(8) Az első gyülekezet. ApCsel 2,37-47
Admin-2018 április 27 péntek - 12:39:40 | Hozzászólás kikapcsolva

A mai textus az ApCsel 2,37-47-ben található. A 37-40. versekkel ma nem szeretnék foglalkozni, mert ott arról a kérdésről esik szó, hogy a keresztség üdvszükséglet. Mivel mi nem fogunk ma keresztelni, ezt a kérdést későbbre hagynám. Eltekintve ettől, a keresztség kérdése később, a 10. fejezetben is még egyszer visszaköszön. 

Emlékezzünk! Péter egy nagy beszédet tartott a Pünkösdöt ünneplőkhöz és végezetül ezt mondta: Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! És aztán ezt olvassuk: Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. 


[ Tovább ... ]


(7) Názáreti Jézus, aki Úr és Felkent ApCsel2,29-36, Zsolt 16
Admin-2018 április 27 péntek - 12:38:13 | Hozzászólás kikapcsolva


Először a 16. zsoltárt olvassuk ma, majd végezetül az ApCsel 2,29-36-t. Péter pünkösdi beszédében kimerítően foglalkozott a 16. zsoltárral, ezért olvassuk ezt először. 

Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! Ezt mondom az Úrnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem.  Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra. Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.” 


[ Tovább ... ]


(6) A názáreti Jézus, Isten Szentje ApCsel 2,22-28.
Admin-2018 április 27 péntek - 12:36:22 | Hozzászólás kikapcsolva

Gyakran említettem e sorozattal kapcsolatban, hogy a könyv címe, az „Apostolok Cselekedetei” elnevezés nem az írótól, Lukácstól származik. A címet csak a második században adták a könyvnek. Ha valaki gondosan olvassa a könyvet, észreveheti, hogy nem a négy apostol volt aktív, hanem maga Jézus munkálkodott tovább a tanítványokon keresztül. Ezt már Lukács bevezető szavain keresztül is látjuk. 

Lukács már a könyvének elején azt írja, hogy: „Az első könyvet arról írtam, Teofiloszom, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva…” Lukács ebben látja, amit megírt, hogy Jézus az ő mennybemenetele után is munkálkodik. A könyvét hívhatnánk inkább így: Jézus Krisztus munkája apostolai és mások tettei által. Ezért szakad meg olyan hirtelen a könyv végén a történet. Azt a benyomást kellene bennünk felkeltenie, hogy mi, és az életünk, illetve amit teszünk az Jézus munkásságának folytatása a gyülekezetben. 


[ Tovább ... ]


(5) Apostolok Cselekedetei 2,14-21; Joel 2,18-32
Admin-2017 október 25 szerda - 19:11:05 | Hozzászólás kikapcsolva

Elérkeztünk a messiáshívő zsidók első prédikációjához, Péter pünkösdi beszédéhez. Mielőtt azonban belemerülnénk az Apostolok Cselekedeteibe, lapozzuk fel az Ószövetségben Joel könyvét. Remélem mindenki könnyen megtalálja a kispróféták között. Nézzük meg a 3,1-5-ig tartó részt (bizonyos fordításokban 2,28-32). Joel a kortársaihoz szól; milyen ítéletekre számítsanak, ha nem térnek meg és itt különösen kitér a sáskajárásra. Joel azt az üzenetet közvetíti az emberek felé, amivel Isten őt megbízta és láthatóan a nép megtért, ugyanis a 2,18-ban a következőt olvashatjuk: 

Szánalomra indult az Úr országa iránt, és könyörült népén.” 



[ Tovább ... ]


(4) Pünkösd, az ígéret. ApCsel 2,1-13
Admin-2017 október 25 szerda - 19:09:12 | Hozzászólás kikapcsolva

Ma az ApCsel 2,1-13-at fogjuk olvasni. 


Az Úr megígérte az apostoloknak, hogy pünkösdkor elküldi nekik, akit az Atya ígért, ők pedig maradjanak Jeruzsálemben és ott várjanak. Ebben a szakaszban arról olvasunk, hogyan adatott a Szent Szellem a gyülekezetnek a mi korszakunkban. 



[ Tovább ... ]


(3) A biblikus apostoli utódlás: Apostolok Cselekedetei 1,12-26
Admin-2017 augusztus 07 hétfő - 21:53:42 | Hozzászólás kikapcsolva

Olvassuk el az ApCsel. 1,12-26-ig terjedő szakaszt. Az üzenet azonban a 15-26 versekre koncentrálódik. 

Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre.Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol a szállásuk volt, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, Jakab fia.Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt.” 

(Érdekes, hogy Jézus tanítványai, akik mind ez idáig nem hittek, most hinni kezdtek.) 

