6. Izrael megbocsáthatatlan hitetlensége Róm 10,14-21
Admin-2010 november 16 kedd - 23:29:27 | Hozzászólás: 0

Ebben a szakaszban az apostol Izrael felelősségéről ír Isten ingyen kegyelmének világosságában.

Miután azt írta „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”, így folytatja: 14. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? 15 És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!” (Ezt az Ézs 52,7-ből idézi: „Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet.”) 16 Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogyan Ézsaiás mondja: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek?” (Más szóval az Ézs 53,1 bizonyíték arra, hogy nem mindenki hitt.) 17 A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által. 18 Kérdem: talán nem hallották? Sőt nagyon is! „Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a földkerekség széléig az ő beszédük.” 19 De tovább kérdem: Izrael talán nem értette meg? Először is ezt mondja Mózes: „Titeket egy olyan néppel teszlek féltékennyé, amely nem az én népem, értetlen néppel haragítlak meg titeket.” 20 Ézsaiás pedig nyíltan beszél, és így szól: „Megtaláltak azok, akik engem nem kerestek, megjelentem azoknak, akik nem tudakozódtak utánam.” 21 Izraelről viszont így szól: „Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé.”


[ Tovább ... ]



Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz