(13) A Pál előtti Pál. ApCsel 6,1-15.
Admin-2019 február 10 vasárnap - 22:55:53 | Hozzászólás kikapcsolva

1 Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, a görögül beszélő zsidók zúgolódni kezdtek a héberül beszélők ellen, hogy a naponkénti gondoskodásban elhanyagolják a közülük való özvegyasszonyokat. 2 Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. 3 Hanem válasszatok ki magatok közül, testvérek, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Szellemmel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába 4 mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.  

5 Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikolaoszt, az antiókhiai prozelitát,  6 az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket. 7 Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek. 

8 István pedig – kegyelemmel és erővel telve – nagy csodákat és jeleket tett a nép között. 9 Megjelentek azonban néhányan a szabadosok, a ciréneiek és az alexandriaiak zsinagógájából, valamint néhányan a kilikiaiak és ázsiaiak közül, és vitatkoztak Istvánnal. Azok az emberek, akik talán generációk óta Izraelen kívül éltek, nem ismerték az arámi nyelvet vagy a héber Misna nyelvét. Nekik megvoltak a saját zsinagógáik, ahol görögül beszéltek. Az Írás a szabadosok, a ciréneiek és az alexandriaiak zsinagógáit említi és a kilikiaiakét és ázsiaiakétis. István egy helenizált messiási zsidó volt.10 De nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Szellemmel, amellyel beszélt.  11 Ekkor felbujtottak némelyeket, akik ezt mondták: Hallottuk, amikor káromolta Mózest és az Istent. István biztosan nem szólt káromló szavakat, de az emberek félreértették, ahogy Urunkat is félreértették. Nekünk sem kellene csodálkozununk azon, ha félre értenek minket az Írás értelmezése miatt. Gyakran tulajdonítanak nekünk olyat, amit egyáltalán nem is mondtunk. Istvánnak is szembesülnie kellett ezzel. 


[ Tovább ... ]


(12) A végső lojalitás. ApCs 5,17-42
Admin-2019 február 10 vasárnap - 22:54:30 | Hozzászólás kikapcsolva

A mostani igeszakaszunk az ApCsel 5,17-42. A korai egyháztörénelmet tanulmányozzuk. A Szentszellem kitöltése után azt olvastuk, hogy az apostolok hirdették a jó hírt, ezért üldözték őket.Láttuk azt is, hogyan fegyelmezte Isten a gyülekezetet, amikor képmutatás ütötte fel a fejét közöttük. Olvastunk arról is, hogyan gyógyult meg a béna. Most pedig az üldözés második hullámához érkeztünk. 

Sokan jutottak hitre, és sok csodát láttak az emberek. Az 5,15-ben ez áll: A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy amikor Péter arra jár, legalább az árnyéka érje valamelyiküket. Meggyógyult sok beteg és megszállott, és Lukács azt hangsúlyozza, hogy ezekben a napokban mindenki meggyógyult. 

Lukács beszámolója így folytatódik az 5,17-től: Ekkor azonban megjelent a főpap és egész kísérete, a szadduceusok pártja, és féltékenységtől eltelve elfogták az apostolokat, és börtönbe vetették őket. 19 De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét! 21 Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. 22 A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben, ezért visszatérve jelentették: 23 A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk. 24 Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek, és ezt kérdezték: Miként történhetett ez? 25 De valaki odament, és jelentette nekik: Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet. 26 Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket. Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat: 28 Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak a nevében, és íme, egész Jeruzsálemet betöltitek tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét. 29 Péter és az apostolok így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. 30 A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek.  31 Isten őt mint fejedelmet és szabadítót emelte a jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. 32 Mi tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentszellem, akit azoknak adott Isten, akik engedelmeskednek neki. a


[ Tovább ... ]


(11) Az elfelejtett veszély. ApCsel 4,32-5,16
Admin-2019 február 10 vasárnap - 22:52:31 | Hozzászólás kikapcsolva



