(5) Apostolok Cselekedetei 2,14-21; Joel 2,18-32
Admin-2017 október 25 szerda - 19:11:05 | Hozzászólás kikapcsolva

Elérkeztünk a messiáshívő zsidók első prédikációjához, Péter pünkösdi beszédéhez. Mielőtt azonban belemerülnénk az Apostolok Cselekedeteibe, lapozzuk fel az Ószövetségben Joel könyvét. Remélem mindenki könnyen megtalálja a kispróféták között. Nézzük meg a 3,1-5-ig tartó részt (bizonyos fordításokban 2,28-32). Joel a kortársaihoz szól; milyen ítéletekre számítsanak, ha nem térnek meg és itt különösen kitér a sáskajárásra. Joel azt az üzenetet közvetíti az emberek felé, amivel Isten őt megbízta és láthatóan a nép megtért, ugyanis a 2,18-ban a következőt olvashatjuk: 

Szánalomra indult az Úr országa iránt, és könyörült népén.” 



[ Tovább ... ]


(4) Pünkösd, az ígéret. ApCsel 2,1-13
Admin-2017 október 25 szerda - 19:09:12 | Hozzászólás kikapcsolva

Ma az ApCsel 2,1-13-at fogjuk olvasni. 


Az Úr megígérte az apostoloknak, hogy pünkösdkor elküldi nekik, akit az Atya ígért, ők pedig maradjanak Jeruzsálemben és ott várjanak. Ebben a szakaszban arról olvasunk, hogyan adatott a Szent Szellem a gyülekezetnek a mi korszakunkban. 



[ Tovább ... ]


(3) A biblikus apostoli utódlás: Apostolok Cselekedetei 1,12-26
Admin-2017 augusztus 07 hétfő - 21:53:42 | Hozzászólás kikapcsolva

Olvassuk el az ApCsel. 1,12-26-ig terjedő szakaszt. Az üzenet azonban a 15-26 versekre koncentrálódik. 

Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre.Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol a szállásuk volt, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, Jakab fia.Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt.” 

(Érdekes, hogy Jézus tanítványai, akik mind ez idáig nem hittek, most hinni kezdtek.) 

Azokban a napokban felállt Péter a testvérek körében, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság volt ott együtt, és így szólt: Testvéreim, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Szentszellem Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust; közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból. Ez gonosztettének jutalmából mezőt szerzett, de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult.” 


[ Tovább ... ]


(2) A terv, az erő és az ígéret: Apostolok Cselekedetei 1,6-12
Admin-2017 augusztus 07 hétfő - 21:52:50 | Hozzászólás kikapcsolva

Az első könyvet arról írtam, Teofiloszom, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta nekik, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentszellemmel kereszteltettek meg. Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentszellem, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre.” 

Az apostoli hitvallás egy része a következőképpen hangzik: 

„…harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe,ott ül a mindenható Atya Isten jobbján…” 

Azt hiszem, Spurgeon-től származik az alábbi gondolat: A mennybemenetel témája hasonló egy gyéren termő mezőhöz, ahol Isten bárányai kevés táplálékhoz jutnak legelészés közben. Az Urat egy előkelő férfi sírjába helyezték, ami máris utalás lehetne arra, hogy közel a megdicsőülése. A. feltámadása volt a megdicsőülés következő lépése, végül fölment az Atyához és most ott ül az Ő jobbján. Felettébb érdekes, hogy sem Máté, sem pedig János nem említi az evangéliumában a mennybemenetelt. Márk evangéliumának a végén az utolsó bekezdésben olvashatunk erről, amiről viszont sokan azt állítják, hogy nem is az evangélium része.Lukács viszont ír az evangéliumában a mennybemenetelről, amit az Apostolok Cselekedeteiben megismétel. Így tulajdonképpen Lukács az egyetlen személy, akinek a kijelentésére hagyatkozhatunk. Máté és János elfogadják a mennybemenetelt, anélkül, hogy erről határozott kijelentést tennének. 


