Leviticus tipologiája (5) - A vétekáldozat - Lev. 5,14-26
Admin-2017 február 28 kedd - 14:04:03 | Hozzászólás kikapcsolva



Azután így beszélt Mózeshez az Úr: Ha valaki hűtlenül bánik az Úrnak szentelt adományokkal, de nem szándékosan vétkezik, vigye el jóvátételi áldozatát az Úrnak: egy hibátlan kost a nyájból, amelynek becsült értéke egy-két sékel, a szent sékel szerint, jóvátételi áldozatul.” 

A becslést Mózesre bizta az Úr, Mózes halála után pedig a papok feladata volt. 

Amit vétkesen elvett a szent dolgokból, fizesse vissza, tegye hozzá annak ötödrészét, és adja oda a papnak. Ezután végezzen a pap engesztelést érte a kossal, mint jóvátételi áldozattal, és akkor bocsánatot nyer. Ha valaki vétkezik, mert olyasmit tesz, amit az Úr parancsolatai szerint nem lenne szabad megtennie: még ha tudtán kívül is teszi, akkor is vétkessé válik, és bűn terheli. Vigyen ezért a paphoz jóvátételi áldozatul a nyájból egy hibátlan kost, a szokásos becsült értékben. Így végezzen a pap engesztelést a tévedésért, amelybe tudtán és akaratán kívül esett, és akkor bocsánatot nyer. Jóvátételi áldozat ez, mert jóvátétellel tartozott az Úrnak.” 


[ Tovább ... ]


A Leviticus tipologiája (4)- A bűnért való áldozat Lev. 4,1-35
Admin-2017 február 28 kedd - 14:01:14 | Hozzászólás kikapcsolva



A mai témánk, amit a tipologizálás fényében vizsgálunk, a bűnért való áldozat. Először csak az első 12 verset olvassuk el, amely a felkent pap bűnével foglalkozik. Egyébként az egész fejezet a bűnáldozatnak van szentelve, legyen szó vezető ember vagy egy átlagember bűnbeeséséről. Tipológia szempontjából az első 12 versre szeretnék korlátozódni. 


[ Tovább ... ]


Illés élete (7) – Elragadtatása és második eljövetele 2Kir 2,1- 12
Admin-2016 november 28 hétfő - 17:23:36 | Hozzászólás kikapcsolva

Ma több igerészt szeretnénk megnézni.Először olvassuk el a 2Kir2,1-12-őt. Ez az utolsó rész Illés életéből, és nem csak a múltját szeretnénk látni, hanem a jövőjét is.   

Amikor az Úr Illést forgószélben az égbe akarta ragadni, Illés és Elizeus elment Gilgálból. 2 Illés ezt mondta Elizeusnak: Maradj itt, mert engem Bételbe küldött az Úr. De Elizeus így felelt: Az élő Úrra és az életemre mondom, hogy nem hagylak el! Elmentek tehát Bételbe. 3 A bételi prófétatanítványok odamentek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az Úr ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! 4 Akkor ezt mondta neki Illés: Maradj itt, Elizeus, mert engem Jerikóba küldött az Úr. Ő azonban így felelt: Az élő Úrra és az életemre mondom, hogy nem hagylak el! Megérkeztek hát Jerikóba. 5 A jerikói prófétatanítványok odaléptek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az Úr ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok!  

6Azután ezt mondta neki Illés: Maradj itt, mert az Úr a Jordánhoz küldött engem. Ő így felelt: Az élő Úrra és az életemre mondom, hogy nem hagylak el! Így hát együtt, ketten mentek tovább. 7 Velük ment ötven prófétatanítvány is, és amikor ők ketten megálltak a Jordánnál, tőlük távolabb azok is megálltak. 8 Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre, mire az kettévált, ők pedig mindketten szárazon mentek át rajta. 9 Amikor átértek, Illés ezt mondta Elizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadtatom tőled. Elizeus így felelt: Jusson nekem kétszeres rész, amikor elragadtatom tőled.  11  Ő erre így felelt: Nehezet kértél. Ha látsz engem, amikor elragadtatom tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz úgy. Mikor azután beszélgetve továbbmentek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe. Elizeus látta ezt, és így kiáltozott: Atyám, atyám, Izráel harci kocsija és annak hajtója! Azután nem látta őt többé. Ekkor megragadta a ruháját, és két darabra tépte.  


