Isten hűsége és a mi odaadásunk. ApCsel 4,1-31
Admin-2018 október 14 vasárnap - 23:18:32 | Hozzászólás kikapcsolva

Pünkösdöt ünnepeltünk, néhány nappal később Péter meggyógyította a bénát Jézus nevében, aztán beszédet tartott Péter és követelte a néptől, hogy bűnbánatot tartsanak és megtérjenek, ami által az Ószövetség ígéretei beteljesednek és Jézus második eljövetele valósággá válhat. Ezután a prédikáció után a következőeket olvassuk az ApCsel 4,1-31-ben:  Amíg beszéltek a néphez, eléjük álltak a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok; bosszankodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból. Ezek elfogták őket, és mivel már este volt, őrizetbe vették őket másnapig. De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a hívő férfiak száma mintegy ötezerre nőtt. Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetők, a vének és az írástudók; Annás, a főpap, Kajafás, Jóannész, Alexandrosz és a főpapi család valamennyi tagja. Középre állították és vallatták őket: Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ti ezt? Ekkor Péter, megtelve Szentszellemmel, így szólt hozzájuk: Népünk vezetői, Izráel vénei!  Ha minket ma azért vallattok, mert egy beteg emberrel jót tettünk, és azt kérdezitek, hogyan gyógyult meg, tudjátok meg valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll előttetek ez az ember egészségesen.  Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők megvetettetek. Amikor látták, milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Azt is megtudták, hogy Jézussal voltak, de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük. Felszólították tehát őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől, és így tanakodtak egymás között: Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, azt tudja Jeruzsálem minden lakója, és nem is tagadhatjuk. De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé ne szóljanak az ő nevében egyetlen embernek se. Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. Péter és János azonban így válaszolt nekik: Ítéljétek meg ti magatok, vajon igaz dolog-e Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre! Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk. Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mivel mindenki dicsőítette az Istent a történtekért, hiszen több mint negyvenéves volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt. Amint elbocsátották őket, elmentek az övéikhez, és elbeszélték mindazt, amit a főpapok és a vének mondtak nekik. Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel Istenhez kiáltottak, és így szóltak: Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, te mondtad a Szentszellem által Dávid atyánknak, a te szolgádnak szájával: „Miért tombolnak a népek, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot?  Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen.” Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével, hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék. Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.  Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentszellemel, és bátran hirdették az Isten igéjét. 


[ Tovább ... ]


Izrael második esélye. ApCsel 3,1-26
Admin-2018 október 14 vasárnap - 23:15:43 | Hozzászólás kikapcsolva

Ma az Apostolok Cselekedeteinek egész 3. fejezetet fogjuk elolvasni. Megadhatnánk a címet úgy, mint Izrael második esélye vagy még jobb lenne, ha Izrael megvalósítandó célja lenne. Pünkösd megtörtént és a hívők naponta összegyűltek a templom területén és a házaknál. Itt jön Lukács. 

 Péter és János felment a templomba a délutáni imádkozás idejére, három órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk! Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj! És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent. Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt. Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott hozzájuk az úgynevezett Salamon-csarnokba. Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: Izraelita férfiak, miért csodálkoztok ezen? Miért néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünk-kel értük volna el, hogy ő járjon? Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene (Érdekes, ahogyan, mint Péter is hangsúlyozza az Ősatyák szövetségét) megdicsőítette Szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt  De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Őt Isten feltámasztotta a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg Jézus neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára. Most már tudom, testvéreim, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. De Isten így teljesítette be azt, amit minden prófétája által előre megmondott, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog. Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; „A felüdülés ideje” egy kifejezés, melynek a gyökereit az Exodus történetben találjuk és a Septuagintaban is előjön. Péter egy új Exodusra mutat rá! …hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái által. Vessünk egy pillantást az ApCsel1,6-ra, ott kérdezték meg az Urat az apostolok! Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát?  



[ Tovább ... ]


(8) Az első gyülekezet. ApCsel 2,37-47
Admin-2018 április 27 péntek - 12:39:40 | Hozzászólás kikapcsolva

A mai textus az ApCsel 2,37-47-ben található. A 37-40. versekkel ma nem szeretnék foglalkozni, mert ott arról a kérdésről esik szó, hogy a keresztség üdvszükséglet. Mivel mi nem fogunk ma keresztelni, ezt a kérdést későbbre hagynám. Eltekintve ettől, a keresztség kérdése később, a 10. fejezetben is még egyszer visszaköszön. 

Emlékezzünk! Péter egy nagy beszédet tartott a Pünkösdöt ünneplőkhöz és végezetül ezt mondta: Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! És aztán ezt olvassuk: Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. 


[ Tovább ... ]


(7) Názáreti Jézus, aki Úr és Felkent ApCsel2,29-36, Zsolt 16
Admin-2018 április 27 péntek - 12:38:13 | Hozzászólás kikapcsolva


Először a 16. zsoltárt olvassuk ma, majd végezetül az ApCsel 2,29-36-t. Péter pünkösdi beszédében kimerítően foglalkozott a 16. zsoltárral, ezért olvassuk ezt először. 

Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! Ezt mondom az Úrnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem.  Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra. Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.” 


[ Tovább ... ]


(6) A názáreti Jézus, Isten Szentje ApCsel 2,22-28.
Admin-2018 április 27 péntek - 12:36:22 | Hozzászólás kikapcsolva

Gyakran említettem e sorozattal kapcsolatban, hogy a könyv címe, az „Apostolok Cselekedetei” elnevezés nem az írótól, Lukácstól származik. A címet csak a második században adták a könyvnek. Ha valaki gondosan olvassa a könyvet, észreveheti, hogy nem a négy apostol volt aktív, hanem maga Jézus munkálkodott tovább a tanítványokon keresztül. Ezt már Lukács bevezető szavain keresztül is látjuk. 

