ézsaiás itt az ezer éves királyságról beszél és mindig kihangsúlyozza azt a tényt, hogy a népek gazdagsága a templomba lesz hozva, mely az ezer éves királyság számára és alatt fog épülni. Azért olvashatjuk Hag 2,7-ben Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel - mondja a Seregek Ura és figyeljünk a 8.v.-re Enyém az ezüst, enyém az arany - így szól a Seregek URa. Ezért lehetséges ez.




3. Végül a békesség próféciája. Hag 2,9 Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek Ura, azaz az ezer éves királyság temploma nagyobb lesz, mint az ÓT temploma, és ezen a helyen békességet adok! - így szól a Seregek URa. Békességet, egy kettős békességet. Nemcsak Isten és az emberek között lesz békesség, - ez áll első helyen – de az emberek között is, hiszen a békesség királya lakozik közöttük. Korunk pacifizmusa egy humanista, nem biblikus gondolat.

Összefoglalva:

Mire gondolunk, ha elkedvetlenedünk? Először arra a tényre, hogy ha igazán hittünk Jézus Krisztusban és az övé vagyunk, akkor Isten Szentszellemével velünk van.

Továbbá, miénk az Ige, Isten szava, mellyel szövetséget kötött velünk, mely megőriz minden csalódás és próbatétel közben. Ez egy szövetség, egy örök szövetség, mely Jézus Krisztus kereszthalála által, a Szentszellem és az újjászületés által életünkben valóság lett. Mi az Övéi vagyunk és annak garanciája, hogy mindörökké az Övéi vagyunk, a szövetség szava ill. ígérete. Azért mert az Övé vagyunk, nekünk adta a Szentszellemét hogy mindörökké nálunk lakozzon. Várjuk reménységben az Ő visszajövetelét, és a közbeeső időben bátorítjuk egymást Isten jelenlétével, az Ő Igéjével.

Ezért legyetek bátrak, dolgozzatok, és ne féljetek.