[ Tovább ... ]


Illés élete (6) - 1Kir 21,1- 20. Nábót szőlője
Admin-2016 november 28 hétfő - 17:22:18 | Hozzászólás kikapcsolva

Ez az utolsó előtti prédikáció az Illés életéről szóló sorozatban. Emlékszünk Illés nagy győzelmére a Kármelen és azt követő depressziójára a 19. fejezetben. Isten alig hallható hangon szól hozzá. Aztán egy ideig nem hallunk róla semmit, amíg át nem adja szolgálatát utódjának, Elizeusnak. Eltelik néhány év és ma a 21. fejezetben vesszük fel a fonalat. 

Ezek után a következő dolog történt: A jezréeli Nábótnak szőlője volt Jezréelben, Samária királyának, Ahábnak a palotája mellett. Csak néhány szó a történelmi háttérről. Valószínűnek tűnik, hogy Aháb és Jezabél nem ebben a palotában laktak, hanem Szamáriában, a palotájukban körülbelül 30 kilométerre innen. Egy nyári rezidenciájuk, egy vadászkastélyuk volt Jezréelben és itt erről a kastélyról van szó. Ez a királyhoz tartozott, de nem ebben lakott. 


[ Tovább ... ]


Illés élete (5) – avagy egy ember, aki hozzánk hasonló - Isten szelíd gondoskodása: 1. Kir.19,1-18
Admin-2016 november 28 hétfő - 17:20:42 | Hozzászólás kikapcsolva

Lapozzuk most fel az 1. Kir. 19. fejezetét. 

Az előző részekből megtudtuk, hogy Illés elment Aháb királyhoz és közölte vele, hogy nagy szárazság várható. Majd Isten megparancsolta a prófétának, hogy rejtőzzön el a Kerit-patak mellett, ahol a hollók gondoskodtak róla. Ezek után Isten a Szidónhoz tartozó Sareptába vezette egy özvegyasszonyhoz, ahol Illés életre keltette a asszony fiát. Végezetül arról a drámai eseményről olvastunk, amikor a próféta találkozott a Kármel hegyén Ahábbal és a Baál papokkal. 

Nézzük a történet folytatását. A 18. fejezet végén olvastuk, hogy Illés Aháb elől Jezréelbe futott, ahol a palota állt. 

Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! Illés megijedt, felkerekedett és ment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaért egy rekettyebokorhoz, és leült alá. Azt kívánta, bárcsak meghalna, és így szólt: Elég most már, Uram! Vedd el az életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél ott van egy forró kövön sült lángos és egy korsó víz. Evett, ivott, majd újra lefeküdt. Az Úr angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő fölkelt, evett és ivott, majd annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig. Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az Úr igéje: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Az Úr ezt mondta: Gyere ki, és állj a hegyre az Úr színe elé! És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Ekkor azt mondta neki az Úr: Menj, kelj ismét útra a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. Azután Jéhút, Nimsí fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává magad helyett! És aki majd megmenekül Hazáélkardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg. De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg őt.” (1. Kir.19,1-18) 


[ Tovább ... ]


Illés élete (4) Illés a Kármelen - 1Kir 18,17-46
Admin-2016 szeptember 03 szombat - 17:24:05 | Hozzászólás kikapcsolva

Olvassuk el az 1Kir 18,17-46-ot. Aháb király idején Illés próféta volt Izraelben, az északi királyságban. Illés így szólt a királyhoz: „Él az Úr, az Izráel Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.“ Aztán Isten a pusztába vezette, a Kérith patakjához, ahol hollók táplálták. Majd elküldte Isten a Sidonban lévő Sareptába, ahol egy özvegyasszonynál élt. Ennek az özvegynek a fia meghalt és Illés fel tudta támasztani a gyermeket Isten segítségével. 

A 18. fejezetben Illés azt a parancsot kapja Istentől, hogy mutassa meg magát Ahábnak, mivel az Úr hamarosan esőt bocsájt az országra. Ezt a találkozást a tizennyolcadik fejezet eleje írja le. Aháb király nagy bajban van az állatai miatt, amelyek éhen halnak. Elküldi Abdiást – aki a király szolgálatában álló, istenfélő ember volt –, (azért) hogy a források mellett valamennyi füvet találjon az állatok számára. Amikor Abdiás úton volt, találkozott Illéssel, aki Sidonból tért vissza Izraelbe, és nagyon megijedt. Leborul Illés előtt és megkérdezi: Te vagy az, uram, Illés? A válasz ez volt:Én vagyok. Eredj, mondd meg uradnak, hogy itt van Illés. 