Azokban a napokban felállt Péter a testvérek körében, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság volt ott együtt, és így szólt: Testvéreim, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Szentszellem Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust; közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból. Ez gonosztettének jutalmából mezőt szerzett, de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult.” 


[ Tovább ... ]


(2) A terv, az erő és az ígéret: Apostolok Cselekedetei 1,6-12
Admin-2017 augusztus 07 hétfő - 21:52:50 | Hozzászólás kikapcsolva

Az első könyvet arról írtam, Teofiloszom, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta nekik, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentszellemmel kereszteltettek meg. Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentszellem, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre.” 

Az apostoli hitvallás egy része a következőképpen hangzik: 

„…harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe,ott ül a mindenható Atya Isten jobbján…” 

Azt hiszem, Spurgeon-től származik az alábbi gondolat: A mennybemenetel témája hasonló egy gyéren termő mezőhöz, ahol Isten bárányai kevés táplálékhoz jutnak legelészés közben. Az Urat egy előkelő férfi sírjába helyezték, ami máris utalás lehetne arra, hogy közel a megdicsőülése. A. feltámadása volt a megdicsőülés következő lépése, végül fölment az Atyához és most ott ül az Ő jobbján. Felettébb érdekes, hogy sem Máté, sem pedig János nem említi az evangéliumában a mennybemenetelt. Márk evangéliumának a végén az utolsó bekezdésben olvashatunk erről, amiről viszont sokan azt állítják, hogy nem is az evangélium része.Lukács viszont ír az evangéliumában a mennybemenetelről, amit az Apostolok Cselekedeteiben megismétel. Így tulajdonképpen Lukács az egyetlen személy, akinek a kijelentésére hagyatkozhatunk. Máté és János elfogadják a mennybemenetelt, anélkül, hogy erről határozott kijelentést tennének. 


[ Tovább ... ]


(1) Apostolok Cselekedetei: bevezetés (Ap. Csel. 1, 1-5)
Admin-2017 augusztus 07 hétfő - 21:51:36 | Hozzászólás kikapcsolva


Az Újszövetség első könyvével indítunk. Az Evangéliumok tulajdonképpen az Ószövetséghez tartoznak, hiszen a bennük található összes történet Izráelben játszódik, csak Izráelről van szó. Az Apostolok Cselekedeteiben bontakozik ki az egész Európára kiterjedő örömüzenet. A bevezetőből megtudjuk, hogy Lukács a könyv szerzője. Csodálatos szellemi betekintést ad az Úr Jézus, az apostolok és az első gyülekezetek életébe. 


[ Tovább ... ]


Leviticus tipologiája (5) - A vétekáldozat - Lev. 5,14-26
Admin-2017 február 28 kedd - 14:04:03 | Hozzászólás kikapcsolva



Azután így beszélt Mózeshez az Úr: Ha valaki hűtlenül bánik az Úrnak szentelt adományokkal, de nem szándékosan vétkezik, vigye el jóvátételi áldozatát az Úrnak: egy hibátlan kost a nyájból, amelynek becsült értéke egy-két sékel, a szent sékel szerint, jóvátételi áldozatul.” 

A becslést Mózesre bizta az Úr, Mózes halála után pedig a papok feladata volt. 

Amit vétkesen elvett a szent dolgokból, fizesse vissza, tegye hozzá annak ötödrészét, és adja oda a papnak. Ezután végezzen a pap engesztelést érte a kossal, mint jóvátételi áldozattal, és akkor bocsánatot nyer. Ha valaki vétkezik, mert olyasmit tesz, amit az Úr parancsolatai szerint nem lenne szabad megtennie: még ha tudtán kívül is teszi, akkor is vétkessé válik, és bűn terheli. Vigyen ezért a paphoz jóvátételi áldozatul a nyájból egy hibátlan kost, a szokásos becsült értékben. Így végezzen a pap engesztelést a tévedésért, amelybe tudtán és akaratán kívül esett, és akkor bocsánatot nyer. Jóvátételi áldozat ez, mert jóvátétellel tartozott az Úrnak.” 


[ Tovább ... ]


A Leviticus tipologiája (4)- A bűnért való áldozat Lev. 4,1-35
Admin-2017 február 28 kedd - 14:01:14 | Hozzászólás kikapcsolva



A mai témánk, amit a tipologizálás fényében vizsgálunk, a bűnért való áldozat. Először csak az első 12 verset olvassuk el, amely a felkent pap bűnével foglalkozik. Egyébként az egész fejezet a bűnáldozatnak van szentelve, legyen szó vezető ember vagy egy átlagember bűnbeeséséről. Tipológia szempontjából az első 12 versre szeretnék korlátozódni. 


[ Tovább ... ]


Oldal:       >>