A rész, amelyet ma olvasunk, hosszabb, mint egyébként és szeretném az olvasásánál bekorlátozni a kommentárjaimat. Az ApCsel4,32-től olvassuk az 5,16-ig. Ott írja Lukács: „A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit a magáénak, hanem mindenük közös volt.  Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá. József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, mivel földje volt, eladta azt, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé. Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot,  és az árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. Péter azonban így szólt: Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentszellemnek, és félretegyél magadnak a föld árából? Vajon nem a tiéd volt-e, amíg el nem adtad, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették. Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről. Péter megkérdezte tőle: Mondd meg nekem, ennyiért adtátok el a földet? Ő így felelt: Igen, ennyiért. Péter így szólt hozzá: Miért egyeztetek meg abban, hogy próbára teszitek az Úr Szellemét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged. Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. Nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket. Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy akarattal együtt voltak a Salamon-csarnokban, de mások nem mertek hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket. Az Úr pedig egyre növelte a hívők számát férfiak és nők sokaságával. A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy amikor Péter arra jár, legalább az árnyéka érje valamelyiküket. Összegyűlt a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, akik mind meggyógyultak.” A szövegben a „minden” szótő nagyon hangsúlyos. Látszólagosan az apostoloknál nem jegyeznek olyat, hogy a gyógyítás ajándékánál bármilyen hibás gyakorlat történt volna. Gyakran állítják, hogy ha valaki nem gyógyult meg, akkor a hit megfogyatkozásában kell a probléma gyökerét keresni. Emberek, akik a gyógyítás ajándékát bírják, mindig sikeresek. – Sokan mondják, hogy minden, ami az óegyházban történt, ma is meg kell történjen. Ha ez igaz lenne, akkor minden esetben – amikor valaki képmutató vagy álszenteskedik - ugyanannak kellene történnie, mint amiről az imént olvastunk. Sok gyülekezet létszáma egy csapásra maréknyira zsugorodna. E történet Isten jelzése, ami a belül történik, ha valaki álszentet játszik a gyülekezetben. Mi nem menekülünkmeg Isten nevelése és ítélete elől, akkor sem, ha nem rogynak össze holtan emberek, mintegy az ő képmutatásuk külső jeleként. 


[ Tovább ... ]


Isten hűsége és a mi odaadásunk. ApCsel 4,1-31
Admin-2018 október 14 vasárnap - 23:18:32 | Hozzászólás kikapcsolva

Pünkösdöt ünnepeltünk, néhány nappal később Péter meggyógyította a bénát Jézus nevében, aztán beszédet tartott Péter és követelte a néptől, hogy bűnbánatot tartsanak és megtérjenek, ami által az Ószövetség ígéretei beteljesednek és Jézus második eljövetele valósággá válhat. Ezután a prédikáció után a következőeket olvassuk az ApCsel 4,1-31-ben:  Amíg beszéltek a néphez, eléjük álltak a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok; bosszankodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból. Ezek elfogták őket, és mivel már este volt, őrizetbe vették őket másnapig. De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a hívő férfiak száma mintegy ötezerre nőtt. Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetők, a vének és az írástudók; Annás, a főpap, Kajafás, Jóannész, Alexandrosz és a főpapi család valamennyi tagja. Középre állították és vallatták őket: Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ti ezt? Ekkor Péter, megtelve Szentszellemmel, így szólt hozzájuk: Népünk vezetői, Izráel vénei!  Ha minket ma azért vallattok, mert egy beteg emberrel jót tettünk, és azt kérdezitek, hogyan gyógyult meg, tudjátok meg valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll előttetek ez az ember egészségesen.  Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők megvetettetek. Amikor látták, milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Azt is megtudták, hogy Jézussal voltak, de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük. Felszólították tehát őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől, és így tanakodtak egymás között: Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, azt tudja Jeruzsálem minden lakója, és nem is tagadhatjuk. De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé ne szóljanak az ő nevében egyetlen embernek se. Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. Péter és János azonban így válaszolt nekik: Ítéljétek meg ti magatok, vajon igaz dolog-e Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre! Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk. Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mivel mindenki dicsőítette az Istent a történtekért, hiszen több mint negyvenéves volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt. Amint elbocsátották őket, elmentek az övéikhez, és elbeszélték mindazt, amit a főpapok és a vének mondtak nekik. Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel Istenhez kiáltottak, és így szóltak: Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, te mondtad a Szentszellem által Dávid atyánknak, a te szolgádnak szájával: „Miért tombolnak a népek, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot?  Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen.” Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével, hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék. Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.  Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentszellemel, és bátran hirdették az Isten igéjét. 


[ Tovább ... ]


Izrael második esélye. ApCsel 3,1-26
Admin-2018 október 14 vasárnap - 23:15:43 | Hozzászólás kikapcsolva

Ma az Apostolok Cselekedeteinek egész 3. fejezetet fogjuk elolvasni. Megadhatnánk a címet úgy, mint Izrael második esélye vagy még jobb lenne, ha Izrael megvalósítandó célja lenne. Pünkösd megtörtént és a hívők naponta összegyűltek a templom területén és a házaknál. Itt jön Lukács. 