[ Tovább ... ]


(1) Apostolok Cselekedetei: bevezetés (Ap. Csel. 1, 1-5)
Admin-2017 augusztus 07 hétfő - 21:51:36 | Hozzászólás kikapcsolva


Az Újszövetség első könyvével indítunk. Az Evangéliumok tulajdonképpen az Ószövetséghez tartoznak, hiszen a bennük található összes történet Izráelben játszódik, csak Izráelről van szó. Az Apostolok Cselekedeteiben bontakozik ki az egész Európára kiterjedő örömüzenet. A bevezetőből megtudjuk, hogy Lukács a könyv szerzője. Csodálatos szellemi betekintést ad az Úr Jézus, az apostolok és az első gyülekezetek életébe. 


[ Tovább ... ]


Leviticus tipologiája (5) - A vétekáldozat - Lev. 5,14-26
Admin-2017 február 28 kedd - 14:04:03 | Hozzászólás kikapcsolva



Azután így beszélt Mózeshez az Úr: Ha valaki hűtlenül bánik az Úrnak szentelt adományokkal, de nem szándékosan vétkezik, vigye el jóvátételi áldozatát az Úrnak: egy hibátlan kost a nyájból, amelynek becsült értéke egy-két sékel, a szent sékel szerint, jóvátételi áldozatul.” 

A becslést Mózesre bizta az Úr, Mózes halála után pedig a papok feladata volt. 

Amit vétkesen elvett a szent dolgokból, fizesse vissza, tegye hozzá annak ötödrészét, és adja oda a papnak. Ezután végezzen a pap engesztelést érte a kossal, mint jóvátételi áldozattal, és akkor bocsánatot nyer. Ha valaki vétkezik, mert olyasmit tesz, amit az Úr parancsolatai szerint nem lenne szabad megtennie: még ha tudtán kívül is teszi, akkor is vétkessé válik, és bűn terheli. Vigyen ezért a paphoz jóvátételi áldozatul a nyájból egy hibátlan kost, a szokásos becsült értékben. Így végezzen a pap engesztelést a tévedésért, amelybe tudtán és akaratán kívül esett, és akkor bocsánatot nyer. Jóvátételi áldozat ez, mert jóvátétellel tartozott az Úrnak.” 


[ Tovább ... ]


A Leviticus tipologiája (4)- A bűnért való áldozat Lev. 4,1-35
Admin-2017 február 28 kedd - 14:01:14 | Hozzászólás kikapcsolva



A mai témánk, amit a tipologizálás fényében vizsgálunk, a bűnért való áldozat. Először csak az első 12 verset olvassuk el, amely a felkent pap bűnével foglalkozik. Egyébként az egész fejezet a bűnáldozatnak van szentelve, legyen szó vezető ember vagy egy átlagember bűnbeeséséről. Tipológia szempontjából az első 12 versre szeretnék korlátozódni. 


[ Tovább ... ]


Illés élete (7) – Elragadtatása és második eljövetele 2Kir 2,1- 12
Admin-2016 november 28 hétfő - 17:23:36 | Hozzászólás kikapcsolva

Ma több igerészt szeretnénk megnézni.Először olvassuk el a 2Kir2,1-12-őt. Ez az utolsó rész Illés életéből, és nem csak a múltját szeretnénk látni, hanem a jövőjét is.   

Amikor az Úr Illést forgószélben az égbe akarta ragadni, Illés és Elizeus elment Gilgálból. 2 Illés ezt mondta Elizeusnak: Maradj itt, mert engem Bételbe küldött az Úr. De Elizeus így felelt: Az élő Úrra és az életemre mondom, hogy nem hagylak el! Elmentek tehát Bételbe. 3 A bételi prófétatanítványok odamentek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az Úr ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! 4 Akkor ezt mondta neki Illés: Maradj itt, Elizeus, mert engem Jerikóba küldött az Úr. Ő azonban így felelt: Az élő Úrra és az életemre mondom, hogy nem hagylak el! Megérkeztek hát Jerikóba. 5 A jerikói prófétatanítványok odaléptek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az Úr ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok!  