Lukács már a könyvének elején azt írja, hogy: „Az első könyvet arról írtam, Teofiloszom, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva…” Lukács ebben látja, amit megírt, hogy Jézus az ő mennybemenetele után is munkálkodik. A könyvét hívhatnánk inkább így: Jézus Krisztus munkája apostolai és mások tettei által. Ezért szakad meg olyan hirtelen a könyv végén a történet. Azt a benyomást kellene bennünk felkeltenie, hogy mi, és az életünk, illetve amit teszünk az Jézus munkásságának folytatása a gyülekezetben. 


[ Tovább ... ]


(5) Apostolok Cselekedetei 2,14-21; Joel 2,18-32
Admin-2017 október 25 szerda - 19:11:05 | Hozzászólás kikapcsolva

Elérkeztünk a messiáshívő zsidók első prédikációjához, Péter pünkösdi beszédéhez. Mielőtt azonban belemerülnénk az Apostolok Cselekedeteibe, lapozzuk fel az Ószövetségben Joel könyvét. Remélem mindenki könnyen megtalálja a kispróféták között. Nézzük meg a 3,1-5-ig tartó részt (bizonyos fordításokban 2,28-32). Joel a kortársaihoz szól; milyen ítéletekre számítsanak, ha nem térnek meg és itt különösen kitér a sáskajárásra. Joel azt az üzenetet közvetíti az emberek felé, amivel Isten őt megbízta és láthatóan a nép megtért, ugyanis a 2,18-ban a következőt olvashatjuk: 

Szánalomra indult az Úr országa iránt, és könyörült népén.” 



[ Tovább ... ]


(4) Pünkösd, az ígéret. ApCsel 2,1-13
Admin-2017 október 25 szerda - 19:09:12 | Hozzászólás kikapcsolva

Ma az ApCsel 2,1-13-at fogjuk olvasni. 


Az Úr megígérte az apostoloknak, hogy pünkösdkor elküldi nekik, akit az Atya ígért, ők pedig maradjanak Jeruzsálemben és ott várjanak. Ebben a szakaszban arról olvasunk, hogyan adatott a Szent Szellem a gyülekezetnek a mi korszakunkban. 



[ Tovább ... ]


(3) A biblikus apostoli utódlás: Apostolok Cselekedetei 1,12-26
Admin-2017 augusztus 07 hétfő - 21:53:42 | Hozzászólás kikapcsolva

Olvassuk el az ApCsel. 1,12-26-ig terjedő szakaszt. Az üzenet azonban a 15-26 versekre koncentrálódik. 

Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre.Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol a szállásuk volt, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, Jakab fia.Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt.” 

(Érdekes, hogy Jézus tanítványai, akik mind ez idáig nem hittek, most hinni kezdtek.) 

Azokban a napokban felállt Péter a testvérek körében, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság volt ott együtt, és így szólt: Testvéreim, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Szentszellem Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust; közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból. Ez gonosztettének jutalmából mezőt szerzett, de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult.” 


[ Tovább ... ]


(2) A terv, az erő és az ígéret: Apostolok Cselekedetei 1,6-12
Admin-2017 augusztus 07 hétfő - 21:52:50 | Hozzászólás kikapcsolva

Az első könyvet arról írtam, Teofiloszom, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta nekik, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentszellemmel kereszteltettek meg. Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentszellem, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre.” 

Az apostoli hitvallás egy része a következőképpen hangzik: 

„…harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe,ott ül a mindenható Atya Isten jobbján…” 

Azt hiszem, Spurgeon-től származik az alábbi gondolat: A mennybemenetel témája hasonló egy gyéren termő mezőhöz, ahol Isten bárányai kevés táplálékhoz jutnak legelészés közben. Az Urat egy előkelő férfi sírjába helyezték, ami máris utalás lehetne arra, hogy közel a megdicsőülése. A. feltámadása volt a megdicsőülés következő lépése, végül fölment az Atyához és most ott ül az Ő jobbján. Felettébb érdekes, hogy sem Máté, sem pedig János nem említi az evangéliumában a mennybemenetelt. Márk evangéliumának a végén az utolsó bekezdésben olvashatunk erről, amiről viszont sokan azt állítják, hogy nem is az evangélium része.Lukács viszont ír az evangéliumában a mennybemenetelről, amit az Apostolok Cselekedeteiben megismétel. Így tulajdonképpen Lukács az egyetlen személy, akinek a kijelentésére hagyatkozhatunk. Máté és János elfogadják a mennybemenetelt, anélkül, hogy erről határozott kijelentést tennének. 


[ Tovább ... ]


(1) Apostolok Cselekedetei: bevezetés (Ap. Csel. 1, 1-5)
Admin-2017 augusztus 07 hétfő - 21:51:36 | Hozzászólás kikapcsolva


Az Újszövetség első könyvével indítunk. Az Evangéliumok tulajdonképpen az Ószövetséghez tartoznak, hiszen a bennük található összes történet Izráelben játszódik, csak Izráelről van szó. Az Apostolok Cselekedeteiben bontakozik ki az egész Európára kiterjedő örömüzenet. A bevezetőből megtudjuk, hogy Lukács a könyv szerzője. Csodálatos szellemi betekintést ad az Úr Jézus, az apostolok és az első gyülekezetek életébe. 


[ Tovább ... ]


Oldal:       >>