 Péter és János felment a templomba a délutáni imádkozás idejére, három órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk! Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj! És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent. Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt. Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott hozzájuk az úgynevezett Salamon-csarnokba. Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: Izraelita férfiak, miért csodálkoztok ezen? Miért néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünk-kel értük volna el, hogy ő járjon? Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene (Érdekes, ahogyan, mint Péter is hangsúlyozza az Ősatyák szövetségét) megdicsőítette Szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt  De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Őt Isten feltámasztotta a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg Jézus neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára. Most már tudom, testvéreim, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. De Isten így teljesítette be azt, amit minden prófétája által előre megmondott, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog. Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; „A felüdülés ideje” egy kifejezés, melynek a gyökereit az Exodus történetben találjuk és a Septuagintaban is előjön. Péter egy új Exodusra mutat rá! …hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái által. Vessünk egy pillantást az ApCsel1,6-ra, ott kérdezték meg az Urat az apostolok! Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát?  



[ Tovább ... ]


(8) Az első gyülekezet. ApCsel 2,37-47
Admin-2018 április 27 péntek - 12:39:40 | Hozzászólás kikapcsolva

A mai textus az ApCsel 2,37-47-ben található. A 37-40. versekkel ma nem szeretnék foglalkozni, mert ott arról a kérdésről esik szó, hogy a keresztség üdvszükséglet. Mivel mi nem fogunk ma keresztelni, ezt a kérdést későbbre hagynám. Eltekintve ettől, a keresztség kérdése később, a 10. fejezetben is még egyszer visszaköszön. 

Emlékezzünk! Péter egy nagy beszédet tartott a Pünkösdöt ünneplőkhöz és végezetül ezt mondta: Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! És aztán ezt olvassuk: Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. 


[ Tovább ... ]


(7) Názáreti Jézus, aki Úr és Felkent ApCsel2,29-36, Zsolt 16
Admin-2018 április 27 péntek - 12:38:13 | Hozzászólás kikapcsolva


Először a 16. zsoltárt olvassuk ma, majd végezetül az ApCsel 2,29-36-t. Péter pünkösdi beszédében kimerítően foglalkozott a 16. zsoltárral, ezért olvassuk ezt először. 

Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! Ezt mondom az Úrnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem.  Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra. Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.” 


[ Tovább ... ]


(6) A názáreti Jézus, Isten Szentje ApCsel 2,22-28.
Admin-2018 április 27 péntek - 12:36:22 | Hozzászólás kikapcsolva

Gyakran említettem e sorozattal kapcsolatban, hogy a könyv címe, az „Apostolok Cselekedetei” elnevezés nem az írótól, Lukácstól származik. A címet csak a második században adták a könyvnek. Ha valaki gondosan olvassa a könyvet, észreveheti, hogy nem a négy apostol volt aktív, hanem maga Jézus munkálkodott tovább a tanítványokon keresztül. Ezt már Lukács bevezető szavain keresztül is látjuk. 

Lukács már a könyvének elején azt írja, hogy: „Az első könyvet arról írtam, Teofiloszom, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva…” Lukács ebben látja, amit megírt, hogy Jézus az ő mennybemenetele után is munkálkodik. A könyvét hívhatnánk inkább így: Jézus Krisztus munkája apostolai és mások tettei által. Ezért szakad meg olyan hirtelen a könyv végén a történet. Azt a benyomást kellene bennünk felkeltenie, hogy mi, és az életünk, illetve amit teszünk az Jézus munkásságának folytatása a gyülekezetben. 


[ Tovább ... ]


(5) Apostolok Cselekedetei 2,14-21; Joel 2,18-32
Admin-2017 október 25 szerda - 19:11:05 | Hozzászólás kikapcsolva

Elérkeztünk a messiáshívő zsidók első prédikációjához, Péter pünkösdi beszédéhez. Mielőtt azonban belemerülnénk az Apostolok Cselekedeteibe, lapozzuk fel az Ószövetségben Joel könyvét. Remélem mindenki könnyen megtalálja a kispróféták között. Nézzük meg a 3,1-5-ig tartó részt (bizonyos fordításokban 2,28-32). Joel a kortársaihoz szól; milyen ítéletekre számítsanak, ha nem térnek meg és itt különösen kitér a sáskajárásra. Joel azt az üzenetet közvetíti az emberek felé, amivel Isten őt megbízta és láthatóan a nép megtért, ugyanis a 2,18-ban a következőt olvashatjuk: 

Szánalomra indult az Úr országa iránt, és könyörült népén.” 



[ Tovább ... ]


(4) Pünkösd, az ígéret. ApCsel 2,1-13
Admin-2017 október 25 szerda - 19:09:12 | Hozzászólás kikapcsolva

Ma az ApCsel 2,1-13-at fogjuk olvasni. 


Az Úr megígérte az apostoloknak, hogy pünkösdkor elküldi nekik, akit az Atya ígért, ők pedig maradjanak Jeruzsálemben és ott várjanak. Ebben a szakaszban arról olvasunk, hogyan adatott a Szent Szellem a gyülekezetnek a mi korszakunkban. 



[ Tovább ... ]


Oldal:       >>