6Azután ezt mondta neki Illés: Maradj itt, mert az Úr a Jordánhoz küldött engem. Ő így felelt: Az élő Úrra és az életemre mondom, hogy nem hagylak el! Így hát együtt, ketten mentek tovább. 7 Velük ment ötven prófétatanítvány is, és amikor ők ketten megálltak a Jordánnál, tőlük távolabb azok is megálltak. 8 Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre, mire az kettévált, ők pedig mindketten szárazon mentek át rajta. 9 Amikor átértek, Illés ezt mondta Elizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadtatom tőled. Elizeus így felelt: Jusson nekem kétszeres rész, amikor elragadtatom tőled.  11  Ő erre így felelt: Nehezet kértél. Ha látsz engem, amikor elragadtatom tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz úgy. Mikor azután beszélgetve továbbmentek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe. Elizeus látta ezt, és így kiáltozott: Atyám, atyám, Izráel harci kocsija és annak hajtója! Azután nem látta őt többé. Ekkor megragadta a ruháját, és két darabra tépte.  


[ Tovább ... ]


Illés élete (6) - 1Kir 21,1- 20. Nábót szőlője
Admin-2016 november 28 hétfő - 17:22:18 | Hozzászólás kikapcsolva

Ez az utolsó előtti prédikáció az Illés életéről szóló sorozatban. Emlékszünk Illés nagy győzelmére a Kármelen és azt követő depressziójára a 19. fejezetben. Isten alig hallható hangon szól hozzá. Aztán egy ideig nem hallunk róla semmit, amíg át nem adja szolgálatát utódjának, Elizeusnak. Eltelik néhány év és ma a 21. fejezetben vesszük fel a fonalat. 

Ezek után a következő dolog történt: A jezréeli Nábótnak szőlője volt Jezréelben, Samária királyának, Ahábnak a palotája mellett. Csak néhány szó a történelmi háttérről. Valószínűnek tűnik, hogy Aháb és Jezabél nem ebben a palotában laktak, hanem Szamáriában, a palotájukban körülbelül 30 kilométerre innen. Egy nyári rezidenciájuk, egy vadászkastélyuk volt Jezréelben és itt erről a kastélyról van szó. Ez a királyhoz tartozott, de nem ebben lakott. 


[ Tovább ... ]


Illés élete (5) – avagy egy ember, aki hozzánk hasonló - Isten szelíd gondoskodása: 1. Kir.19,1-18
Admin-2016 november 28 hétfő - 17:20:42 | Hozzászólás kikapcsolva

Lapozzuk most fel az 1. Kir. 19. fejezetét. 

Az előző részekből megtudtuk, hogy Illés elment Aháb királyhoz és közölte vele, hogy nagy szárazság várható. Majd Isten megparancsolta a prófétának, hogy rejtőzzön el a Kerit-patak mellett, ahol a hollók gondoskodtak róla. Ezek után Isten a Szidónhoz tartozó Sareptába vezette egy özvegyasszonyhoz, ahol Illés életre keltette a asszony fiát. Végezetül arról a drámai eseményről olvastunk, amikor a próféta találkozott a Kármel hegyén Ahábbal és a Baál papokkal. 

Nézzük a történet folytatását. A 18. fejezet végén olvastuk, hogy Illés Aháb elől Jezréelbe futott, ahol a palota állt. 

Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! Illés megijedt, felkerekedett és ment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaért egy rekettyebokorhoz, és leült alá. Azt kívánta, bárcsak meghalna, és így szólt: Elég most már, Uram! Vedd el az életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél ott van egy forró kövön sült lángos és egy korsó víz. Evett, ivott, majd újra lefeküdt. Az Úr angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő fölkelt, evett és ivott, majd annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig. Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az Úr igéje: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Az Úr ezt mondta: Gyere ki, és állj a hegyre az Úr színe elé! És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Ekkor azt mondta neki az Úr: Menj, kelj ismét útra a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. Azután Jéhút, Nimsí fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává magad helyett! És aki majd megmenekül Hazáélkardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg. De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg őt.” (1. Kir.19,1-18) 


[ Tovább ... ]


Oldal:       >>