[ Tovább ... ]


Illés élete (3) A halottakért való imádság. 1 Kir 17,17–24
Admin-2016 szeptember 03 szombat - 17:22:25 | Hozzászólás kikapcsolva

Az eddigiekben Illés életével foglalkoztunk. Láttuk, hogyan lépett fel Aháb udvarában, és hogyan rejtette el őt Isten a Kerít-patak mellett, ahol vizet ihatott, a hollók pedig kenyeret és húst hoztak neki. Azután Isten azt parancsolta neki, hogy menjen el a Szidónhoz tartozó Sareptába, a Jordántól Keletre. Ott találkozott Illés egy özvegyasszonnyal, akit Isten azzal bízott meg, hogy gondoskodjon a prófétáról.A lisztesfazék és az olajoskorsó volt a táplálék forrása az özvegyasszony, a fia és a próféta számára. 

Olvassuk el az 1.Kir 17,17-24 szakaszt: 

17 Történt ezek után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház úrnőjének a fia, és betegsége olyan súlyossá vált, hogy már nem is lélegzett. (Itt a „n’schamah“ szó áll, amely nem a lelket, hanem a lélegzést jelenti.) 18 Az asszony így szólt Illéshez: Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess bűnömre, és megöld a fiamat?  (Nem tudjuk, mi volt a bűne. Erről csak találgatni lehet.) 19 Ő ezt mondta neki: Add ide a fiadat! És kivette az öléből, felvitte a felső szobába, ahol lakott, és az ágyra fektette. (A felső szoba, „alijah“, a ház legjobb szobája volt, amit az özvegyasszony átengedett a prófétának.) 20 Majd az Úrhoz kiáltott, és ezt mondta: Istenem, Uram! Még bajt is hozol erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok, és megölöd a fiát?!21 Azután háromszor ráborult a gyermekre, és így kiáltott az Úrhoz: Istenem, Uram! Térjen vissza a lélek ebbe a gyermekbe!  22 Az Úr meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt. (A lélek a „nephesch“ szó megfelelője, a „n’schamah“, vagyis a légzése megszűnt, most pedig a lélek tér vissza belé.) 23 Illés ekkor fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad!  24 Az asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az Úr igéje. 


[ Tovább ... ]


Illés élete (2): A bizalom irracionalitása 1.Kir.17,1-16.
Admin-2016 szeptember 03 szombat - 17:18:45 | Hozzászólás kikapcsolva

Ez alkalommal is Illés életével szeretnénk foglalkozni; ehhez olvassuk el az 1. Kir.17,1-16-ig terjedő szakaszt: 

 „A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő Úrra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, amíg én azt nem mondom. Ezután így szólt hozzá az Úr igéje:  Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre!  A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad. Elment tehát, és az Úr igéje szerint járt el. Odaérve letelepedett a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre. A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ihatott. Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban. Ekkor így szólt hozzá az Úr igéje: Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.  Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utánakiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő Úrra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk. Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! Mert így szól az Úr, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki addig, amíg az Úr esőt nem bocsát a földre. Az asszony elment, és Illés szavai szerint járt el. És evett ő is meg az asszony és a háza népe is mindennap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki az Úr ígérete szerint, ahogy igéjében, Illés által, megmondta az Úr.” 


[ Tovább ... ]


Illés élete (1): Ima, kijelentés, különleges gondoskodás. 1Kir. 16,21-17,6
Admin-2016 június 23 csütörtök - 22:36:58 | Hozzászólás kikapcsolva

Illés életének a tanulmányozását az 1.Kir.16,21-gyel kezdjük: 

Izráel népe ekkor két pártra szakadt. A nép egyik fele Tibní, Gínat fia pártjára állt, és őt akarta királlyá tenni, a másik fele pedig Omrí pártjára állt. De az Omríval tartó nép erősebb volt, mint az a nép, amely Tibní, Gínat fiának a pártjára állt. Meghalt hát Tibní is, és Omrí lett a király. Ászának, Júda királyának a harmincegyedik évében lett Omrí Izráel királya, tizenkét évig. Hat évig Tircában uralkodott.” (1. Kir. 16,21-23) 


[ Tovább ... ]


3. A Szent Szellem műve: Efézusi levél 1,13-14
Admin-2016 március 16 szerda - 17:10:07 | Hozzászólás kikapcsolva

Láthattuk, hogy az Efézusi levél 1,3-14-ig terjedő szakasz az Atya, a Fiú és a Szent Szellem tevékenységével foglalkozik. A mai igetanulmányozásunk tulajdonképpen egyetlen hosszú mondat. 

Az Atya az, aki kiválaszt, a Fiú végrehajtja a megmentést, amiről a 7-12-ig tartó versekben olvashatunk, végezetül a Szent Szellem munkája zárja a sort. A Szent Szellem a Fiú által hozott megváltást alkalmazza oly módon, hogy gyümölcsöket terem. 


[ Tovább ... ]


Oldal:       >>